A sci-fi filmek nagyon sok valós elemet tartalmaznak, a földönkívüli üzenetek szerint is. /DK
Földönkívüli technológiák - A replikátor
A replikátorok alapetően a transzporter technológia oldalhajtásai. A
Molekuláris Mátrix Anyag Replikátor, ahogy teljes nevén nevezzük, képes
csak arra, hogy a tárolt anyag egy mennyiségét dematerializálja
hasonlóan ahhoz, ahogy a transzporter rendszer teszi, azonban itt
nincsenek leképező szkennerek, amelyek az anyag szerkezetét elemzik.
Helyette egy kvantum geometria transzformációs mátrixot használnak az
anyagáramlás módosítására. A számítógép, amely a folyamatot felügyeli,
felhasználhatja bármely tárolt mintázatát ebben a mátrixban, miután a
mintázatot "ráillesztik" az anyagáramlásra, az újra materializálódik az
eredeti mintavételezett tárgy majdnem tökéletes másaként.
Videó, filmrészlet: http://www.youtube.com/watch?v=eEez9lNh8Uw
Léteznek kicsi, különálló replikátor egységek is és ezeket energiával kell ellátni, és periodikusan nyersanyagokkal kell feltölteni őket ahhoz, hogy működjenek. Azonban a legtöbb replikátor nem más, mint egy újra materiqlizáló egység és egy számítógép alprocesszor/interfész panel. Több ezer ilyen egységet lehet egy központi dematerializáló és átalakító mátrix rendszerhez kapcsolni, amelyet egy több ezer mintázatot tároló számítógép irányit és több tonna nyersanyaggal van feltöltve. Azt követően, hogy a dematerializációs és mintavételezési folyamat befejeződik, az anyagáramot tápvonal hálózaton keresztül ahhoz a terminálhoz rányitják, amelytől a kérés érkezett és ott újra materializálják. Ezen rendszer alkalmazásával elkerülhető az, hogy ezernyi különálló replikátort kelljen nyersanyagokkal feltölteni.
Elméletileg bármilyen anyagot elő lehet állítani bármilyen alapvető nyersanyagból, azonban a gyakorlatban jelentős energia megtakarítást érhetünk el akkor, ha csak bizonyos nyersanyagokat használunk, például az élelmiszerek replikálására szerves molekula láncolatokat használnak, amelyek hosszú láncmolekulák kombinációi és külön úgy tervezték - statisztikailag kiszámítva - hogy minimális molekuláris átalakítással maximálisan változatos élelmiszereket kapjunk. Ennek megfelelően létezik a nem-élelmiszer termékek replikálására is alapanyag. Természetesen a számítógép automatikusan kiválasztja az alapanyagot.
Videó, filmrészlet: http://www.youtube.com/watch?v=eEez9lNh8Uw
Léteznek kicsi, különálló replikátor egységek is és ezeket energiával kell ellátni, és periodikusan nyersanyagokkal kell feltölteni őket ahhoz, hogy működjenek. Azonban a legtöbb replikátor nem más, mint egy újra materiqlizáló egység és egy számítógép alprocesszor/interfész panel. Több ezer ilyen egységet lehet egy központi dematerializáló és átalakító mátrix rendszerhez kapcsolni, amelyet egy több ezer mintázatot tároló számítógép irányit és több tonna nyersanyaggal van feltöltve. Azt követően, hogy a dematerializációs és mintavételezési folyamat befejeződik, az anyagáramot tápvonal hálózaton keresztül ahhoz a terminálhoz rányitják, amelytől a kérés érkezett és ott újra materializálják. Ezen rendszer alkalmazásával elkerülhető az, hogy ezernyi különálló replikátort kelljen nyersanyagokkal feltölteni.
Elméletileg bármilyen anyagot elő lehet állítani bármilyen alapvető nyersanyagból, azonban a gyakorlatban jelentős energia megtakarítást érhetünk el akkor, ha csak bizonyos nyersanyagokat használunk, például az élelmiszerek replikálására szerves molekula láncolatokat használnak, amelyek hosszú láncmolekulák kombinációi és külön úgy tervezték - statisztikailag kiszámítva - hogy minimális molekuláris átalakítással maximálisan változatos élelmiszereket kapjunk. Ennek megfelelően létezik a nem-élelmiszer termékek replikálására is alapanyag. Természetesen a számítógép automatikusan kiválasztja az alapanyagot.
A replikátorok, amelyekbe egy dematerializációs rendszert is beépítettek, hulladék feldolgozóként is szolgálhatnak úgy, hogy behelyezett hulladékot dematerializáják és visszajuttatják a központi tárolóba, készen az új replikálásra. Nem is olyan régen még sokkal hatékonyabb volt egyszerűen összegyűjteni és feldolgozni a hulladékot hagyományos módszerekkel és a replikátorok ilyenfajta felhasználása ritka volt. Mindazonáltal a replikátor technológia fejlődése korunkban használható alternatívává alakította ezeket a rendszereket és az újrahasznosítás ezen formája fokozatosan elterjed.
Léteznek nagyobb méretű ipari replikátorok is, melyekkel olyan termékek igen széles választékát állítják elő, melyeket korábban külön üzemek hoztak létre. Azonban ezeknek a replikátor rendszereknek korlátozottak a képességeik - a legfontosabb korlát az előállított termék mérete. A nagyobb legyártandó termékek esetében szükséges az, hogy kisebb elemeket replikájának, majd ezeket hagyományos módon szereljék össze. Sajnos messze vagyunk még a megálmodott, replikált felhőkarcolótól, vagy csillaghajótól.
Napjaink összes replikátor rendszere rendelkezik egy közös korlátozással: molekuláris felbontási szinten működnek. Ennek következtében jelentős számú egy bites hiba keletkezik a replikáció során kvantum szinten. Többen azt állítják, hogy a replikált élelmiszereknek ezért van olyan jellegzetesen gyengébb íze a "valódi"-hoz képest, bár ez inkább a technológia iránti elfogultság kérdése, mintsem egy észlelhető különbségé. Azonban a fellépő hibák több, mint elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az idegi- és bioelektromos minták pontos energia állapotainak replikálását. Ezek a minták, amelyek a transzportálás alatt pontosan reprodukálódnak, szükségesek egy élőlény materializálásához, ez a korlátozás tehát megakadályozza bármely élő dolog replikálását a hagyományos módszerekkel.
Források:
http://star-trek.ucoz.hu/index/replikator/0-62
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2013/04/foldonkivuli-technologiak-replikator.html#.UWA4jYGzenI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése