Ez a cikk egy fiatal nő személyes története, aki tudatában van annak, hogy egész élete során kapcsolata volt a földönkívüliekkel.
Pozitív találkozások - A földönkívüli kapcsolat az ember átalakulásában -
Tracey Taylor személyes kapcsolatának története - 1. rész
Tracey elmondja történetét
Az általános iskolában volt egy láthatatlan óriás barátom, akivel beszélgettünk, és a mai napig élénken emlékszem a meleg, nagy kézre, mely irányított a játszóudvaron körbe, és vicceket mondott nekem. Néha esténként volt egy másik látogatóm. Elneveztem őt "Mikulásnak", kényelmetlenül és rémülten éreztem magam, amikor belépett a szobába. De ha mélyen elrejtőztem a takaró alatt, még lélegezni is féltem, akkor egy erős nyugalom és biztonság érzés tört rám hirtelen. Aztán lebegve találtam magam, ahogy az éjszakai égboltot nézem a több millió ragyogó csillaggal körülöttem. De mindig is kényelmetlenül éreztem magam, amikor ezek a 'lények' jöttek értem, ez egy természetes rekaciója volt az 'emberi' részemnek, mivel nem voltam teljesen tisztában vele, hogy mi történik. Az emberi részem úgy kapcsolódott ezekhez a lényekhez, mint a 'Mikuláshoz', és ezért hívtam őket így.
Bár zavarba ejtő érzés volt, amikor ezek a 'lények' beléptek a hálószobámba, majd egy nyugalom érzés töltött el, aztán egy nagyobb tudatosságba kerültem, és azt tapasztaltam, hogy ezzel a 'tudatossággal' képes voltam megérteni nagyon bonyolult fogalmakat.
A magas 'szürke lények' sohasem végeztek rajtam operációt vagy kísérletet, ahogy a kis 'Zéta szürkék'. Ezek nagyon különböző tapasztalatok voltak, és a magas szürkés lényekről úgy éreztem, mintha a családom lettek volna, és mintha otthon lennék velük. Sokkal jobban féltem, amikor a kis Zéta szürkék jöttek, mert tudtam, hogy néhány dolog, amit tesznek velem, fájdalmas. Először is a 'velük' kapcsolatos korábbi tapasztalataim alatt engem testileg, szellemileg és érzelmileg is megbénítottak, túl ijedtnek éreztem magam ahhoz, hogy kommunikáljak velük. De minden egyes alkalommal, amikor tapasztalatom volt velük, egyre többet és többet kommunikáltak. Azt hiszem azért, mert egyre kevésbé féltem, és sokkal nyitottabb lettem. Minél jobban kezdtem megérteni ezeket a lényeket, valamint a 'imádkozó sáska' lényeket (akiket gyakran láttam együtt a Zétákkal), annál kevésbé féltem. Aztán úgy találtam, hogy képes voltam szabadon kommunikálni velük, és hogy ők mindent megtesznek, hogy segítsenek megérteni az 'ő' helyzetüket, és hogy miért visznek el embereket, és végeznek rajtuk operációkat.
Amióta csak meg tudtam fogni a ceruzát, rajzolni kezdtem. Ez volt a szenvedélyem és az ajándékom. Elkezdtem festeni csendéleteket és tájképeket, és ahogy szándékosan figyeltem az embereket, miközben rajzoltam, kifejlesztettem az aura látás képességét. De amíg nem olvastam ebben a témában egy könyvet, addig azt hittem, hogy ez a szemem hibája.
Tizenötéves koromban tapasztaltam meg a pszichés és intuitív képességeim gyors kialakulását erős késztetést érezve, hogy a kezemmel gyógyítsam az embereket. Azonban akkor még nem hallottam ilyenről, és az emberek körülöttem azt hitték, hogy túl nagy a fantáziám. Mély szomorúság volt számomra, hogy sok éven át elfojtottam ezeket a képességeket a körülöttem lévők kifogása miatt, akik úgy gondolták, hogy felháborítóak a képzelgéseim. Nem voltam képes szabadon kifejezni magam, vagy megfelelően kommunikálni másokkal, beleestem a kétség és zavartság mély szakadékába. Az állami iskolában, ahová jártam, nagyon félénk voltam, és megpróbáltam beilleszkedni, de ha ki akartam fejezni a 'szokatlan' nézőpontjaimat, más diákok és még néhány tanár is nevetség tárgyává tett.
1996-ban megnyertem egy versenyt, és hirtelen a divat világában találtam magam, mint modell. A semmibe vevés és nevetségessé válás megtapasztalása után az iránt, aki 'belül' voltam, most már a 'külsőmért' kaptam az elismerést. Úgy éreztem, hogy elfogadnak és szeretnek azért, ahogy kinézek, de a mélyben a titkok és a bizonytalanság csak növekedett. Egy hazugságban éltem, és úgy tűnt, nincs semmi, amit tehetnék. A profi modell karrier állandó küzdelemnek bizonyult számomra mind érzelmileg, mind fizikailag. A házban, ahol éltem, elkezdtem 'szellemeket' és más 'furcsa lényket' látni, melyeknek nem emberi arcuk volt. Az álmaim intenzívek voltak, és néha nem tudtam aludni a félelemtől és a várakozástól, hogy mi jön. Ha elaludtam, az álmaim bizarrak voltak, mint például a fizikai vizsgálatok alatt, vagy furcsa tantermekben voltam. A nagy fekete szemű szürke lények néha telepatikusan tanítottak rajzolni és szimbólumokat írni hologramok formájában. Ezek gyakran a kezemből terjednek ki egy statikus, elektromos kék fénysugárként. Az ilyen esték után nem volt elég energiám, és néha gyakorlatilag lehetetlen volt kikelnem az ágyból, mert annyira fáradt voltam. A modellügynökség gyanakvó lett, mert állandóan felhívtam őket, hogy beteg vagyok. Nem tudtam, hogy mit mondjak nekik. Aligha mondhattam azt nekik, hogy kicsi szürke emberek raboltak el, és az éjszaka folyamán furcsa operációkon mentem keresztül! Nem tudtam elmondani a társamnak sem, nemhogy a munkáltatómnak. Egyre nehezebbé vált a számomra, hogy ezzel megbirkózzak, tönkre voltam menve és bűnösnek éreztem magam azért, ami történik. Őszintén azt hittem, hogy megőrültem.
Elmentem egy orvoshoz, és elmondtam a rettenetes álmaim rám kifejtett hatását. A konzultáció kevesebb mint öt percig tartott, és azt mondta, hogy csak depressziós vagyok, és írt nekem egy receptet antidepresszánsokkal és altatókkal. Bár nem szívesen vettem be gyógyszereket, de egy megkönnyebülés volt, hogy képes leszek egy tisztességes éjszakai alvásra ezek nélkül a nyomasztó álmok nélkül.
Videó:
http://www.youtube.com/watch?v=ez2Xio4tdj8
1996 Kaácsonyán hazautaztam, hogy lássam a családomat, és a nagymamámnál voltam Perth-ben, amikor egy este úrrá lett rajtam egy érzés, hogy írjak, mielőtt elmegyek aludni. Ez szokatlan volt számomra, de elhatároztam, hogy engdelmeskedem az érzésnek, és írtam egy oldalnyi információt. Bár közben úgy éreztem, mintha nem sok befolyásom lenne a dologra, és úgy tűnt, mintha magától történne. Másnap nem tudtam felfogni, hogy olyasvalamit írtam, ami túl van a tudatos megértésemen. Meglepetésemre ezek olyan információk voltak, melyek teljesen ellentétesek az emberi evolúcióról tanultakkal. Kijelentettem, hogy az emberiséget földönkívüliek hozták létre! Az írás szintén tartalmazott információkat a genetikai manipulációról, felhasználva az emberi és a földönkívüliek DNS-ét, hogy más fajokat hozzanak létre.
Megdöbbentem és összezavarodtam. Én még sohasem olvastam vagy hallottam ilyesmit, és nem tudtam semmit arról, hogy a földönkívüliek kísérleteket végeztek az emberi DNS-t felhasználva, nem is beszélve arról, hogy ők hoztak létre bennünket. Nem értettem, hogyan voltam képes olyasmiről írni, ami teljesen ellentétes volt azzal, amit hiszek. Hallottam a csatornázásról, de a tudásom róla nagyon korlátozott volt. Annak ellenére, hogy azt hittem, ez az írás csak egy 'egyszeri' epizód, elkezdtem egyre több és több sürgetést kapni, hogy csináljam, és az információk hihetetlen mértékben özönlöttek; idegen-ember kölcsönhatás, implantátumok, dimenziók, spiritualitás, az emberi fajok teremtése, a tudat emelkedése és így tovább. Néha azon kaptam magam, hogy 'akaratlanul' egy másik nyelven beszélek.
1997-ben, amikor Japánban modellkedtem, az álmaim még élénkebbé és ijesztőbbé váltak, mint amilyenek korábban valaha is voltak. Mivel egyedül éltem elhatároztam, hogy mélyebben beleásom magam, és bátorságot vettem magamon, hogy megkérdezzem a 'lényeket', miért történik ez velem. Csodálkozásomra választ kaptam álmok, írások és a fejemben hangok formájában.
Azt mondták, magamnak választottam, hogy az evolúciós ciklus egy része legyek a teremtésben, egy új lelkileg fejlettebb fajnak, amely végül lakni fogja a Földet. Ezenkívül információkat kaptam az emberi tudat felemelkedéséről, és egy dimenzionális váltásról, amely jelenleg zajlik a Földön. Ez a segítségünkre lesz, és lehetővé teszi számunkra, hogy belépjünk 'más birodalmakba' szabadabban, valamint növeli a spirituális megértést. Abban az időben ez volt a legbizarrabb információ, amit valaha is hallottam, és még most sem tudom, mi jelentősége volt a számomra.
Vettem a tapasztalataimról szóló naplómat, és egy reggel késztetést éreztem, hogy egy szimbólumot rajzoljak, amit egy álomban láttam, mely során számos űrhajó mozgott a csillagos éjszakai égbolton. A csillagok egy madár formáját vették fel. Ahogy ezt rajzoltam, a kezemet mintha ismét vezették volna, és végül elkészítettem egy mértani szimbólumot. Az elkövetkező két évben más hasonló rajzokat és szimbólumokat készítettem a tudatos elmém kis részét használva. Valójában minél kevésbé koncentráltam, annál könnyebben jöttek az információk, és folyt a rajzolás. Ez elég bizarr volt, és még most sincs elképzelésem, hogy miért csináltam.
Folytatás a 2. részben...
Forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu
Very good.
VálaszTörlés