AZ ASHTAR PARANCSNOKSÁG ÜZENETE
2012.08.08.
A mi gyönyörű kislányunk
Minden annyira közel van, hogy szinte meg tudsz érinteni mindent, amit akartál; mindent amiről álmodtál. Az, hogy ez számodra lehetséges, az önzetlen erőfeszítéseid miatt van; itt, a harmadik dimenzió földjén, ami az illúzió és szenvedés helye, a nehéz időké és a zűrzavaré, gyakran a káosz, a háború, a félelem, a szeretet, az élet és a boldogság helye. Mi mindannyian nagyon távolra jöttünk az utazásaink során; mi, az Ashtar Parancsnokság szintén egy hosszú úton jártunk. Mi azt választottuk, hogy ennek a vastag függönynek erre az oldalára utazunk és ti egy másik ösvényt választottatok; egy utat, ami végigvitt benneteket azokon a dolgokon, amelyeken most végül túl vagytok, amelyeket magatok mögött hagytok, elengedtek, félretesztek; de ne felejtsétek soha el azt, hogy utazásotoknak nagyon sok részét azért szerettétek is.
Nem volt mindig csak szenvedés számotokra, nem volt mindig fájdalom. Nagyon sok esetben óriási magaslatokban található örömöt sőt, eksztázist is elértetek és ti nem szeretnétek elfelejteni ezeket a pillanatokat. Ezt nagyon határozottan tisztáztátok, mielőtt elköszöntetek és átléptétek a kapuinkat azért, hogy ide jöjjetek. Azt mondtátok, hogy szeretnétek képessé válni arra, hogy minden családi és baráti, sikeres és dicsőséges gyengéd pillanatot megtartsatok és ezt meg is kapjátok, mivel ez az ajándékotok. Kiérdemeltétek. Megszereztetek minden ajándékot, ami a bátor és fáradhatatlan erőfeszítéseitekért jár; önmagatok és mások számára egyaránt, mert mindkét oldalad fontos és nem lenne igazságos bármelyiket is figyelmen kívül hagyni.
Érted, mit értünk az alatt, hogy önmagad különböző aspektusai? Ezek a szavak megcsendítik az igazság harangját? Amikor azt mondjuk, hogy a világod tele van önmagad különböző aspektusaival, milyen képet látsz magad előtt? Előidéz neked ez a kép millió vagy akár milliárd másik embert, akik ugyanazokat a dolgokat élik és tapasztalják meg, mint amiket te? Vagy másképpen mondva: megjelenik egy látomás előtted egy lény vagy egy test több különböző aspektusáról? Vagy ha úgy akarod: megtapasztalsz a világodban sok különböző dolgot sok különböző szinten? A különbség igazság és valóság, avagy képzelet és mese. Ez a különbség, de csak az egyik igaz. Az egyik vagy a másik és mi rátok bízzuk majd, hogy melyiket választjátok magatoknak; jelenlegi utazásotok melyik jellemzőjével vagytok azonos hullámhosszon. Majd továbbmegyünk ezen alkalmunk egy új témájára.
Itt, a te világodban meglepően ellentétes képek és filmek léteznek különböző életekről, emberekről, személyiségekről, fajokról, korokról, jövedelemszintekről. Eltérőek vagytok az intelligencia, a kedvesség, a szeretet, a megértés, a türelem és a tolerancia szintjén, még saját magatok negatív oldalában is eltérések vannak; de van valami itt, a ti világotokban, ami hasonlít, ami mindenkiben megvan; bennetek – az emberi fajban – van, ami páratlan, de ami közöttetek mégsem egyedülálló. Tudod, mi ez? Tudod, mi az a ritka ajándék, ami benned, mint az emberi faj tagjában megvan, és amit mélyen magadban rejtesz, hogy megőrizd és megvédd? Ez a szeretet. Mindenkiben megvan mélyen legbelül. A szeretet az, ami úgy zubog, mit egy forrás; a szeretet forrásából nekünk ajándékozott víz; minden, amid van, nem máshonnét és másból jön, csak a szeretettől. A szeretet a reményed, a szeretet az álmaid, a szeretet az együttérzésed másokkal, az energiád, az elhatározásod, a bátorságod; ez az óramű, ami a nagy óra ketyegését okozza. Azé az óráé, mely a szíved dobogásával megegyező ritmust veri és az idő homokjában átmenő lelked utazását őrzi.
Mi itt vagyunk és vigyázunk rád. Megvédünk, kísérünk, mert szeretünk. És mélyen legbelül sokan közületek ma megértitek, sőt el is fogadjátok, hogy ti is szerettek minket. Természetesen ezt teszitek. Mi és ti egyek vagyunk. Mi vagyunk a családotok, mi vagyunk a barátaitok, mi vagyunk a munkatársaitok, a társteremtőitek mindenben. Mi közösen teremtettük meg ezeket a dolgokat. Ez a mi teremtésünk. Van bármi más, amiről azt gondolod, hogy az embereket még közelebb, még szeretetteljesebbé, még barátságosabbá, ölelőbbé vinné egymáshoz, mint az, hogy egy teljes valóságot teremteni zörejből és a tér és idő teljesen üres hangjából? Ez az, amit mi tettünk. Ez az, amit mi teremtettünk. Ez a mi leánygyermekünk. Mi közösen vagyunk a szülei ennek a gyermeknek. Ő a miénk. Mi közösen neveljük akkor is, ha úgy is tűnik, hogy rosszul bántunk vele a nagyon korai fejlődési időszakában. Az, hogy együtt fejlődjünk, az ő és a mi tervünk része volt azért, hogy jobb szülők és gyermekek legyünk és ez az, amit mi tettünk. Most itt az idő, hogy megértsük, amit tanultunk, mindent megfordítsunk és mindent széppé, tökéletessé, egészségessé, tisztává, érdekessé, kalandossá, érdekessé, sikeressé, jutalmazóvá, biztonságossá, védetté és örökkévalóvá tegyünk.
Ezek a terveink a gyermekünkért vannak, és ő szintén szereti ezeket a terveket. Közösen elérjük, hogy ezek az álmok valósággá váljanak, mert az álmaink ugyanazok, hiszen mi is ugyanazok vagyunk. Néhány éve, mikor elindultatok, hogy elkezdjétek végigjárni az életeiteket, ugyanazok voltak az álmaink; mi itt maradtunk, mint a kísérőitek, de semmi sem változott. Az álmaink ugyanazok maradtak, és mindketten vigyáztunk a gyermekünkre, csak más módszerekkel; de most itt az ideje, hogy összegyűljünk és eggyé tegyük újra a családunkat: anya, apa, gyermek. Ez nem lenne csodálatos? Ez nem lenne gyönyörű? Nem lenne ez inkább jobb család egy gyermek felneveléséhez, mint olyan szülőkkel lenni, akik egy lepellel és idővel el vannak választva egymástól? Itt az ideje ennek a családnak, hogy újra egy legyen, hogy újra egész legyen, hogy újra az legyen, ami családunk ezen ideiglenes elkülönülése előtt volt. Itt az idő és mi is – hasonlóképpen hozzátok – készülünk erre az újraegyesülésre.
Ez nem tart sok ideig. Most minden nagyon gyorsan és hatékonyan halad előre és – bár sokan nem látjátok olyan külső jeleit bárminek is, amelyet kézzelfogható bizonyítékként fogadnátok el –, azt mondjuk nektek, hogy nem azért jöttünk, hogy hazugságokkal, hogy történetekkel, hogy kétségekkel tömjünk tele benneteket. Ezek mind a ti harmadik dimenziós képzelgéseitek aspektusai, mert mindaz, amit mondunk, amit megosztunk veletek, igaz. Nem terjesztünk hazugságokat, nincs fondorlat, nincs megtévesztés vagy félrevezetés, trükk vagy barkóba. Időnként olvastunk heves szavakat, melyeket néhányan írtatok és ez érthető, mivel csupán a stressz és frusztráció és néhány esetben a belső gyötrelem jeleit mutatjátok, hiszen össze vagytok zavarodva és nem tudjátok, melyik útra lépjetek és kiben bízzatok. Ez egészen érthető, és ajánlunk egy egyszerűbb eszközt, ami segít abban, hogy eldöntsétek, kiben bízhattok ezekben az időkben: bízzatok önmagatokban.
Nektek nem kell és senki nem is kéri, hogy bárki másban bízzatok. Ez alatt nem azt értjük, hogy olvassátok el az üzeneteinket vagy olvassatok más, magasabb dimenzióból jövő információt nyújtó üzeneteket vagy olyan forrásokat, melyek csupán a saját magukat tükröző harmadik dimenziós perspektíváikat nyújtják nektek és ez által különböztessétek meg magatokban, hogy mi az igaz és mi a nem megfelelő, vagy esetenként egyenesen valótlan. Amit mi azoknak javasolunk, akik a kommunikáció e típusaival kapcsolatban nagy nehézségeket élnek meg vagy mutatnak az, hogy álljanak arrébb, ne vegyék figyelembe és többé ne tegyék a mindennapi tapasztalataik részévé. Ez az, amit az alatt értünk, hogy bízzatok magatokban; ha nem bíztok a szavainkban, miért olvassátok azokat? Figyelembe vetted azt, hogy amiért nem rezegsz együtt ezekkel a szavakkal azért van, mert ezek a szavak nem neked szólnak vagy mert amiről beszélünk, abba te nem tartozol bele?
Nem kívánjuk, hogy elhidegüljetek ettől, mivel mi szeretünk benneteket. Ti a családunk vagytok. Ez csak azért van, mert sokan közületek különböző szintjére érkeztetek az utazásotoknak és ezen értesítések nem mindegyike, sőt még a nagy része sem szól nektek. Nem érint titeket úgy, ahogy néhány dolog sem ennek az időnek a lehetőségeit rejti számotokra és ez a nyomasztó oka annak, hogy néhányan közületek nem rezegnek és nem is tudnak együttrezegni az üzeneteinkkel. Érted, hogy most azt mondjuk, hogy azokkal beszélgetünk közületek, akik elérték egy bizonyos szintjét a fejlődéseteknek, és akik most készen állnak néhány olyan dologra, amit megosztunk veletek? De közületek néhányan nem értétek el a fejlődés ugyanazon szintjét és néhány ajándék, projekt, megerősítés, utalás és gondolatmenet, valamint leírásunk ezek közül azon néhányatoknak (és nem mindannyiótoknak) szól, akik eljöhetnek ide, hogy elolvassák ezeket a közléseket. Ez az igazság, bár ez lehet, hogy elég rideg és határozott igazság néhányatoknak, amit nehéz elfogadnotok ma.
A szeretetünk és a kéréseink azok felé irányulnak közületek, akik bármiféle módon sértve érezhetik magatokat attól, amit épp az előbb magyaráztunk nektek. Mi nem akartuk, hogy ilyen módon kelljen elmagyarázni ezeket. Azt reméltük, hogy ha esetenként mégis lennének olyanok, akik rátaláltak az üzeneteinkre, de nem rezegtek együtt velük, azok álljanak félre, ne vegyék figyelembe azokat és felejtsék is el. Ez valóban az egyetlen út ahhoz, hogy híreket küldjünk így nektek. Úgy éreztük, hogy mindent vagy semmit. Mi mást tehettünk volna a mi helyzetünkben? Nem jelezhettük az üzeneteinkben, hogy „Csak bizonyos embereknek”, mert kinek a szemei készítenék ezt a listát és kié nem? Nem tehettünk ezer és ezer nevet a nektek szóló üzeneteink címeihez azt kérve, hogy csak akkor olvasd el, ha a neved rajta van a listán. Természetesen ez valószínűtlen. Amit éreztünk az, hogy az a megfelelő eszköz, ha minden üzenet elérhető mindenki számára és mindenki eldöntheti saját maga, hogy a benne lévő információval együtt rezeg-e. Inkább többször, mintsem kevesebbszer éreztük azt, hogy aki nem rezeg együtt ezekkel a szavakkal, az egyszerűen abbahagyná az olvasást. Ezt nem túl nehéz elképzelni, ugye?
Úgy érezzük, hogy nem hibáztunk ebben a vonatkozásban, és továbbra is elérhetővé fogjuk tenni az üzeneteinket kivétel nélkül mindenki számára, aki el szeretné olvasni; mi csupán ezt szeretnénk tisztázni most és továbbra is tisztázni fogjuk azt a helyzetet, hogy ezek az üzenetek lehet, hogy nem neked szólnak. A „neked” arra vonatkozik, aki ebben a pillanatban olvasod ezt a cikket és nem rezonálsz vele, mert akkor te nem vagy egy hullámhosszon a szeretetünkkel, a rezgésünkkel, az energiánkkal, az információnkkal, a történelmünkkel, az ezzel a világgal kapcsolatos terveinkkel és a közelgő újraegyesülésünkkel. Ha nem rezegsz együtt bármelyikkel a fenti dolgok közül, akkor ez az üzenet nem neked szól – legalábbis jelenleg nem. Mindig visszajöhetsz ezekhez az üzenetekhez és szívesen látunk bármikor, amikor csak szeretnéd és újraolvashatod ezeket vagy csak elkezdheted olvasni az új üzeneteinket és megtalálhatod újra, ha rezonálsz velük.
Mindegyikőtöknek volt olyan időszaka – még azoknak is, akik egyértelműen együtt rezegnek ezekkel az üzenetekkel –, amikor nem rezonáltatok együtt velük. Néhányan közületek meglehetősen gyorsan értetek el a fejlődésetek bizonyos szintjét, még ebben az inkarnációtokban, és ha ezeket az üzeneteket néhány éve vagy évtizede olvastátok volna, nem rezonáltatok volna velük és talán erőteljesen kifejeztétek volna az ezzel kapcsolatos érzéseiteket úgy, ahogy néhányan közületek jelenleg ezt meg is teszik. Szóval, azoknak, akik nem rezegnek együtt ezekkel a szavakkal, és akik megdöbbentően és mérgesen, gyűlölettel és rágalmazással kirobbantak és elküldtek, azt üzenjük, ezeket a szavakat hagyják másokra, ezek nem nekik szólnak – legalábbis nem most. Jöjjenek vissza máskor, amikor talán valami megváltozik az életükben, ha valami megváltozik a bensőjükben, ha valami arra készteteti őket, hogy meglássák, amit ma még nem látnak.
Ez minden, amit tanácsolunk és szeretnénk látni a hozzászólásaitokat a mai üzenetünk alatt azért, hogy el tudjuk képzelni, mit éreztek a közlésünkkel kapcsolatban és hogy amit mondtunk annak sok értelme volt-e vagy sem. Testvéreink! Mi szeretünk mindannyiótokat! És azoknak, akik együtt rezegnek a szavainkkal azt üzenjük, hogy bízhattok bennünk, hihettek nekünk, szerethettek minket és várhatjátok, hogy ismét találkozzunk, mivel a családotok vagyunk és ez az idő elérkezett.
Békesség, szeretet és fény mindannyiótoknak, a mi csodálatos, fénylő családunknak. Mi vagyunk az Ashtar Parancsnokság.
Csatornázta: Greg Giles
Fordította: Vénusz
Website: http://www.ascensionearth2012.org/2012/08/message-from-ashtar-command-8812-our.html
Minden annyira közel van, hogy szinte meg tudsz érinteni mindent, amit akartál; mindent amiről álmodtál. Az, hogy ez számodra lehetséges, az önzetlen erőfeszítéseid miatt van; itt, a harmadik dimenzió földjén, ami az illúzió és szenvedés helye, a nehéz időké és a zűrzavaré, gyakran a káosz, a háború, a félelem, a szeretet, az élet és a boldogság helye. Mi mindannyian nagyon távolra jöttünk az utazásaink során; mi, az Ashtar Parancsnokság szintén egy hosszú úton jártunk. Mi azt választottuk, hogy ennek a vastag függönynek erre az oldalára utazunk és ti egy másik ösvényt választottatok; egy utat, ami végigvitt benneteket azokon a dolgokon, amelyeken most végül túl vagytok, amelyeket magatok mögött hagytok, elengedtek, félretesztek; de ne felejtsétek soha el azt, hogy utazásotoknak nagyon sok részét azért szerettétek is.
Nem volt mindig csak szenvedés számotokra, nem volt mindig fájdalom. Nagyon sok esetben óriási magaslatokban található örömöt sőt, eksztázist is elértetek és ti nem szeretnétek elfelejteni ezeket a pillanatokat. Ezt nagyon határozottan tisztáztátok, mielőtt elköszöntetek és átléptétek a kapuinkat azért, hogy ide jöjjetek. Azt mondtátok, hogy szeretnétek képessé válni arra, hogy minden családi és baráti, sikeres és dicsőséges gyengéd pillanatot megtartsatok és ezt meg is kapjátok, mivel ez az ajándékotok. Kiérdemeltétek. Megszereztetek minden ajándékot, ami a bátor és fáradhatatlan erőfeszítéseitekért jár; önmagatok és mások számára egyaránt, mert mindkét oldalad fontos és nem lenne igazságos bármelyiket is figyelmen kívül hagyni.
Érted, mit értünk az alatt, hogy önmagad különböző aspektusai? Ezek a szavak megcsendítik az igazság harangját? Amikor azt mondjuk, hogy a világod tele van önmagad különböző aspektusaival, milyen képet látsz magad előtt? Előidéz neked ez a kép millió vagy akár milliárd másik embert, akik ugyanazokat a dolgokat élik és tapasztalják meg, mint amiket te? Vagy másképpen mondva: megjelenik egy látomás előtted egy lény vagy egy test több különböző aspektusáról? Vagy ha úgy akarod: megtapasztalsz a világodban sok különböző dolgot sok különböző szinten? A különbség igazság és valóság, avagy képzelet és mese. Ez a különbség, de csak az egyik igaz. Az egyik vagy a másik és mi rátok bízzuk majd, hogy melyiket választjátok magatoknak; jelenlegi utazásotok melyik jellemzőjével vagytok azonos hullámhosszon. Majd továbbmegyünk ezen alkalmunk egy új témájára.
Itt, a te világodban meglepően ellentétes képek és filmek léteznek különböző életekről, emberekről, személyiségekről, fajokról, korokról, jövedelemszintekről. Eltérőek vagytok az intelligencia, a kedvesség, a szeretet, a megértés, a türelem és a tolerancia szintjén, még saját magatok negatív oldalában is eltérések vannak; de van valami itt, a ti világotokban, ami hasonlít, ami mindenkiben megvan; bennetek – az emberi fajban – van, ami páratlan, de ami közöttetek mégsem egyedülálló. Tudod, mi ez? Tudod, mi az a ritka ajándék, ami benned, mint az emberi faj tagjában megvan, és amit mélyen magadban rejtesz, hogy megőrizd és megvédd? Ez a szeretet. Mindenkiben megvan mélyen legbelül. A szeretet az, ami úgy zubog, mit egy forrás; a szeretet forrásából nekünk ajándékozott víz; minden, amid van, nem máshonnét és másból jön, csak a szeretettől. A szeretet a reményed, a szeretet az álmaid, a szeretet az együttérzésed másokkal, az energiád, az elhatározásod, a bátorságod; ez az óramű, ami a nagy óra ketyegését okozza. Azé az óráé, mely a szíved dobogásával megegyező ritmust veri és az idő homokjában átmenő lelked utazását őrzi.
Mi itt vagyunk és vigyázunk rád. Megvédünk, kísérünk, mert szeretünk. És mélyen legbelül sokan közületek ma megértitek, sőt el is fogadjátok, hogy ti is szerettek minket. Természetesen ezt teszitek. Mi és ti egyek vagyunk. Mi vagyunk a családotok, mi vagyunk a barátaitok, mi vagyunk a munkatársaitok, a társteremtőitek mindenben. Mi közösen teremtettük meg ezeket a dolgokat. Ez a mi teremtésünk. Van bármi más, amiről azt gondolod, hogy az embereket még közelebb, még szeretetteljesebbé, még barátságosabbá, ölelőbbé vinné egymáshoz, mint az, hogy egy teljes valóságot teremteni zörejből és a tér és idő teljesen üres hangjából? Ez az, amit mi tettünk. Ez az, amit mi teremtettünk. Ez a mi leánygyermekünk. Mi közösen vagyunk a szülei ennek a gyermeknek. Ő a miénk. Mi közösen neveljük akkor is, ha úgy is tűnik, hogy rosszul bántunk vele a nagyon korai fejlődési időszakában. Az, hogy együtt fejlődjünk, az ő és a mi tervünk része volt azért, hogy jobb szülők és gyermekek legyünk és ez az, amit mi tettünk. Most itt az idő, hogy megértsük, amit tanultunk, mindent megfordítsunk és mindent széppé, tökéletessé, egészségessé, tisztává, érdekessé, kalandossá, érdekessé, sikeressé, jutalmazóvá, biztonságossá, védetté és örökkévalóvá tegyünk.
Ezek a terveink a gyermekünkért vannak, és ő szintén szereti ezeket a terveket. Közösen elérjük, hogy ezek az álmok valósággá váljanak, mert az álmaink ugyanazok, hiszen mi is ugyanazok vagyunk. Néhány éve, mikor elindultatok, hogy elkezdjétek végigjárni az életeiteket, ugyanazok voltak az álmaink; mi itt maradtunk, mint a kísérőitek, de semmi sem változott. Az álmaink ugyanazok maradtak, és mindketten vigyáztunk a gyermekünkre, csak más módszerekkel; de most itt az ideje, hogy összegyűljünk és eggyé tegyük újra a családunkat: anya, apa, gyermek. Ez nem lenne csodálatos? Ez nem lenne gyönyörű? Nem lenne ez inkább jobb család egy gyermek felneveléséhez, mint olyan szülőkkel lenni, akik egy lepellel és idővel el vannak választva egymástól? Itt az ideje ennek a családnak, hogy újra egy legyen, hogy újra egész legyen, hogy újra az legyen, ami családunk ezen ideiglenes elkülönülése előtt volt. Itt az idő és mi is – hasonlóképpen hozzátok – készülünk erre az újraegyesülésre.
Ez nem tart sok ideig. Most minden nagyon gyorsan és hatékonyan halad előre és – bár sokan nem látjátok olyan külső jeleit bárminek is, amelyet kézzelfogható bizonyítékként fogadnátok el –, azt mondjuk nektek, hogy nem azért jöttünk, hogy hazugságokkal, hogy történetekkel, hogy kétségekkel tömjünk tele benneteket. Ezek mind a ti harmadik dimenziós képzelgéseitek aspektusai, mert mindaz, amit mondunk, amit megosztunk veletek, igaz. Nem terjesztünk hazugságokat, nincs fondorlat, nincs megtévesztés vagy félrevezetés, trükk vagy barkóba. Időnként olvastunk heves szavakat, melyeket néhányan írtatok és ez érthető, mivel csupán a stressz és frusztráció és néhány esetben a belső gyötrelem jeleit mutatjátok, hiszen össze vagytok zavarodva és nem tudjátok, melyik útra lépjetek és kiben bízzatok. Ez egészen érthető, és ajánlunk egy egyszerűbb eszközt, ami segít abban, hogy eldöntsétek, kiben bízhattok ezekben az időkben: bízzatok önmagatokban.
Nektek nem kell és senki nem is kéri, hogy bárki másban bízzatok. Ez alatt nem azt értjük, hogy olvassátok el az üzeneteinket vagy olvassatok más, magasabb dimenzióból jövő információt nyújtó üzeneteket vagy olyan forrásokat, melyek csupán a saját magukat tükröző harmadik dimenziós perspektíváikat nyújtják nektek és ez által különböztessétek meg magatokban, hogy mi az igaz és mi a nem megfelelő, vagy esetenként egyenesen valótlan. Amit mi azoknak javasolunk, akik a kommunikáció e típusaival kapcsolatban nagy nehézségeket élnek meg vagy mutatnak az, hogy álljanak arrébb, ne vegyék figyelembe és többé ne tegyék a mindennapi tapasztalataik részévé. Ez az, amit az alatt értünk, hogy bízzatok magatokban; ha nem bíztok a szavainkban, miért olvassátok azokat? Figyelembe vetted azt, hogy amiért nem rezegsz együtt ezekkel a szavakkal azért van, mert ezek a szavak nem neked szólnak vagy mert amiről beszélünk, abba te nem tartozol bele?
Nem kívánjuk, hogy elhidegüljetek ettől, mivel mi szeretünk benneteket. Ti a családunk vagytok. Ez csak azért van, mert sokan közületek különböző szintjére érkeztetek az utazásotoknak és ezen értesítések nem mindegyike, sőt még a nagy része sem szól nektek. Nem érint titeket úgy, ahogy néhány dolog sem ennek az időnek a lehetőségeit rejti számotokra és ez a nyomasztó oka annak, hogy néhányan közületek nem rezegnek és nem is tudnak együttrezegni az üzeneteinkkel. Érted, hogy most azt mondjuk, hogy azokkal beszélgetünk közületek, akik elérték egy bizonyos szintjét a fejlődéseteknek, és akik most készen állnak néhány olyan dologra, amit megosztunk veletek? De közületek néhányan nem értétek el a fejlődés ugyanazon szintjét és néhány ajándék, projekt, megerősítés, utalás és gondolatmenet, valamint leírásunk ezek közül azon néhányatoknak (és nem mindannyiótoknak) szól, akik eljöhetnek ide, hogy elolvassák ezeket a közléseket. Ez az igazság, bár ez lehet, hogy elég rideg és határozott igazság néhányatoknak, amit nehéz elfogadnotok ma.
A szeretetünk és a kéréseink azok felé irányulnak közületek, akik bármiféle módon sértve érezhetik magatokat attól, amit épp az előbb magyaráztunk nektek. Mi nem akartuk, hogy ilyen módon kelljen elmagyarázni ezeket. Azt reméltük, hogy ha esetenként mégis lennének olyanok, akik rátaláltak az üzeneteinkre, de nem rezegtek együtt velük, azok álljanak félre, ne vegyék figyelembe azokat és felejtsék is el. Ez valóban az egyetlen út ahhoz, hogy híreket küldjünk így nektek. Úgy éreztük, hogy mindent vagy semmit. Mi mást tehettünk volna a mi helyzetünkben? Nem jelezhettük az üzeneteinkben, hogy „Csak bizonyos embereknek”, mert kinek a szemei készítenék ezt a listát és kié nem? Nem tehettünk ezer és ezer nevet a nektek szóló üzeneteink címeihez azt kérve, hogy csak akkor olvasd el, ha a neved rajta van a listán. Természetesen ez valószínűtlen. Amit éreztünk az, hogy az a megfelelő eszköz, ha minden üzenet elérhető mindenki számára és mindenki eldöntheti saját maga, hogy a benne lévő információval együtt rezeg-e. Inkább többször, mintsem kevesebbszer éreztük azt, hogy aki nem rezeg együtt ezekkel a szavakkal, az egyszerűen abbahagyná az olvasást. Ezt nem túl nehéz elképzelni, ugye?
Úgy érezzük, hogy nem hibáztunk ebben a vonatkozásban, és továbbra is elérhetővé fogjuk tenni az üzeneteinket kivétel nélkül mindenki számára, aki el szeretné olvasni; mi csupán ezt szeretnénk tisztázni most és továbbra is tisztázni fogjuk azt a helyzetet, hogy ezek az üzenetek lehet, hogy nem neked szólnak. A „neked” arra vonatkozik, aki ebben a pillanatban olvasod ezt a cikket és nem rezonálsz vele, mert akkor te nem vagy egy hullámhosszon a szeretetünkkel, a rezgésünkkel, az energiánkkal, az információnkkal, a történelmünkkel, az ezzel a világgal kapcsolatos terveinkkel és a közelgő újraegyesülésünkkel. Ha nem rezegsz együtt bármelyikkel a fenti dolgok közül, akkor ez az üzenet nem neked szól – legalábbis jelenleg nem. Mindig visszajöhetsz ezekhez az üzenetekhez és szívesen látunk bármikor, amikor csak szeretnéd és újraolvashatod ezeket vagy csak elkezdheted olvasni az új üzeneteinket és megtalálhatod újra, ha rezonálsz velük.
Mindegyikőtöknek volt olyan időszaka – még azoknak is, akik egyértelműen együtt rezegnek ezekkel az üzenetekkel –, amikor nem rezonáltatok együtt velük. Néhányan közületek meglehetősen gyorsan értetek el a fejlődésetek bizonyos szintjét, még ebben az inkarnációtokban, és ha ezeket az üzeneteket néhány éve vagy évtizede olvastátok volna, nem rezonáltatok volna velük és talán erőteljesen kifejeztétek volna az ezzel kapcsolatos érzéseiteket úgy, ahogy néhányan közületek jelenleg ezt meg is teszik. Szóval, azoknak, akik nem rezegnek együtt ezekkel a szavakkal, és akik megdöbbentően és mérgesen, gyűlölettel és rágalmazással kirobbantak és elküldtek, azt üzenjük, ezeket a szavakat hagyják másokra, ezek nem nekik szólnak – legalábbis nem most. Jöjjenek vissza máskor, amikor talán valami megváltozik az életükben, ha valami megváltozik a bensőjükben, ha valami arra készteteti őket, hogy meglássák, amit ma még nem látnak.
Ez minden, amit tanácsolunk és szeretnénk látni a hozzászólásaitokat a mai üzenetünk alatt azért, hogy el tudjuk képzelni, mit éreztek a közlésünkkel kapcsolatban és hogy amit mondtunk annak sok értelme volt-e vagy sem. Testvéreink! Mi szeretünk mindannyiótokat! És azoknak, akik együtt rezegnek a szavainkkal azt üzenjük, hogy bízhattok bennünk, hihettek nekünk, szerethettek minket és várhatjátok, hogy ismét találkozzunk, mivel a családotok vagyunk és ez az idő elérkezett.
Békesség, szeretet és fény mindannyiótoknak, a mi csodálatos, fénylő családunknak. Mi vagyunk az Ashtar Parancsnokság.
Csatornázta: Greg Giles
Fordította: Vénusz
Website: http://www.ascensionearth2012.org/2012/08/message-from-ashtar-command-8812-our.html
Forrás: http://hungariangg.blogspot.hu/
Köszönöm az üzenetet !
VálaszTörlésEgyetlen gond volt csupán az üzenet olvasása közben, hogy nem tudtam megállni könnyek nélkül.
An'Anasha - Hála
Shantie'Shira