Boriszka, egy indigógyermek a Marsról

"Boriszka ekkor rögtön két dologgal is sokkolta a hallgatóságát. Először is a rendkívüli ismereteivel, amellyel egy hét éves gyermek még nem rendelkezhetett, másodszor ezekről nem egy első osztályos gyermek szintjén beszélt. Olyan szakszavakat használt, mikor a Mars és a Föld múltjából tényeket és részleteket közölt, hogy mindenkit lenyűgözött"

2012. július 20. péntek  2012. július 22. vasárnap, 
Írta: Spirituális UFO-kutató 

Boriszka,

egy indigógyermek a Marsról

( a 2008. április-májusi Nexus-magazin cikke )

Találkozás egy különleges területen

Egy Boriszka (Boriska) nevű különleges képességű fiúcskáról azon expedíció tagjaitól hallottam először, akik a Volvográd-körzettől északra fekvő területnek, melyet a mi vidékünkön Medvegyickaja-hátságnak nevezik, az anomáliáit kutatták.

„Képzeld csak el, ülünk egy este a tábortűz mellett, mikor ez a fiúcska, kb. hét év körüli gyerek, hirtelen felszólít minket, hogy legyünk csendben, és azt mondja : Most mesélni fogok nektek a Mars bolygó lakóiról, meg arról, hogy hogyan utaznak ide a Földre. –  Közli az egyik szemtanú, aki, mint az expedíció egyik tagja, megosztotta velem az élményeit. Majd így folytatta :
„Ám a fiú felszólítása ellenére egyesek még továbbra is halkan beszélgettek, erre Boriszka szigorúan azt mondta nekünk, hogyha nem lesz teljes figyelem, akkor nem mond semmit sem.”

Erre hamarosan teljes csend lett, mire aztán ez a nagy szemű, kerek arcú, pólóinges gyermek, hátracsapott baseball-sapkával a fején, a felnőttektől egyáltalán nem zavartatva elkezdte mondani a hihetetlen történetét :
a marsi civilizációról, megalit-városairól, marsi űrhajókról, más bolygókra való utazásaikról, a Föld egykori Lemúria kontinenséről, melynek az életét akkoriban személyesen ismerhette meg, mivel ennek a Csendes-óceán közepén lévő hatalmas kontinensnek egy bizonyos pontján szállt le a marsi űrhajójával, ahol a lemúriai barátai laktak…

Boriszka ekkor rögtön két dologgal is sokkolta a hallgatóságát. Először is a rendkívüli ismereteivel, amellyel egy hét éves gyermek még nem rendelkezhetett, másodszor ezekről nem egy első osztályos gyermek szintjén beszélt. Olyan szakszavakat használt, mikor a Mars és a Föld múltjából tényeket és részleteket közölt, hogy mindenkit lenyűgözött. Így legfeljebb az előadó érzelmi kitöréseiből tudna az ember arra következtetni, hogy ilyen egzakt magyarázat egy fiúcskától való.

„Hogyan lehetséges, hogy Boriszka ilyenekről tudjon beszélni?” Tette fel csodálkozva a kérdést a beszélgetőpartnerem. „Nyilvánvalóan a táborozás körülményei hozták ki belőle ezt a képességét, mivel ott sok érdeklődő, elfogulatlan gondolkozású ember vette körül, akik a Föld és a kozmosz titkai után kutattak, és így, mikor a beszélgetéseiket hallgatta, a lényében felhalmozódott tiltakozásnak ilyen furcsa beszéddel adott hangot.”
„Lehet, hogy Boriszka találta volna ki az egészet? Talán túl sok Star Wars-filmet nézett és ez indította be a fantáziáját?”

„Nem úgy tűnik. Előadása nem hangzott fantáziálásnak.”Érvelt a partnerem.” Több volt az, mintha egyszerűen csak az egyéni vagy a reinkarnációs múltból törtek volna fel az emlékei, mert olyan részletekre is kitért, amiket Boriszka egykor csakis személyesen tapasztalhatott meg.”

Viszont mihelyst a partnerem szóba hozta a ’múlt reinkarnációnak emlékezetét’, azonnal döntöttem : Boriszkával nekem is találkoznom kell!
És most, miután találkoztam a fiúval és a szüleivel, megpróbálok minden róla szóló részletet úgy összeállítani, hogy meg lehessen érteni Boriszka születésének a misztériumát.


Az anya visszaemlékezései


Érdekes, hogy bár Boriszka Volszk városa ( Volga-parti kisváros Szaratov és Szamara között ) kórházában született, mégis a születési anyakönyvi kivonatában születési helyként Zsirnovszk városa áll, mely a volvográdi körzethez tartozik. Születési dátuma 1996. január 11. de. 8ó. 30p. – ez az adat egy asztrológusnak elég beszédes lehet.

Szülei jóindulatú és kedves emberek. Boriszka anyukája, Nagyezsda Kiprianovics, a Volvográdi Orvosi Egyetemen diplomázott 1991-ben, most bőrgyógyász a városi kórházban. Apja, Jurij Tovsztyenev nyugállományú katonatiszt, aki korábban a Kamisinyszkij Katonai Főiskolán szerezett diplomát, jelenleg építésvezetőként dolgozik. Ők, a szülők, boldogak lennének, ha valaki segíteni tudna nekik magyarázatot találni fiúk titokzatos képességére, bár manapság már ezeket a csodákat őszinte kíváncsisággal figyelik.

„Alighogy Boriszka megszületett,” emlékszik vissza Nagyezsda,” 15 napos korában már felemelte a fejét”. Négy hónapos volt, mikor kimondta oroszul az első szót: ’baba’ ( ’nagymama ’), és attól kezdve elmondható, hogy folyamatosan ejtette ki egymás után szavakat. Hét hónapos korában kimondta az első mondatot is : ’Szöget akarom!’ ( Észrevett egy szöget a falban. ), jóllehet a gyermekek ennél sokkal később kezdenek beszélni. Legfigyelemreméltóbbak azonban, a testi fejlettségén túl, a szellemi képességei voltak.

„Miben nyilvánult meg ez?”

„Mikor Boriszka egy éves lett, mutatni kezdtem neki különböző betűformák képeit a Nyikitin-rendszer szerint, és  - ha hiszi, ha nem – másfél éves korában már az újságcímek nagyobb betűire is ráismert. Korán megtanulta és magától értetődően felismerte a különböző színárnyalatokat. Két éves korára már rajzolt, két és fél éves korban pedig festeni is tudott, majd a színárnyalatokat is felhasználta a rajzainál.”

Boriszka kétévesen bölcsődés lett. Ott minden gondozója azt mondta róla, hogy nagy tehetsége van a nyelvekhez és az értelmi fejlődése is meglepően gyors. Észrevették, hogy elképesztő memóriával rendelkezik. Ám a szülei arra is felfigyeltek, hogy fiúk az ismereteit nem csak a környezete megfigyelése révén gyűjti össze, hanem úgy tűnt nekik, hogy valami más forrást is használ : mintha az információit a semmiből venné fel!

„Senki sem tanította neki,” emlékszik vissza Nagyezsda,”de egyszer csak az lett a szokása, hogy lótuszülésben üljön – ez szinte felhívás volt : ’most rám figyeljetek’! És aztán mint gyöngyöt, úgy szórta közénk az új, részletekbe menő ismereteit a Marsról, különböző bolygórendszerekről, más civilizációkról, melyekkel teljesen elképesztett minket. - De egy kisgyerek honnan tudhat mindezekről? Ám a világűr meg a kozmikus témák két éves korától az elbeszéléseiben mindig központi szerepet játszottak.”


Marsról, indigógyermekekről és planetáris katasztrófákról


Boriszka kijelentette, hogy a Marsról származik, és azt is, hogy bolygója lakható volt egykor ( a felszínen ), de a történelme során hatalmas katasztrófát élt át : elvesztette légköre nagy részét, és a Mars megmarad lakosai most felszín alatti városokban élnek.

Mars régen / Mars most

( Magyarázat a képhez : most abban a dimenzióban látható persze, amelyet egy agresszív földi társadalomnak egyáltalán szabad látnia az 1920-as évektől, mivel a magasabb rezgésű, mars-csatornás civilizációba ettől kezdve nem láthat bele!!! )

Utalt arra is, hogy korábban gyakran repült marsi űrhajóval a Földre, mind kereskedelmi, mind tudományos célokból. Elbeszéléséből úgy tűnik, hogy ő maga volt az űrhajójának a pilótája. Ezek a látogatásai pedig a lemúriai civilizáció idején történtek. Ott volt neki egy lemúriai barátja is, aki később a szeme előtt halt meg ( Lemúria elsüllyedése idején ).

„Óriási katasztrófa történt akkor a Földön : a hegyek egyszerűen széjjelrobbantak, a nagy Lemúr kontinens több részre szakadt, majd a víz alá süllyedt. Eközben egészen hirtelen egy hatalmas szikla esett rá arra az épületre, ahol a lemúri barátom lakott.”, mesélte Boriszka.” Sajnos nem tudtam megmenteni. De itt most a Földön újra találkoznunk kellene…”
Boriszka úgy látja maga előtt Lemúria pusztulásának panorámaszerű képeit, mintha most történt volna, és most is úgy szenved földi barátja halála miatt, mintha ő maga is hibás lenne ebben.

Egyszer anyukája hozott neki egy könyvet : ’Honnan származik az emberiség?’ címmel, melyet Ernst Muldasev írt. Látni kellett volna, hogy ez rögtön milyen hatást gyakorolt a kisfiúra. Nézegette a lemúriaiakról a fantázia-rajzokat, a tibeti pagodákról készített képeket, és két óra sem telt bele, máris részletekbe menően mesélt a lemúri fajról és magas színvonalon tájékoztatott a lemúriaiak tudományos eredményeiről.

„De Lemúria legalább 800.000 évvel ezelőtt elpusztult.” - és amit ezután mondott, azt egy kissé félve teszem közzé : ”A lemúriaiak több, mint 9 méter magasak voltak.” – De mégis, hogy a csudába emlékszel ezekre?

„Igen, emlékszem, de az biztos, hogy senki sem beszélt ilyenekről nekem,” válaszolta Boriszka. Egy másik alkalommal Muldesev következő könyvének sok illusztrációi ébresztették fel a kisfiú emlékezetét : Istenek városa utáni kutatás, sírkamrák és piramisok képei. Ezekre azt mondta, hogy a tudást nem a Kheopsz-piramis alatt fogják megtalálni, hanem egy másik helyen. De azt még nem találták meg. „Az életünk meg fog változni, mikor megnyitják a Szfinxet”, mondta, majd hozzátette, hogy valahol a szobor füle mögött fog megnyílni  ( a dimenziókapu ), de arra nem emlékszik, hogy pontosan hol.
Majd megint jön neki az ihlet és megnyerően el kezd beszélni a maja civilizációról, érezve, hogy a körülötte lévők nem sokat tudnak erről a lenyűgöző kultúráról.

De a legfeltűnőbb dolog, hogy Boriszka kihangsúlyozza : most jött el az ideje annak, hogy a Földön különleges gyermekek szülessenek, mivel egyrészt nagy változások fognak végbe menni a bolygónkon, másrészt ezen gyermekeknek a földlakók tudatát meghaladó ismereteket kell terjeszteniük.
„Honnan tudsz ezekről a különleges gyerekekről, és miért történik mindez?” Kérdeztem a találkozásunk alatt Boriszkát. „Tudod, hogy őket most indigógyermekeknek hívják?”

„Tudom, hogy most ideszületnek, bár a városunkban még eggyel sem találkoztam. De talán Julia Petrova, ő hisz nekem, ami azt jelenti, hogy ő érez belülről valamit. A többiek meg csak rendszerint nevetnek rajtam, mikor történeteket mesélek. A Földön hamarosan valami történni fog – két katasztrófa. Ezeknek az indigógyerekeknek azért kell megszületniük, hogy az embereknek segítsenek. Pólusváltás lesz. 2009-ben lesz az első nagy katasztrófa egy nagy kontinensen, majd 2013-ban egy még nagyobb."

( Megjegyzés : Boriszka itt még 7-8 éves volt, mikor 2003-ban és 2004-ben riportot készített vele egy orosz újságíró – Nexus ezt az anyagot vette át 4 évvel később. )

„És te nem félsz ezektől a katasztrófáktól, még akkor sem, ha te életedet is érinteni fogják?”

„Nem, nem félek, mi örökké élünk! Volt korábban egy katasztrófa a Marson, ahol előzőleg éltem. Ők ugyanazok az emberek voltak, mint mi most, de volt akkor egy nukleáris háború és emiatt ott minden elégett. Néhányan túlélték a katasztrófát és újra elkezdtek házakat építeni meg új fegyvereket gyártani. A kontinensek cseréje, átalakulása is végbe ment, bár azok nem voltak olyan nagy területűek.

Marsi emberek főleg szén-dioxidot lélegeznek be, ezért amikor a Földre jöttek, mindig valamilyen kémény közelében maradtak.”
„És Te, Boriszka, ha marsi vagy, könnyen be tudod lélegezni a mi levegőnket vagy szükséges neked is még szén-dioxid?

„Ha egyszer már földi tested van, akkor ezt a levegőt is be tudod lélegezni. De mi undorodunk ettől a földi levegőtől, mert a ti levegőtök megöregít! Ám ott, a Marson az emberek örökké fiatalok, kb. 30-35 év körüliek maradnak és nincsenek idős emberek! Ugyanakkor évről évre egyre több marsi gyermek születik le a Földre. A mi városunkban is nem kevesebb, mint húsz van!”
„Emlékszel a korábbi marsi nevedre vagy az ottani barátaid nevére?”
„Nem, nevekre sohasem emlékezhetek.”

„Hány éves korodtól emlékszel vissza?”

„A korábbira tizenhárom éves koromtól, a mostanira születésemtől, de nem felejtettem el, hogy honnan jöttem és mi történt velem ( az előző életem alatt ) :

…egy speciális szemüveget viseltünk, és egész idő alatt küzdöttünk vele… mert a Marson volt akkor egy nagyon kellemetlen dolog, egy űrszonda, melyet meg kellett semmisítenünk. Mars most újraéledőben van ( megj : a 3. dimenzióban, mivel a magasabbakban folyamatosan van élet rajta. ), de az űrszonda ezt megakadályozta volna. Ez a titkok közé tartozik ( megj : mármint a hivatalos földi űrkutatás titkai közé. ). Le is tudom rajzolni, hogy hogyan nézett ki ( az űrszonda ). A közelébe jutottunk, de az ellenséges volt velünk.”

„Boriszka, miért mondanak olyan gyakran csődöt az űrszondáink, mikor leszállnak a Marsra?” ( megj : ez főleg a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején volt gyakori. )


„A Marsról jönnek azok a jelek, melyek megpróbálják elpusztítani az űrszondákat. Ezeken a szondákon nagyon ártalmas sugárzásokat vannak.”

Nagyon elcsodálkoztam, amikor Boriszka ezekről az ártalmas sugarakról kezdett beszélni, mivel hallottam arról, hogy egy itteni volszki férfi, Jurij Lusnyicsenko, aki telepatikus képességgel rendelkezett, még 1988-ban megpróbált kapcsolatba lépni az akkori szovjet űrprogram vezetőségével, hogy figyelmeztesse őket a Fobosz-1 és Fobosz-2 űrszondák közelgő meghibásodására. Közölte velük, az űrszondák elhallgatásának az oka az lesz, hogy ezek a Mars bolygóra veszélyes radioaktív elemeket szállítanak. A vezetőség azonban nem hallgatott a férfi figyelmeztetéseire, sőt még azt sem tartották szükségesnek, hogy válaszoljanak neki. 
 ( Megj : a hivatalos tudomány gőgös, fennhéjázó hozzáállása évszázadok óta semmit sem változott, még akkor sem, ha ez által az egész földi életet is elpusztítja – ez a spirituális vakságuk szerves következménye - végül a Fobosz-1 1988. szept. 2-án, a Fobosz-2 pedig  1989. márc. 27-én hallgatott el. )
És ugyanez a hozzáállás folytatódik ma is, bár a siker érdekében - Lusnyicsenko szerint - a földi tudósok kénytelenek voltak megváltoztatni a taktikájukat ( megj : a kilencvenes évek második felétől ), mikor a szondákkal a Mars felszíne felé közeledtek.

UFO-k és az egykor létezett bolygók


„Van tudomásod más dimenziókról is? Tudsz arról, hogy az űrrepüléshez nem kell egy bizonyos pályát követni, hanem a multidimenzionális teret is lehet használni ehhez?”

Egy kicsit óvatosan tettem fel ezt a fővonalas tudomány szempontjából különös, „nem-evilági” kérdést.

Boriszka erre hirtelen felélénkült és elkezdte energikusan magyarázni az UFO-k szerkezeti felépítését. „Mi, ahogy beszállunk az űrhajóinkba, máris a Föld közelében vagyunk!” Majd elővett egy krétát és egy háromszögfélét rajzolt fel a mögötte lévő táblára :

„Az UFO hat rétegből áll.” magyarázta lelkesedve.” A legkülső réteg tartós anyagú és a burkolat 25%-t teszi ki, a második réteg 30%, és olyan, mint a gumi, a harmadik is 30%, de az ismét fémből van, 4% a mágneses tulajdonságú réteg.” Különböző számokat felírta a táblára. „Ha energiával feltöltöd ezt a mágneses réteget, akkor a szerkezet az egész univerzumban repülni tud.”

( Megjegyzés a képhez : Itt tipikus marsi űrhajókat ( UFO-kat ) láthatunk a képen, melyek éppen felszállnak a marsi főváros, Tanio repteréről - erről többek között az egyik legnagyobb fizikai Mars-kontakta, az olasz származású, mexikói tudós - Marconi taniványa - Narcisio Genovese tájékoztat egy 1958-ban megjelenő könyvében, aki 1956 október 12-19. között egy száz fős dél-amerikai tudós csapattával, a Mars legfőbb szellemi vezetői meghívására, a Mars fővárosába látogatott szakmai-tudományos tanácskozásra! - Imé : itt kezdődik az emberiség valódi története - és így értéktelenedik el azonnal minden belénk nevelt ismeret! )

( Megjegyzés a képhez : ezen a könyvborítón a már modernebb formában ábrázolják a marsi ufókat, melyek jobban megközelítik a valóságot!)

Mi felnőttek egymásra néztünk. Már ilyen korán tanítják a százalékszámítást? – Természetesen ezt még nem tanítják neki, ám úgy tűnik, Boriszkának mégis komoly nehézségei vannak az iskolával. Egy szintfelmérő után , az első helyett, a fiút azonnal betették az általános iskola második osztályába, de most már meg akarnak szabadulni tőle. Mert ki is szeretné azt, ha egy gyerek hirtelen félbeszakítja a tanárát és azt mondja: „Maria Ivanovna, ön nem mond igazat, nem tanít minket helyesen!” És ilyen kijelentései egy nap többször is előfordulnak.

„Milyen küldetéssel jött Boriszka a Földre? Tud ő erről valamit?” Kérdeztem az anyukáját, mind magát Boriszkát is.

„Azt mondja, hogy még csak sejti”, válaszolt Nagyezsda. „De tud valamit a Föld jövőjéről; például azt, hogy az új ismereteket az emberi tudat fejlettségi foka és minősége szerint fogják átadni. Ám ez az új tudás sohasem fog eljutni olyan bűnöző életet folytató emberekhez, - tolvajok, rablók, alkoholisták stb-k - maguk kicsinyes, önző viselkedésükkel, akik nem hajlandók változtatni az életükön. Nekik el kell hagyniuk ezt a bolygót. Boriszka úgy gondolja,” folytatta Nagyezsda,” hogy ezek az új információk ( melyeket Boriszka is átad ), rendkívül fontos szerepet fognak játszani ( a Föld jövője szempontjából ). Az Egység és az Együttműködés ideje fog elkezdődni a Földön.”

„Boriszka, honnan tudod mindezeket?”

„A legbensőbb lényemből!” válaszolta komolyan.

Egyszer, még öt éves korában, teljesen elámította a szüleit, amikor hirtelen elkezdett beszélni egy Proserpin nevű bolygóról, amely százezer vagy talán millió évekkel ezelőtt megsemmisült. A „Proserpin” nevet viszont még ( ebben az életében ) sohasem hallotta.

„ Egy óriási fénysugár keresztülvágta a bolygót, és a Proserpin darabokra esett szét,” mesélte Boriszka”. Fizikailag tehát a bolygó megsemmisült, de a lakosai még teleportálni tudtak az 5. dimenzióba, abba a világba, melyet ti most paralelvilágnak hívtok. Mi akkor a Marson megfigyeltük ennek a bolygónak a pusztulását.”

( Megj : Itt valószínűleg a Mars és Jupiter közötti Maldek bolygó pusztulásáról van szó, mely a régi misztériumokban sok más néven is szerepel : Mallona, Lucifer stb. A „Proserpin” név meg minden bizonnyal a Maldek marsi elnevezése – egyébként a vénuszival egyenértékű magasabb dimenziós marsi civilizáció pl. a saját bolygóját „Loga”-nak, a Földet „Dogue”-nek, a Napot „Suni”-nak nevezi, stb. ) 

Majd egyszer csak Boriszka egy hihetetlen dolgot mondott. Azt állította, hogy a Föld, mivel élő, tudatos lény, elkezdte befogadni Proserpin korábbi gyermekeit, hogy tanítsa őket, ezért időnként olyan gyermekek szülnek ide, akik emlékeznek a korábbi bolygójukon töltött életükre és így földönkívülieknek tekintik magukat. ( Megj : lásd pl. Orfeo Angelucci történetét. )

Ezeket a kijelentéseit még Boriszka anyukája, Nagyezsda jegyezte fel néhány évvel ezelőtt; de ez is azok közé tartozik, amit az anyukájának mondott :

„Te a mi hírnökünk vagy. Megtisztítod a környezetet számunkra. A legmagasabb szférákban ezért téged hősnek tekintenének. Mégis a legsúlyosabb teher nyugszik a válladon. 
- Én egy Új Korszakban inkarnáltam a Földre. A holografikus kód már látható és betölti a teret. ( Megj : itt Boriszka valószínűleg a Föld új kristály-rácsvonalára gondol. ) Minden napvilágra kerül a gondolatenergiák új tüzében, nagyon gyorsan…Az egyik világból a másikba való átmenet az idő szubsztanciáján keresztül fog végbe menni. Elhoztam az Új Korszakot, elhoztam az új információkat…”

Boriszka marsbéli krónikája

Egy évvel később ( 2004-ben ) ismét Zsirnovszkba mentem, hogy Boriszkával találkozva az élete még fel nem tárt részleteit megismerjem. Természetesen a beszélgetést először az anyjával kezdtem.

„ Emlékszem, egyszer benéztem a szobájába, mert úgy hallottam, hogy Boriszka beszél valakihez,” mondja Nagyezsda,”Azt viszont biztosan tudtam, hogy egyedül van, ezt tény, ám mégis mit látok : előtte színes építőjáték-mozaikokból a DNS kettős spirálja van kirakva! A DNS felépítésére magam is tisztán emlékezem, mert az egyetemen tanultunk róla.”

Boriszka viszont tovább beszélt valakihez : ’Én egy felderítőhajó pilótája vagyok, egy tudós, de sohasem fogom az emberi és a hüllő DNS-t keresztezni, ez ellentmond a természetes kiválasztódás törvényének!’Majd néhány latin szó következett. – Ennek hallatán teljesen ledöbbentem, de ahelyett, hogy tovább hallgattam volna, el kezdtem rázni a gyereket. ’Mi van veled? És kihez beszélsz?’Erre Boriszka felébredt a transzból és zavarodottan azt motyogta, hogy csak játszik.

Ezután ismét meg kellett állapítanom,”folytatta Nagyezsda,”hogy a fiamat még mindig nem ismerem igazán jól. De azért hozzá kell tenni, hogy amikor őt erről később kérdeztem, azt mondta, hogy ezek az információk nem a mi számunkra vannak, és azt is közölte, hogy amikor ő a Marson élt, nekik akkor egy kissé másfajta DNS-ük volt, mint a földi lemúriai fajnak.

Azt azonban viszonylag jól megértettem, hogy ha ő emlékszik egy Marson töltött életére, akkor ez különböző ottani korszakok nézőpontjából történik, azaz úgy tűnik, hogy Boriszka már több alkalommal is élt a Marson, és ekkor életeinek különböző részleteire emlékszik, így sok-sok ezer évet is átfoghatnak az emlékei.”


Mégis nem gondolja, hogy ezek egyszerűen csak gyerekes fantázia termékei?
„Hát igencsak örülnék, ha azok lennének, de nem azok,” válaszolja Nagyezsda, mert túl sok nála a földi ismereteinket jóval meghaladó tudás. Így egyszerűen azt tőlünk nem szerezhette meg. Bár azt nem hiszem, hogy az elmúlt életeire is ugyanúgy emlékszik, mint ahogy mi emlékszünk egy korábbi napra. Ez természetesen nincs így. Memóriája nagyon fragmentált, azaz különböző részekre van bontva és csak bizonyos feltételek mellett aktivizálódik, és még az is lehetséges, hogy ez a képessége fokozatosan el fog halványulni. Most azonban még képes csatlakozni egy külső információs forráshoz, és ekkor ő úgy működik, mint egy vevőkészülék, ám tíz perccel később már képes elfelejteni ezt az információt, és úgy viselkedik, mint a többi normális gyerek.”
Mégis az elmúlt hónapok vele készült ( 2004-es ) hangfelvételei állandóan utalnak Boriszka azon különös visszaemlékezéseire, melyek a Mars bolygót egykoron ért hatalmas katasztrófára utalnak. De sokszor hangsúlyozta azt is, hogy például a Marson az utóbbi több százezer vagy akár több millió év folyamán komoly problémák voltak a vízzel. Marson katasztrofális változások mentek végbe: fokozatosan elvesztette a légkörét és a vízkészletét. Boriszka azt mondta, hogy volt nekik akkor speciális űrhajóik arra, hogy vizet hozzanak a Marsra a legközelebbi bolygóról, a Földről. Ezek a vízszállító űrhajók cilinder-alakúak és anyahajó nagyságúak voltak.

Boriszka sokat mesélt a világűrben végzet feladatairól és munkájáról, és hozzátette, hogy nem igazán szereti az amerikai sci-fi-s, űrháborús filmeket, mivel ott mindent eltorzítva és mesterkélten mutatnak be. Az ő marsi űrhajóik viszont az egész Naprendszerünkben tudtak közlekedni, melynek számos bázisaik voltak a különböző bolygókon és a holdakon.

És nyilvánvalóan Boriszka nem lehetett rossz pilóta, mivel szakmailag eléggé felkészült volt, és elmondása szerint sokszor vett részt olyan űrutazásokon is, melyen a Szaturnuszra repültek.

( Megjegyzés : a mai materialista csillagászatnak alapvetően téves elképzelése van a Naprendszerünk bolygóiról természetesen, mivel csak a durvaanyagi rezgésszint, annak is csak a földivel ekvivalens tartományát tartja „egyetlen létező valóságnak” – azaz valójában a geocentrikus látásmódtól még mai napig nem szakadt el! A fentebb megemlített Szaturnusz bolygó pedig, melyre Boriszka is utazott, ugyanolyan szilárd talajú bolygó magasabb rezgésszinten, mint más föld-típusú bolygó, ráadásul ott is egy magasan fejlett civilizáció létezik. )

„Tudod, mama, nemcsak vizet vittünk a Marsra,”mesélte Boriszka közvetlen módon”, hanem mindig úton vagy, aztán a Marsra viszel ezt-azt, de az igazi felelősséget a Jupiterért vállaltam! Nekünk volt egy különleges feladatunk, hogy megkíséreljük megteremteni a Naprendszerünk második Napját! És a második Nappá alakítás lehetősége a Jupiterre vonatkozott. De ez oly sok fizikai tömeget igényelt a Jupitertől, hogy az egész Naprendszer új Napjává váljon, mely akkor még nem állt a rendelkezésére. Így a kísérletünk nem sikerült. 
( Megjegyzés : a magyar fordítás itt egyben pontosítás is, mivel Boriszka a Jupiterrel kapcsolatban nem fogalmaz eléggé pontosan; arról van szó ugyanis, hogy Boriszka valamelyik marsi élete alatt, lehet, hogy több ezer évvel ezelőtt, az akkori marsi civilizáció megkísérelte már a Jupitert második Nappá alakítani, mivel ez nagyon jótékony spirituális-tudati hatása lett volna az egész Naprendszer életére, de mivel ez a kísérlet nem sikerült, ezért úgy látszik, hogy nekik is meg kellett várniuk a jelen korszakunkat, mikor az egész Naprendszerünk dimenziót fog váltani és így a Jupiter természetes módon alakul át új Nappá. )


Máskor Boriszka azt mondta, hogy a földi tudósoknak az iránt is érdeklődni kellene, hogy nem csak kilenc bolygóból áll a Naprendszerünk, hanem van még azon kívül két bolygó. Ezek a Plútón túl vannak.


A Mars pedig  – hogy a fiú saját szavaival éljünk – közelebb szokott lenni a Jupiterhez, és a Holdunk akkor a Marshoz tartozott, de egy kozmikus katasztrófa után a Mars megváltoztatta a pályáját, aminek következtében a Hold a Földhöz csatlakozott. Boriszka viszont nem emlékszik további részletekre ebből a korszakból.

Egy alkalommal pedig, miközben a Discovery Channel-en egy ismeretterjesztő filmet nézett, nagy lelkesedéssel el kezdett beszélni a szürkék civilizációjáról – ők azok a nagy szemű, kicsi humanoidok.

„Ezek ( a szürkék ) nem a Marsról jöttek,” mondta Boriszka, miközben a képernyőre mutatott.” Mi ( marsiak ) nem vagyunk ezekkel rokon faj, mi inkább a lemúri és az atlantiszi fajokkal állunk rokonságban, mert először is : azok a hajdani földi fajok magasak voltak, ezek viszont törpék, másodszor pedig a szürkék kegyetlenek. Ők egy másik galaxisból jöttek és természetesnek veszik, hogy kísérleteket végezzenek az embereken. Nekünk még harcolni is kellett velük, mert ők agresszív természetűek. A mi ( marsi ) fajunk viszont szeretetteljes, minden agresszivitást nélkülöz, és messzemenően intellektuális 
( Megjegyzés : a marsi faj elsősorban a tudományos kutatás-fejlesztésre helyezi a hangsúlyt, mikor a civilizációjuk folyamatos fejlődéséért dolgoznak  – a Vénuszon inkább a művészeteken van a hangsúly, bár mindkét testvér-civilizációnknál egyensúlyban vannak a lelki és értelmi tényezők! ), de akár a pszichikai energiánkat is képesek vagyunk használni.”

Szenvedélyesen beszélt, néha megakadva, röviden, szaggatottan, majd Boriszka figyelme ismét a játékaira irányult, és a „szürkék problémája”, anyja szavaival élve, már nem jött fel neki újra. Ekkor úgy tűnt, hogy emlékezetének lángja már kihunyt, nem éledt fel újra.

Mégis manapság néhány újabb kijelentés, minthogy van élet a világűrben, a Marson vagy a Naprendszerben stb., sokakban csak kétségeket ébreszt. Boriszkát is a nevelési szakemberek még „felzárkóztatásra” javasolják emiatt. De minden valószínűség szerint ( az alacsony tudatosságú ) földi valóságunk az oka, hogy ez megtörténhet vele – más indigógyermekhez hasonlóan.


Tudományos érdeklődés az indigó gyermekek iránt

A tudomány képviselői pedig érdeklődnek Boriszka iránt, ez vitathatatlan tény. A matematikai-fizikai tudományok doktora, Vlagyimir Lugovenyko professzor az Orosz Tudományos Akadémia Földmágnesség-Ionoszféra-Rádióhullámterjés Intézetétől ( oroszul rövidítve IZMIRAN ) találkozott Boriszkával és meghívta a fiút Moszkvába egy vizsgálatra.

Lugovenyko néhány kollégája is részt vett a fiú kivizsgálásában. Lugovenyko professzor kutatásokat folytat indigó gyerekekkel Oroszországban és más országokban is, és úgy véli, hogy ezen gyermekek az elmúlt több, mint 20 évben egy bizonyos meghatározott céllal születtek ide. Nyilvánvalóan az indigó gyerekek ( már tudatilag ) a Föld eljövendő civilizációjához kapcsolódnak.

Boriszkát és anyukáját meghívták egy speciális fejlesztő táborba a Tulai területhez tartozó ( Moszkva alatt ) Atalszki tóhoz, mely helyen a Föld energiái különleges hatást gyakorolnak az emberre.

Egy tudományos jelentést olvastam ezen táborozás tagjai aurájának kauzális, éterikus, emocionális és mentás határainak mértékéről, és azt kell mondanom, hogy először is Boriszka valóban igen erős aurikus mezővel rendelkezik összehasonlítva más ottani résztvevővel, másrészt a táborozás után a fiú aurája még inkább kiterjedt a többiekhez képest.

Boriszkáról készült aurafotók sokat elárulnak róla. Idézek a fent említett dokumentumból :

„ A kísérlet megkezdése előtt a fiú aurájában az uralkodó szín a sárga volt, mely egy vidám, vonzó személyiség intellektuális erejét jelenti, a bal alsó sarokban megjelenő fényes vörös fény pedig a fiú aktivitására, önzetlen szeretetére és energiájára utalhat.

A kísérlet után az aurafotó viszonylag keveset változott : a bal alsó sarokban egy zöld fény jelent meg. Ez utal a fiú életerejére, a pozitív tendenciára és a barátságosságára.”

Lugovenyko professzor folytatni kívánja Boriszka megfigyelését, ezért nemrég hozzájuk utazott Zsirnovszkba, hogy a fiút otthonában, meghittebb körülmények között vizsgálhassa tovább.

A professzor meglátogatta a Kék Hegyek paranormális jelenségekkel rendelkező területét is, mely Zsirnovszktól csupán néhány tucat kilométerre van.

„ Meg vagyok győződve, hogy erkölcsi értelemben az indigógyerekek nagyban különböznek más hasonló korúaktól,” mondja Dr. Lugovenyko,” Rendkívüli érzékenységgel ismernek fel minden hamisságot, ugyanakkor fejlett intuícióval, telepatikus erővel és a kozmosszal való kapcsolat képességével is rendelkeznek. Csak remélhetjük, hogy ez a fiú teljesíteni fogja tervezett küldetését a Földön, melyről még sem neki, sem nekünk nem lehet határozott elképzelése.”

- Ha sötét erők meg nem akadályozzák ebben! – tenném még hozzá rögtön.
Mégis szeretném remélni, hogy Boriszka nehézségei csak meg fogják őt erősíteni a küldetésében!

Vége

Forrás:

http://www.spiritufo.ditro.hu/kozmografia/9-magas-fejlett-tarsadalmak-leirasa/160-egy-indigogyermek-a-marsrol 

Videó