A kötet összeállítóinak eredeti felhívása alapján olyan emberek jelentkezését várták, akik FIZIKAI kapcsolatba kerültek agarthai emberekkel.
2015 elején egy nagyon érdekes, ezidáig egyedülállónak mondható könyv jelent meg az interneten. Elkészítésében többen is részt vettek (köztük van a
http://recreatingbalance1.blogspot.hu/ blog szerzője, Untwine is). A kötet összeállítóinak eredeti felhívása alapján olyan emberek jelentkezését várták, akik FIZIKAI kapcsolatba kerültek agarthai emberekkel. Az egyetlen kritérium az volt, hogy a kapcsolatfelvételeknek 1996 után kellett megtörténniük (vagyis a Cobra által emlegetett Nagy Felejtés/éteri implantátum behelyezés utáni időszakban). A felhívásra elsősorban Ázsiából jelentkeztek, a velük készített interjúkból pedig egy, nyugodtan mondhatjuk, páratlan interjúkötet készült. Az interjúalanyok bámulatos részletességgel és bölcsességgel beszéltek a velük történtekről, a kapcsolatfelvételekről, az agarthaiak életéről, szokásaikról, tanításaikról, a két világ egymáshoz való sokszor ellentmondásos viszonyáról és a különböző csoportok rólunk alkotott véleményéről. A könyvből talán minden eddiginél árnyaltabban ismerhetjük meg a belső földieket, és bizony sok esetben igen meglepő dolgokat is megtudhatunk róluk. A tovább után részleteket közlünk a könyvből.
AGARTHAI KAPCSOLAT
5 éven át hallgatnom kellett, halálos fenyegetéseket kaptam, hogy ne beszéljek.
Múlt héten viszont engedélyt kaptam.
KAPCSOLAT MAKAÓN
A kapcsolatfelvétel Makaón, Dél-Kínában kezdődött, egy diplomatával, aki 7 éves kora óta keresztül ment a szükséges tréningen. A felszínen született, de engedélye volt lemenni a föld alatti világba. Hadd tisztázzam: elég széles értelemben használom az Agartha szót, leírva vele minden földalatti civilizációt. Mert sok van belőle. Csakúgy, mint ahogy az „amerikai” kifejezést használjuk a bennszülött indiánra Paraguay-ban, vagy egy bankárra New Yorkban, itt is nagy a változatosság. Egy írásom miatt kezdődött, amin dolgoztam. A háttérben nagy volt az érdeklődés. Azt mondták, jelentős pozitív hatása lehet az idővonalra.
Eltöltöttünk egy kis időt Makaón, aztán Hong Kongban, majd később Indonéziában. Nem volt könnyű. Nem csak lemúriaiak és örömükben ugrálókötelező népek vannak odalent. Csak annyit mondanék: ismered Frodót a Gyűrűk Urából? Hát neki könnyű dolga volt ahhoz képest, ami néhányunkkal megtörtént. Odalent mindenféle jót és rosszat megtalálni, a kristálytisztától a mély feketéig. Gondolj csak a Gyűrűk Urára, a Trónok harcára, az Alice Csodaországban-ra vagy a Narniára...
INTERJÚ – 2014. OKTÓBER 26.
Untwine: riporter
Central: kontakta (egy hong kong-i metróállomás után elnevezve)
Untwine: Hányféle agarthaival sikerült felvenned a kapcsolatot?
Central: Nehéz kérdés. Az első naptól azt tanították, ne kérdezd őket, hogy honnan jöttek. Több különböző csoporttal is találkoztunk:
1. Felszínen születettek, akik engedélyért dolgoztak, hogy fizikailag lelátogathassanak Agarthába
2. Felszínen születettek, akik asztrál síkon képesek voltak utazni
3. Felszínen születettek, akik engedéllyel rendelkeztek, hogy földalatti városokba fizikailag ellátogathassanak
4. Földalattiak, akik küldetésen voltak a felszínen
5. Földalattiak, akik jöhettek, mehettek, ahogy csak akartak.
Lehetnek még más alsó csoportok is. Más, összetett szabályok uralkodnak ott, például voltak, akik engedélyt kaptak, hogy odamehetnek, de kirúgták őket, míg mások engedéllyel több civilizációt is meglátogathattak. A tanárom azt mondta, legalább annyi beutazási törvényük van, mint nekünk, ha nem több. Egyébként a saját napi életed során is összefuthatsz ilyen csoportokkal. Akárki más is, csak az nem tud róla. A rövid válaszom tehát az, hogy nem tudom. Nem mondhatok semmi konkrétat a kilétükről, hogy védjem a magánéletüket. Nincs igazi veszély, ez inkább tiszteletből van. Még mindig gondolkozom, hogyan mondhatnám el ezeket a történeteket anélkül, hogy bárkit is veszélybe sodornék.
Untwine: Mit gondolsz, miért maradtak abba a találkozások 2013-ban?
Central: Most éppen egészséges vagyok, tudom, mit kell tennem. Egy ideig nincs szükség további kapcsolatra. 2009-2011 egy válságos periódus volt, mivel azt se tudtuk, mit tegyünk, és minden oldalon súlyos támadások történtek. A terv nem az, hogy kapcsolat után rohangáljunk körbe-körbe, hanem, hogy az embargót megszüntessük idefent.
Untwine: Voltak mások, barátaid is, akikkel kapcsolatfelvétel történt, igaz? Hányan voltatok? Együtt léptek veletek kapcsolatba? Még mindig kapcsolatban állsz velük?
Central: Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, de sokan voltunk. Igen, sokukkal Facebook-on tartjuk a kapcsolatot. A napi kapcsolattartás normális néhány ázsiai országban. Így a „kapcsolat” szó egy kicsit fel van fújva. Nem arról van szó, hogy ezüst csészealjon megjelennek, ha valamilyen ceremóniát tartunk. Mindig utcasarkon, kávézókban ücsörögnek. Ha észreveszed a jelüket, felismerheted őket. De ha túl sokat jár az eszed rajtuk, akkor idegesítő leszel számukra, és az ajtó még jobban bezárul előtted. Nagyon érzékenyek az energiákra, és legtöbbjük olvas a gondolatokban. Volt egy barátom egy szigeten, aki bármikor képes volt szólítani őket, ha úgy érezte szükségét.
Untwine: Az általad említett 5 csoport közül valamennyi érdeklődik az emberiség iránt?
Central: Megint csak bonyolult kérdés. Mintha csak azt kérdeznénk: Az amerikaiakat érdeklik az afrikaiak? A többség, akikkel beszéltem a mi oldalunkon áll. De a legtöbb időt a felszínen született diplomatákkal töltöttem. Sokan közülük olyanok, mint te vagy én, akik tréningen estek át. Az első csoport, akikkel Makaón találkoztam, egyáltalán nem a mi oldalunkon álltak. A felszín lakott, akárcsak a földalatti. Ez az egyik ok, amiért mindennel kapcsolatban olyan gyanakvók. Viszont a különböző csoportok is eltérő véleményen vannak. Más-más időkben különböző típusú embereket keresnek. Egy tanár mesélte, hogy 10 éve harcos, nagyon izmos típusokat kerestek. Most a helyzet megváltozott, és inkább kreatív típusokkal próbálnak kapcsolatba lépni. Sokan nem értik, mit akarhatnak ők tőlünk. A felszíni hálózatban nagy a sznobizmus és a féltékenység.
EZ VALÓSÁG
Az egyik első tapasztalatom, miközben egy főtéren ücsörögtünk éjfél után... ott voltam én, a diplomata és még mások. A tanárom/a diplomata a körülöttünk lévő csoport felé bólintott. Azt mondta, „onnan” jöttek. Ázsiában tilos az utcán kimondani az Agartha szót. Szóval, rájuk mutatott. Akkoriban, azt se tudtam, mihez kezdjek. Azt hittem, minden agarthai 8 láb magas, és lila pizsamát visel. Nem igazán... Teljesen normálisnak tűntek, valójában, némelyikük csavargónak nézett ki. Részeges bajkeverőknek tűntek. Azt kérdeztem: Tényleg? Azt mondta: Igen, tényleg. Erre én: Miért kell feljönniük ide, nincs nekik odalent mágnesvasútjuk és replikátoruk? A tanárom csak annyit mondott, sok a tiltott kérdés. Szóval alapvetően azoknak, akik CSAK a felszín alatt élnek, vitatható az érdekeltségük, és nem igazán szeretik az embereket. Engem kifejezetten nem kedveltek, mert az írásom az emberiség felszabadításáról szólt. Úgy tűntek, mintha meg akartak volna verni. Nem mondtak semmit, de a levegőben érezni lehetett. Próbáltunk kicsit vidulni, de ez nehéz volt. Olyan volt a hangulat, mint egy bárban Mos Eisley-ban a Csillagok Háborújában, csak itt mindenki ember volt. A tanárom azt mondta: nem igazán kedvelnek téged, tesó. De nem tehetnek semmit az őreid miatt.
KAPCSOLATFELVÉTEL AGARTHÁVAL – 4. fejezet
4. rész: Civil agarthaiak
Kérdés + válasz: napi élet Agarthán
Egy olvasó összeállított egy listát teli kérdésekkel az átlagos agarthai életről. Bonyolult átfogó választ adni, mert sokféle civilizáció létezik. Sokkal nagyobb a kulturális és biológiai változatosság, mint nálunk. A felszínen élők a bolygónk tetején csak egy vékony fátyol földet foglalnak el. Az általunk hivatalosan ismert legmélyebb furat csak néhány mérföld mély:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szuperm%C3%A9ly_f%C3%BAr%C3%A1s_a_Kola-f%C3%A9lszigeten Nem tudjuk, kik élnek a Föld többi részében. Bolygószerte megannyi a még felfedezetlen terület. Szóval, ha vannak egyéb kultúrák a Földön, előfordulhat, hogy eltérő társadalmi szabályaik vannak. Egészen más irányba is mehettek, mint mi. Hogyan fejlődhetne egy társadalom, amelyik mentes az adós rabszolgaságtól?
A mi "egy méret jó mindenre" típusú vállalati banki rendszerünk kulturális homogenitást kényszerít ránk, mely nem létezik a mélyebb birodalmakban vagy a magasabb világokban. Tegyük hozzá, hogy sok élet az univerzumban éterikus és energia szinten létezik, és van egy bolygónk, amin több élet van, mint azt gyaníthatnánk. Hallottam már vadul módosítani a becsléseket a belső földi lélekszámokról néhány száz milliótól egészen 10 milliárdig. Attól függ, csak a fizikai létezőket számítjuk, vagy az energiaszinteken élőket is számításba vesszük. Még a leginformáltabb felszíni lakosnak is csak halvány sejtése lehet, mi történik a föld alatti világban. A fizikai világ hatalmas, de a más szinteken létező világok még inkább. Ha belegondolunk, hogy a fizikai univerzum csak egy kis százaléka az egész teremtésnek, elgondolkodunk, vajon mi zajlik a létezés többi szintjén. A következő kérdésekben az "átlagos" szót úgy értelmezzük, mint "közönséges" vagy a "nem-militáns" kifejezés helyett inkább a "civil" értelmezést használjuk.
Truthseeker: Az "átlagos" agarthai tud a felszíni népességről?
Kontakt: Igen. Főleg 1945 óta, mikor a felszíni katonaság feltalálta az atombombát. Addig a fenti emberekre úgy tekintettek, mint egy enyhe fejfájásra egy távoli földön, de 1945 után egy állandó, borzongató veszélyt láttak bennünk. Néhányan a belső földi lakosok közül a II. Világháború vége előtt nem is akartak tudomást venni rólunk, mások segíteni akartak. Úgy gondolták, a felszíni világ egy furcsa, álomszerű, misztikus birodalom, olyasmi, mint a purgatórium vagy a pokol. Találkoztam pár emberrel, akikkel felvették a kapcsolatot, és belsősökkel is, akik a mi világunkat, a Föld felszínét pokolnak tekintették. Nem nehéz megérteni, miért gondolja valaki így.
A két világ egymás tükörképe, ahogy a sorsunk is összefügg. A legérdekesebb a felszíni világ és Agartha viszonya közt az a tény, hogy mi egymás álomvilága vagyunk. Az ottani események hatással vannak ránk, és mi befolyásoljuk az ő életüket oly módon, amit nehéz, ha nem lehetetlen megmagyarázni. A Végtelen történet című filmben Sebastian és Atreyu kapcsolata, ahol a karakterek egymás tükörképei, jól bemutatja a helyzetet.
Truthseeker: Ha így van, az átlagos agarthai hogyan észleli a felszíni népességet?
Kontakt: Az európaiak változatosan vélekednek az afrikaiakról, ahogy az agarthaiak is eltérő nézőpontokat képviselnek felszíni unokatestvéreikkel kapcsolatban.
A negatív oldalról egy példa: a tanárom mesélte, aki 27 évet töltött ott, hogy csak néhány alkalommal támadtak rá. Mikor megtámadták, csak annyira harcolt, hogy megvédje magát, majd értesítette az őreit, és távozott. Máskor meg előfordult, hogy csak ültek ott a földalattiak keresztbe tett karral, mérgelődtek és ellenségesen méregették őt. Nem kedvelték, nem akarták, hogy a világukban legyen, de nem bántották, mert csak vendég volt ott. Mikor Hong Kongban jártunk, 2010 januárjában elmondta, néhányan közülük undorítónak tartanak minket (részben a baktériumok és vírusok miatt, amiket hordozunk)- de ez a hozzáállás elég ritka. Több mint egy negyed századot ott töltött (az idő eltérés miatt, a látogatása kevesebb, mint fél felszíni órát jelent), és összesen két alkalommal került fizikai összetűzésbe. 2 támadás 27 év alatt nem nagy dolog. Nagyobb veszélyben vagy egy átlagos szombat éjjel valamelyik városunkban, mint a föld alatti világban.
2011 elején beszélgettem egy párhuzamos világból való emberrel a tengerparton. Ha jól emlékszem, január 1-je vagy 2-ka volt. Csak hogy tisztázzuk, ez egy fizikai, valódi beszélgetés volt egy férfival. Kávézója volt, üzletet indított, hobbikkal és hibákkal rendelkezett, mint bárki más. A beszélgetés során ez a párhuzamos civilizációból érkezett férfi a trópusi szigeten élők 80 százalékára csőcselékként utalt. Megint csak, ezek extrém nézőpontok, de előfordulnak. Leszámítva ezt a megjegyzését, normális személynek tűnt, akit érdekel a meditáció és az organikus földművelési technológia. Én nem látom az agarthaiakat beképzeltebbnek, mint a felszíni emberiséget. A felszíniek boldogan mellőzik az óriási éhséget és szomjúságot, ami a világban naponta történik. Emlékszem, Alex Collier egyik interjújában egy kontaktja azt mondta neki, mi rosszabbak vagyunk, mint a nácik, mert mi még a sajátjainknak sem adunk enni. Ha röviden utána számolunk, nehéz ellenkezni vele. Nem csoda, hogy olyan kevés emberrel veszik fel a kapcsolatot. Ha fel is jönnek, valószínűleg jótékonysági vagy etikai projekteket látogatnak meg először. Valójában, azokban már most is részt vesznek.
LÁTOGATÁS
2012 körül egy másik távoli indonéziai szigeten, ami távol esett mindentől, bármiféle kormány kontrolltól, a földalattiak gyakrabban előmerészkedtek. Általában éjjel jöttek, úgy hallottam, ugyanígy tesznek Los Angeles-ben és más városokban is szerte a világban. Mindenhol így tesznek, csak különösen Los Angeles-t és Kaliforniát hallottam többször is emlegetni a beszélgetések során. Azért választják az éjszakát, mert néhányuk nem igazán szereti a mi Napunkat.
Hogy mikor jönnek fel? Változó, hogy milyen időpontot választanak. Vannak bizonyos vallásos hónapok, amikor sűrűbben jelennek meg. Országonként eltérő. Indonéziában azt mondják, ez a hónap a november. A Bali-n lakók úgy hívják: "a hónap, mikor az istenek kijönnek". Nem szeretem ezt a megnevezést, mert ezek az alakok messze vannak attól, hogy istenek legyenek. A becsületesek többsége elutasítja az imádatukat, míg a kevésbé becsületesek többsége elfogadja azt.
A főleg muszlim szigeteken, mint Jáva, a feljövetel időbeosztása eltér. Hong Kongban egy augusztusi fesztivált említenek. Azt hiszem, a Hét Nővér fesztivál vagy az Éhes Szellem fesztivál lehet, de nem vagyok benne biztos. A tanárom, aki egy indonéz szigeten él, azt mondja, ha ott feljönnek, akkor harcolni akarnak. Azért, mert szerintük mi arrogánsak vagyunk. Nincs semmink, mégis arrogánsak vagyunk. Én megértem, azért akarnak harcolni velünk, hogy észbe kapjunk. Hiszen végig nézik, ahogy évente több milliárd dollárt költünk sörre, cigarettára és műanyag dolgokra anélkül, hogy a szegénység alapvető problémáit kezelnénk. Az olvasókat biztosan untatja már ez a téma. Én is unom, hogy egy olyan társadalomban élek, ahol az emberek a semmiről csevegnek egész nap. Tavaly láttam egy kis csoportot izgatottan beszélgetni az ingyen energia készülékről, miközben emberek Afrikában piszkos vizet isznak. Képzeld magad egy agarthai helyébe! Hogy fest ez egy megfigyelő civilizáció számára? Sajnálom, ha ez valakit megsért. Engem is bánt, hogy az embereknek előbbre való az elektromosság támogatása, a hűtő mágnesek vagy a burgonya saláták, mint az életre való odafigyelés. Tessék, most már mindannyian megbántódtunk! Ti akartatok kapcsolatot Agarthával! Az én feladatom, hogy ezt töményen átadjam nektek. Agartha/Shamballah energiája olyan, mint egy csattanó ostor. Senkit sem enged hazudni magának.
Az ingyen energia egy nemes cél, de a legjobb egy társadalmat az alapoktól felépíteni. A civilizációk a vízzel kezdődnek. A pozitív oldalon viszont az agarthaiak megértik, hogy nincs értelme bírálni, mivel az ő szabadságuk és a miénk össze van kötve. A többségük segíteni akar. Ahogy a blokád gyengül, ők is egyre gyakrabban lépnek a felszínre. A mi világunk durva, de izgalmas számukra. Olyasmi lehet az ő látogatásuk, mint mikor valaki egy kényelmes otthonból egy két hetes utazásra megy a nicaraguai hegyekbe. Serkentő, veszélyes, mégis egy lehetőség, hogy tesztelje magát. Nézz bele a Lélek harcosába, hogy szerezz egy mélyebb bepillantást a közreműködésükről! Az a legjobb könyv, amit ebben a témában írtak. (Talán még ennél is jobb!)
http://davidpratt.info/warrior0.htm Truthseeker: Az átlagos agarthaiak félnek-e tőlünk, illetve tudomásuk van-e rólunk?
Kontakt: A nukleáris fegyvereink jelentik a fő problémát. Minden rendben van számukra, ha csak a kijelölt biztonságos zónákba jönnek fel. Balhéba keveredhetnek, ha a felszínre utaznak, de ez ritka. Az első mester, akit megismertem egy testőrrel járt-kelt. Az az őr a legkedvesebb, legszerényebb fickó volt, akit csak ismerhetsz, de úgy nézett ki, mint aki, ha kell, le tudná tépni egy ember karját. Egy másik probléma számukra az a szunnyadó erő, amit a DNS-ben és bioöltözetünkben hordozunk. Idővonalakat és jövőket vagyunk képesek manifesztálni. Ez nem annyira sci-fi, ha megnézed, mit képes megteremteni az ember, ha együttműködik az akaratával. Mindenki a saját jövőjét alakítja egész álló nap. A gondolatok, érzelmek és tettek összessége egész idővonalakat képes teremteni. Ez egy nagyon vágyott képesség az univerzumban.
Hogy miért félnek ettől más civilizációk? Ha egy transzhumanista idővonalra varázsolnának minket Google Glass okosszemüveggel, mechanikus drónokkal és egyéb disztópikus technológiával, az egész Földet magunkkal rántanánk. Ezért olyan nagy az érdeklődés a felszíni helyzet alakulása iránt. Nagy a tét.
Az érzelmeinket is nehezen tudnák kezelni. Fájdalmas vagy akár halálos is lehet számukra. Ez egy másik ok, amiért kerülnek minket. Ha lemegyünk oda, minden rejtett képességünk felszínre tör. Ha nem vagy érzelmileg érett, ezzel az erővel visszaélhetsz. Ez az egyik ok, amiért megkövetelik, hogy a beavatott személyek egy kimerítő tisztító műveleten átessenek, mielőtt belépnének a Belső Földre. A tanárom egyszer mutatott egy videót a YouTube-on, ahol két varázsló harcolt. Ez egy alacsony költségvetésű indonéz film volt. Furcsa nyelven beszéltek, repültek, és villámokat meg tűzgolyókat hajítottak egymáshoz. Azt mondta, ez egy pontos bemutatása annak, hogy megy néhány csata odalent. Más tanárok is mondták, hogy ott tudsz repülni. Többen is. Hallottam olyanokról, akiket kirúgtak Agartháról, mert visszaéltek a hatalmukkal. A tanárom elmondta, hogy ott nem alhatsz együtt egy nővel, ha nem akarod feleségül venni. Viszont mesélte, mikor egy fejlett országban volt kiképzésen a déli féltekén, "ők" rendszeresen feljöttek, és odalent sokkal liberálisabbak voltak. Azt mondta: X országban feljöttek néha összebújni.
Mikor Lemúriáról beszélt, beszámolt róla, hogy mikor egy lemúriai elköszön, átölel, és többé nem akar elengedni. Szóval az irántunk mutatott viselkedésük elég széles skálán mozog: vonzás, undorodás, tisztelet, barátság, vágy, irtózás és minden más egyéb.
Truthseeker: Hogyan védik meg magukat, mikor feljönnek ide?
Kontakt: Láthatatlan figyelő rendszerük van, ami biztosítja a védelmüket, de nincs elég katonai erejük, hogy az egész Földön védve legyenek. Ezenkívül vannak bizonyos helyek, ahová nem akarnak ellátogatni. Így, mikor fent járnak, egy kicsit mindig résen vannak. Emlékszem, mikor Makaón voltam, úgy terveztem, hogy Indonéziába látogatok. Ez 2010 májusában történt. A helyzet már alakult, de még egy kicsit feszült volt. Úgy festett, hogy egy sor balszerencse vár ránk, de erről majd inkább máskor.
Érdekelt, hogy vajon a CIA vagy a nyugati kém csoportok képesek-e Indonéziába menni és kémkedni vagy bajt okozni. A tanárom szerint nem tudnak lejutni, mert nagyon fejlett technológia van lent. Technológiailag több, mint 20 ezer évvel előznek meg minket, így bármi is legyen a felszíni katonaság kezében, nem lehet összehasonlítani. A következő kérdés nyilvánvalóan az lenne, hogy ha a felszabadító erők ilyen erősek, miért vagyunk még mindig itt? Annak ellenére, hogy mindkét oldalon fejlett a technológia, nyilván kiegyenlített az erőegyensúly, különben már fel lennénk szabadítva. Elmondom egy példával. Képzeld el, hogy a Föld legerősebb seregei körbevesznek egy házat, ahol egy fiatal lányt tartanak fogva. A bekerítő seregben van 2000 katona. Apache helikopterek, tankok, rakéták, GPS és műholdak állnak rendelkezésre, hogy a szemed színét is megmondják. Ez ellen a félelmetes hadsereggel szemben áll egy férfi egy 50 centes műanyag szikével, amit a lány nyaki ütőeréhez tart. Melyik oldal erősebb?
VÉDELEM
Szóval Indonéziába mentem, és kapcsolódtam a lemúriai áramlathoz. Úgy éreztem, egyszerre vagyok áldott és elátkozott is. Szinkronicitások manifesztálódtak a semmiből. Egyik alkalommal a tanárom szülővárosában jártam. A fő agarthai kapcsolattartóval próbáltunk megbeszélni egy időpontot. A Vidéki Doktornak fogom őt nevezni. Nem mondhatok semmit a kinézetéről vagy a származásáról, de a helyiek közt voltak, akik Királynak nevezték. Valójában még ennél is többnek nevezték, de meg kell tartanom a titkát. Láttam a rizsföldeken dolgozókat kezet csókolni neki. A tisztelet ezen megnyilvánulásának semmi köze a szolgalelkűséghez. Ők egyszerűen csak szerették őt, amiért annyi mindent tett ezért a mindentől távol eső kisvárosért. Létrehozott egy árvaházat, embereket védett meg az indonéz sereg egyik támadásában, és alapvető készletekkel segített a helyi közösségnek. Ő az egyik legalázatosabb ember, akit valaha ismertem. Az egyik jótékonysági munkás mesélte, hogy a Doktor még akkor sem hajlandó venni magának egy tábla csokit vagy üveg bort, ha újabb támogatás érkezett.
A társadalmi és gazdasági hatalmának ellenére is a Doktor még jóval a határain belül jár. A tanárom apja mondta, hogy minden évben szerez egy kamiont, mindenkit megkérdez, hogy mire van szüksége, majd egy hónap múlva gyógyszerekkel, ruhákkal, mezőgazdasági eszközökkel, gabonával, rizzsel és mindenféle szükséges dologgal megrakodva tér vissza. Honnan szerezte ezeket? Arra következtetnek, hogy Belső Földön járt. Ő az a "szerencsés", aki bármit be tud szerezni neked. Csak ritkán megy ilyen utazásra, és nem hoz semmi haszontalan dolgot. 80 gyereknek segít egy árvaházban. Évi 50-70 ezer amerikai dollárt költ készletekre. Mikor beszéltem vele, annyit mondott: "Bárcsak többet tehetnék."
A tanárom szerint senki se tudja, hogy honnan jött. Egyszer mégis azt mondta, valószínűleg Teloszból való. Melyik állítás igaz? Nem tudom. A tanárom gyakran használja Telosz nevét mint egy kegyes hazugságként, hogy elkerülje más belső földi városok említését. A legtöbb földalatti város nevét homály fedi. A tanárom nyilván tiszteletben tartja a titkot, és én megtanultam nem kérdezni e felől.
De visszatérve a kérdésedre a biztonságról, félelemről és megfigyelő rendszerről: fejlett technológiájú megfigyelő rendszerük van. Amikor a Doktorral akartuk összehozni a találkozót, megkérdeztem a tanáromat, vajon a Doktor tudja-e, hogy mi itt vagyunk. Azt válaszolta, persze, hogy tudja. Mi? Persze? Hogy válaszolhat ilyen természetesen? Honnan tudnák? Rá kellett jönnöm, hogy legtöbbünket mindig figyelik. A jószándékúak tiszteletben tartják a szabad akaratot. Ha megmondod nekik, hogy egyedül szeretnél lenni, tiszteletben tartják azt. Egyetlen találkozót is megszervezni a Doktorral bonyolult dolog volt. 2010 szeptember feszült időszak volt. Számos kihívással kellett szembenézzünk. Találkozni vele magában hordozta a türelmet, a kisvárosi bezárt politikát, a közvetítők általi teszteléseket, átmenni éterikus vizsgálatokon, egyszerre érezted magad szerencsésnek és közben remélted, hogy a Sors majd rád mosolyog... már ha képes mosolyogni. A találkozó önmagában is egy egész fejezet.
Indonéziában a földalatti és felszíni városok forgalma nagyon erős. A hálózatok nagyon aktívak és hasznosak. Nem is tanultam volna meg a nevét, ha ők nincsenek. Egy 12 órás komp út vezetett ebbe a hátországbeli kisvárosba, mivel nem volt odavezető autóút. A kompon... tudták, hogy találkozni akarok vele. Egyszerűen csak tudták. Látják az aurádat, és beszélnek a vezetőiddel. Egy fiatalember, kb 24 év körüli, leült mellém. 1-2 óra csevegés után megkérdezte, hogy értek-e a harcművészethez és szoktam-e meditálni. Igennel válaszoltam, erre elkezdett mesélni nekem a Szilatról, az indonéz harcművészetről. Majd beszámolt a meditációs iskolájáról és a tanáráról. Többször is említette a Doktor nevét, akié az árvaház, olyan hétköznapi ragaszkodással a hangjában. Ha nem hallottam volna a kompon a nevét, sosem kerestem volna meg.
Milyen furcsa technológia van, ami ilyen találkozókat összehoz? Ki irányítja a szálakat? Még mindig félve tisztelem azt a szerencsét, amiben Indonéziában részed lehet, ha a megfelelő ösvényen jársz. Az agarthaiak a távol eső kisvárosokat el tudják látni, mivel a vibráció ott nem olyan súlyos. Innen ered a harmadik világbeli kisvárosok lakóiról, hogy "nincs semmijük, de boldogok". Néhány távol eső kisváros mély titkokat rejt, és kikötője két szelíden egymás mellett élő társadalomnak.
Nem kell sajnálni őket.
A dolgok sosem azok, aminek látszanak.
...
A teljes interjúkötet CONTACT WITH AGARTHA néven fejezetenként (most már ingyen) letölthető angol nyelven erről az oldalról:
http://agarthanalliance.blogspot.hu/ Bár a könyv viszonylag terjedelmes (kb 200 oldal), mindenképpen nagyon hasznos lenne, ha a teljes írás magyar fordításban is elkészülhetne. Bárki is vállalkozna rá, nagy és szép feladatot vállal magára, mert a könyvszerintünk bámulatos, másrészt pedig valószínűlegsokat segíthetne a felszíni embereknek, hogy megértsék a belső földi és felszíni világ közti kapcsolat lényegét, fontosságát.
Az alábbi képek nagy valószínűséggel egy VALÓDI belső földi lejáratról készültek, valahol a Góbi sivatag mélyén:
