Vádirat /4-5-6. - A nagyhatalmak és az ufók

 Vádirat /4. 

3. rész

A szerződés és tartalma

Asztronauták 1953-ban nagy tárgyat fedeztek fel a világűrben, amely a Föld irányában haladt. Először azt hitték meteor. Később bizonyítékok igazoltak, hogy a tárgy nem lehet más csak űrhajó. A SIGMA terv idegen rádiójelzéseket fogott. Amikor az űrhajó elérte a Földet, az egyenlítő magasságában, nagyon magasan keringeni kezdett. Ott termett néhány hatalmas űrhajó, és valódi szándékuk ismeretlen volt. A SIGMA terv és az új terv a PLATO a kettes számrendszert használva, rádió összeköttetésen keresztül sikerült elrendezni az űrhajó leszállását, ami közvetlen kapcsolatot eredményezett földönkívüliekkel egy másik bolygóról. A PLATO terv hivatott megalapozni a diplomáciai kapcsolatot a világűr idegenjeivel.


Eközben, emberhez hasonlító földönkívüliek léptek kapcsolatba az Egyesült Államok kormányával. Ezen földönkívüliek csoportja óva intett minket azoktól, akik az egyenlítő magasságában keringenek és felajánlották segítségüket a szellemi-lelki fejlesztésünkkel együtt. Legfontosabb feltételként követeltek, hogy az ember állítsa és rombolja le a Földön az atomfegyvereket. Megtagadták cserében a technológiai segítséget, mivel – mint mondták – mi szellemileg nem vagyunk alkalmasak kezelni azt a technológiát sem, amivel rendelkezünk. Meg voltak győződve, hogy mi, bármely új technológiát egymás elpusztítására használnánk.

AZ EMBERHEZ HASONLÓ FÖLDÖNKÍVÜLIEK MEGÁLLAPÍTOTTÁK, HOGY MI AZ ÖNPUSZTÍTÁS ÖSVÉNYÉN JÁRUNK.

Abba kell hagyjuk egymás gyilkolását, le kell állítani a Föld szennyezését, meg kell állítani a Föld természetes készletének kirablását, és meg kell tanulni harmóniában élni.

Ezek a feltételek szerfelett nagy gyanakvással találkoztak, különösen a legfontosabb feltétel, a nukleáris leszerelés. Azt hittek, hogy ezzel, az így kialakult helyzet tökéletesen védtelenül hagy minket a nyilvánvaló földönkívüli fenyegetettségben. Továbbá, az Egyesült Államok történelmében példa nélkül állt ilyesfajta döntés. A nukleáris leszerelés, – mint az Egyesült Államok legfontosabb érdeke, egyszerűen nem volt megfontolás tárgya.
A kezdeményezést visszautasították.

Később 1954-ben, a zöld, hosszúorrú földönkívüliek (nem humanoidok. A ford.) melyek a Föld körül keringtek, leszálltak a Holloman katonai bázison.
Az alapszerződés ideje elérkezett.

Ez a faj úgy mutatkozott be, mint az ORION csillagképben lévő vörös csillag körüli, BETELGEUSE nevű bolygó lakója. Azt mondtak, hogy a bolygójuk haldoklik, és az egyelőre ismeretlen jövőben nem élhetnek tovább rajta.
Ez egy második leszálláshoz vezetett, az Edwards légi bázison. Ezt a történelmi eseményt megterveztek előre, és a szerződés részleteiben megállapodtak. Eisenhower Palm Spingen szabadságon volt. A kitűzött napon a bázisra csempészték, s az újságíróknak azt mondtak, fogorvoshoz ment.

Eisenhower elnök találkozott a földönkívüliekkel és szabályszerű, hivatalos szerződést írt alá a Földönkívüli Nemzet az Amerikai Egyesült Államokkal. Akkor megkaptuk az első Földönkívüli Nagykövetet a világűrből. Neve és titulusa Legmagasabb Őfelsége KRILL.

A hagyományos amerikai királyi titulusok szerint titokban úgy hívtak, hogy “EREDETI KEZES KRILL”. Tudni kell, hogy ezeknek a földönkívülieknek a zászlója “Trilateral Insignia” (három oldalú jelvény. A ford.). Ez van feltüntetve az űrhajóikon és viselik az egyenruhájukon. Mind a két leszállást és találkozást filmezték. Ezek a filmek a mai napig megvannak.

A megállapodás kimondja:
-         A földönkívüliek nem avatkoznak bele a mi dolgainkba, és mi sem az övékébe.
-         Titokban tatjuk jelenlétüket a Földön.
-         Felszerelnek minket fejlett technológiával és segítenek minket technikai fejlődésünkben.
-         Nem kötnek szerződést más földi nációval.
-         Meghatározott időnként elrabolnak embereket orvosi ellenőrzés céljából, és megfigyelik a mi fejlődésünket azzal a kikötéssel, hogy:
-         az embereket nem érheti ártalom,
-         visszatérnek az elrablás helyére,
-         az emberek nem fognak emlékezni az eseményre,
-         a földönkívüliek tájékoztatják a MJ-12-ot (Legfelsőbb 12-t) a kapcsolatba került emberekről és az elrablásokról a megállapodás szerinti rendszerességgel.

-         Megállapodás született, hogy mind két nemzet fogad nagykövetet a másiktól, addig, amíg a szerződés érvényben marad.

További megállapodás volt, hogy úgy a földönkívüliek, mint az Egyesült Államok küldenek 16 főt egymáshoz, tanulás és egymás megismerése céljából.
A földönkívüli “vendégek” a Földön maradnak, és az ember “vendégek” elutaznak a földönkívüliek bolygólyára meghatározott időtartamra, majd visszatérnek és cserélnek.

Ugyanakkor állapodtak meg földalatti bázisok építésében a földönkívüliek számára, valamint két bázis építéséről. Egy közös használatra a földönkívüliekkel, és egy az Egyesült Államok kormánya részére. A technológia kicserélése a közös bázison fog megtörténni.

A földönkívüliek bázisa az Indian Reservatum alatt fog épülni négy állam, Utach, Colorado, Új Mexikó és Arizona találkozásánál, egy épül Nevadában, az S-4-ként ismert területen, kb. 7 mile-ra (kb. 11,5 km) délre az 51-es körzet nyugati határától, melyet DREAMLAND-ként (Álomország) ismernek. Minden földönkívüliek által használt terület a Haditengerészeti Minisztérium teljes felügyelete alatt áll. A személyzet a Haditengerészettől kapja a fizetését.
A támaszpont építése azonnal elkezdődött, de nagyon lassan haladtak, amíg 1957-ben egy óriási összeget nem teremtettek elő erre a célra.
Az IMF beindult!  (Ilyesmire költik a mi pénzünket?/DK)

A munka folytatódott a “Sárga Könyvön”.

 

 Vádirat /5.

 

 

II. fejezet - Az előkészületek

1. rész

A felkészülés

REDLIGHT (piros lámpa) tervet dolgoztak ki, és kísérleti próbák után egy földönkívüli repülő jármű valóban beindult. Ennek a hétpecsétes titoknak a lehetőségét a Groom tónál építették Nevadában, egy fegyverkísérleti terület közepén, Dreamland (Álomország) kódnév alatt. Az egész művelet a Haditengerészeti Minisztérium alá tartozott, ugyanúgy, mint a “Q” egység teljes személyzete, valamint az “elnöki” jóváhagyás is. Ez ironikus, mert az Egyesült Államok elnökének mozgástere nem terjedt ki ennek az egységnek a látogatására. A földönkívüliek bázisa és a technológiai fejlesztés az S-4 körzetben zajlott. Az S-4 volt a fedő neve a “The Dark Side of the Moon” (a Hold sötét oldala) műveletnek.

A Hadsereg megbízatást kapott egy különlegesen titkos szervezet felállítására, a földönkívüliek munkájának biztonsága érdekében. Ez a szervezet lett a National Reconnaissance Organization (Nemzeti Kutatási Szervezet) mely a coloradói Fort Carsonban székelt. A Különleges csoport a DELTA munkálatok biztosítására és biztonságára kapott kiképzést.

A második feladat kód neve SNOWBIRD (HÓMADÁR) volt, mely hivatott volt azt az információt adni bármely REDLIGHT jármű láttán, hogy: Légierő kísérlet. A Snowbird járművek készítéséhez hagyományos technológiát alkalmaztak, s ezt néhány alkalommal elhintették a hírközlésnek. A Snowbird tervet használtak még a nyilvánosság által látott UFO-k lejáratására is. A Snowbird terv nagyon sikeres volt, és a nyilvánosságtól jövő jelentések határozottan visszaestek a jelen esztendőkig. (A jelentés 1989-ben jelent meg. A ford.)

Egy sokmillió dolláros titkos alapot szerveztek és tartottak a Fehér Házban a Katonai Hivatalban. Ezt az alapot használták 75 mélyföldalatti létesítmény építésére. Az esetlegesen érdeklődő elnökkel közölték, hogy ezt az alapot használták mélyföldalatti munkahely építésére, az elnök számára háború esetén. Csak néhány épült az elnöknek.

Millió és millió dollárokat folyattak át ezen a hivatalon keresztül az MJ-12-hez, (Legmagasabb-12) majd a vállalkozókhoz, akik építették a földönkívüliek bázisát, éppúgy mint a Top Secret (legtitkosabb) DUMB- okat (Deep Underground Military Base = Mélyföldalatti katonai bázis), valamint azokat, amiket meg kellet csinálni az “Alternativ 2″ szerint, (erről később lesz szó! A ford.) az egész országban. Jonson elnök ezt az alapot moziépítésre és a nyaralójához vezető út kikövezésére használta. A leghalványabb fogalma nem volt a pénz eredeti rendeletetéséről.

A titkos Fehér Ház-i mélyföldalatti építkezési alapítványt Eisenhower elnök fektette le 1957-ben. Az alapítványt, “Vészhelyzeti tartózkodási hely: titkos tartózkodási hely építés és karbantartás az elnök számára katonai támadás esetén” – névvel vettek el a Kongresszustól. A tartózkodási helyek szó szerint helyek a földben, elég mélyen ahhoz, hogy eredményesen kivédjenek egy nukleáris robbanást, és fel vannak szerelve a legmodernebb kapcsolatteremtő készülékekkel. Mostanáig, (a jelentés 1989. május 23-án jelent meg. AJ.) több mint hetvenöt épült szerte az országban, melyek felépítéséhez ezt az alapot használták. Az Atomenergia Bizottság épített még legalább további huszonkét földalatti búvóhelyet. (Összesen 97 csak az USA területén! A ford.)
A helyek és minden, ami ezekkel a búvóhelyekkel összefüggésben volt vagy úgy tűnt, hogy összefüggésben van, Top Secret-ként, (legnagyobb titokként) volt kezelve. A pénzt továbbra is a Fehér Ház-i Katonai Hivatal ellenőrizte és úgy át volt szűrve hosszadalmas szövevényen keresztül, hogy a legrafináltabb kém vagy könyvelő sem tudta követni. 1980-ban csak néhányan tudtak a szövevény elején és a végén, hogy mi célt szolgált a pénz.

A szövevény elején volt a texasi képviselő George Mahon, – aki a “House Appropriations Committee and of its Defense Subcommittee (Kisajátító Bizottságnak és annak Védelmi Albizottságának is) elnöke volt – és Robert Sikes – a “House Appropriations Military Construction Subcommittee” (Kisajátító Katonai Építkezési Albizottság) elnöke volt. Ma (1989. A ford.) az a hír járja, hogy Jim Wright szóvivő ellenőrzi a pénzt a Kongresszusban, és ez a hatalmi küzdelem elősegítette a folyamatban lévő áthelyezését. A vonal végén volt az elnök, az MJ-12, a Katonai Hivatal igazgatója, és a washingtoni Tengerészeti Hivatal parancsnoka.

A pénzt engedélyezte az Appropriation Committe (Kisajátító Bizottság) és átutalta a Hadügyminisztériumba (Department of Defense) a legtitkosabb katonai építkezési program tételeként. A hadsereg nem költhette el, és az az igazság, hogy fogalmuk sem volt mire kapták. A valóságban a pénz elköltésére a Navy (Tengerészet) kapott engedélyt. Így a pénzt átcsorgatták a Chesapeake-i Division of Navy Engineering-hez (a tengerészet mérnöki osztályához), aki szintén nem tudta mi az. Még a tengernagy hivatalparancsnok sem tudta mire való volt ez az alap. Csak egyetlen ember, – a Chesapeake-i osztályhoz kinevezett tengerészeti parancsnok – tudott valamit, de a valóság az volt, hogy csak a Fehér Ház-i katonai hivatal volt felelős és tudta az alap tényleges okát, az összeget és az alapvető célját. Az alapot körülvevő teljes titoktartás azt jelentette, hogy majdnem minden nyomot eltűntetett néhány ember, akinek az ellenőrzése alatt állt. Soha nem volt és nagyon valószínű, hogy soha nem is lesz rovancsolása ennek a titkos pénznek.

Nagy összeget utaltak át erről az igen titkos alapról Floridába, Palm Beachre, Peanult szigetre, mely a Coast Guard tulajdonát képezi. Ez a sziget szomszédos volt Joseph Kennedy tulajdonával. Azt mondták a pénzt általános kertgondozásra és fűnyírásra adták. EGYSZER a Kennedy merénylettel kapcsolatos hírkülönlegesség programban elhangzott, hogy egy Coast Guard hivatalnok aktatáskában pénzt adott át egy Kennedy alkalmazottnak a kerítésen át. Lehetett ez a Kennedy család titkos jóvátétele, fiuk John F. Kennedy elvesztéséért? A fizetés folytatódott 1967-ig, akkor megállt. A teljes átutalt összeg és a pénz valódi felhasználása is ismeretlen.

Közben Nelson Rockefeller újra pozíciót cserélt. Ebben az időben C.D. Jackson régi állását, a Special Assistant for Psychological Strategy-t (Lélektani Hadviselés Különleges Segédje) foglalta el. Nelson belépésével a nevet Special Assistant of Cold War Strategy-re (A hidegháború Különleges Segédje) változtatták. – Ezt az állást évek alatt kifejlesztették arra, amit végül is Henry Kissinger tartott Nixon elnök alatt. – Hivatalosan ő adott “tanácsot és segítséget az emberek közötti fokozott megértés és együttműködés fejlesztésében.” A hivatalos meghatározás csak ködösítése volt a valóságnak, mert ténylegesen az elnöki kémhálózat vezetője volt. Ezen az új helyen Rockefeller közvetlenül jelentett csak is az elnöknek. Látogatta a minisztertanács üléseit, a Külföldi Gazdasági Tanács és a Nemzetbiztonsági Tanács üléseit (Foreign Economic Policy and National Security Council), melyek a kormány legmagasabb döntéshozó testületei voltak.
Nelson Rockefellernek adtak egy másik fontos munkát is. Ő lett a feje egy titkos egységnek, melyet 1955 márciusában alapítottak NCS 5412/1 kód,- és Terv összehangoló csoport (Planning Coordination Group) név alatt. A csoport különböző időszaki tagból állt a napirendi témától függően.

Állandó tagok voltak Rockefeller, a belügyminisztérium, a külügyminisztérium reprezentánsai, és a CIA igazgatója. A csoportot hamarosan “5412 Bizottságnak” vagy “Különleges csoportnak” hívtak. Az NSC 5412/1 alkotta meg a burkolt működés szabályát, melyet a Végrehajtó Bizottság jóváhagyott, miután a múltban ez a ténykedés kizárólag a CIA igazgatójának meghatalmazásától függött.

Titkos kormányjegyzék szerint, 1954-ben NSC 5410 fedő névvel Eisenhower megelőzte az NSC 5412/1-et, megalapítva egy állandó bizottságot, MAJORITY 12 (MJ-12) néven, a földönkívüliekkel kapcsolatos minden titkos tevékenység felügyeletére és irányítására. Az NSC 5410/1-et az összes avval kapcsolatos gyűlés megmagyarázásának céljából kreálták, amikor a Kongresszus és a hírközlés kíváncsivá vált.

A Majority Twelve tagjai voltak: Nelson Rockefeller, Allen Welsh Dulles a CIA elnöke, John Foster Dulles külügyminiszter, Charles E. Wilson belügyminiszter, Arthur W. Radford az Egyesített Tengerészeti vezérkar elnöke, (Chaitman of the Joint Chieff of Staff Admiral) J. Edgard Hoover az FBI igazgatója, és hat ember a Külföldi Kapcsolatok Tanácsából, akik a “Bölcsek” néven voltak ismertek. Ezek az emberek mind a Tudósok Titkos Társaságának voltak a tagjai s önmagukat “The Jason Scolars”-nak (Jason tudósoknak) nevezeték, akik tagjaikat a Haward és Yale egyetemekről, a “Skull and Bons” (Csont és Koponya) és a “Scroll and Key” (Kulcs és tekercs) társaságokból verbuváltak.
 
A bölcsek kulcs emberei voltak a Külföldi Kapcsolatok Tanácsának. (Council of Foreign Relations) Tizenkét ember, beleértve a hat elsőt a kormánypozícióból, – alkotta ilyenformán a Majority twelve-et. Éveken keresztül a legmagasabb hivatalnokokból és a Külföldi Kapcsolatok Tanácsának igazgatóiból állítottak össze, majd később a Trilateral Comission-ból (Földönkívüleik Bizottsága). Tagjai voltak Gordon Dean, George Bush és Zbigniew Brzezinski is. A legfontosabb és legbefolyásosabb “Bölcsek” akik az MJ-12-ben szolgáltak, John McCloy, Robert Lovett, Averell Harriman, Charles Bohlen, George Kennan és Dean Acheson. Az ő politikájuk kihatott a hetvenes évekre is. Lényeges, hogy az első hat MJ-12 tag a kormányból, éppúgy mint Eisenhower elnök, tagja volt a Külföldi Kapcsolatok Tanácsának is.

Kutatások során könnyen felfedezhető, hogy nem minden “Bölcs ember” volt a Harward és a Yale egyetemek hallgatója, s nem mindet válogattak a “Scull and Bones” vagy a “Stroll and Key” tagok közül az egyetemi évek alatt. Bárki igen gyorsan felfedezheti ennek a titkát, ha megnézi “A Bölcs Emberek” c. könyvet. Írói Walter Isaacson és Evan Thomas, a kiadó Simon and Schuster, New York. A 9. sz. kép aláírása a könyv közepén, “Lovett with the Yale Unit above far right; and on the beach: His initiation into Skull and Bones came at an air base near Dunkirk”. (Lovett a Yale tagokkal fent a jobb oldalon; a parton: A Koponya és Csont kezdeményezésére a közelben lévő Dunkirk légitámaszpontról”). Rájöttem, hogy a tagok folyamatosan kerültek kiválasztásra, meghívásos alapon egyetemi ösztöndíjasok közül, és nem volt korlátozva csak a Harward és a Yale hallgatóira.

Néhány kiválasztottat később bevezettek a Jason Társaságba. Mindannyian tagjai lettek a Külföldi Kapcsolatok Tanácsának, melyet abban az időben “Eastern Establishment”-nek (Keleti Intézetnek) neveztek. Ez megadja a kulcsát a messze erő, komoly természetű, igen titkos egyetemi társaságnak. A Jason Society ma is fennáll, de ma már tagjai a Trilateral Bizottságnak is. A Trilateralok léteznek titokban 1973 előtt jó néhány évvel. Mint már említettem, a Bizottság nevet a földönkívüliek zászlójáról vették, mely Trilateral Insignia néven ismert.

A Majority Twelve a mai napig fennáll. Eisenhower és Kennedy alatt tévesen “5412 Bizottság”-nak, vagy pontosabban “Különleges Csoport”-nak (Special Group) hívtak. A Jonson kormány idején “303 Committee”-ra (303 Bizottság) váltott, mert az 5412 szám a név előtt nyilvánosságra került a “The Secret Government” c. könyvben. Tulajdonképpen az NSC 5412/1-et kiszivárogtatták az írónak, elfelejttetni az NSC 5410 létezését. Nixon, Ford és Carter alatt “40 Committee”-nek hívtak, Regen alatt “PI-40 Committee” lett. Az elmúlt évek alatt csak a név cserélődött.

* * *
1955-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a földönkívüliek becsaptak Eisenhowert és megszegtek a megállapodást. (Meg csak egy éve írták alá a szerződést, és már baj volt! A ford.) Megcsonkított embereket és állatokat találtak az Egyesült Államok egész területén. Fenn állt a gyanú, hogy a földönkívüliek nem nyújtották be a teljes listát az emberi kapcsolatokról és az eltávolítottakról az MJ-12-nek, valamint fenn állt a gyanúja, hogy nem minden eltávolítottat hoztak vissza!!!

Fenn állt a gyanú, hogy a Szovjetunió is kapcsolatban állt velük s ez igaznak bizonyult. Kiderült, hogy a földönkívüliek manipuláltak széles néptömegeket titkos társaságokon, boszorkányságon, elvont tudományokon és valláson keresztül.

Néhány, a földönkívüliekkel történt kényszerű küzdelem után nyilvánvalóvá vált, hogy a mi fegyvereink nem sok kárt tesznek bennük.

Vádirat/ 6. 

 

2. rész

A kiképzés

Az NSC-5412/2 csoport 1955 novemberében kiadott egy tanulmányt egy bizottság alapításáról, “minden tényező, mely belekeveredett a földönkívüliekkel kapcsolatos politika intézésébe és bevezetésébe az atomkorban” feltárására. Ez azonban csak lenge hótakaró volt palástolni a tanulmányok valódi célját illetően, a földönkívüliek kérdésében.
Egy másik titkos kormányjegyzék 1954-ben, az NSC 5411 szerint, Eisenhower elnök kinevezett egy tanulmányi csoportot, “megvizsgálni minden körülményt, bizonyítékot, hazugságot és csalódást valamint felfedezni a valóságot a földönkívüliek kérdésében”.

Az NSC 5412/2 csak fátyol volt, ami szükségessé vált, amikor a hírszerzés érdeklődni kezdett az igen fontos emberek rendszeres találkozásai miatt. A találkozások 1954-ben kezdődtek, melyet Quantico gyűléseknek neveztek, mert a Quantico tengeralattjáró támaszponton volt. (Quantico Marine Base)
A találkozókon résztvevő tanulmányi csoport – a Jason Társaság vagy Jason Tudósok néven ismert, – Külföldi Kapcsolatok Tanácsának 35 titkos tudós tagjából állt. Dr. Teller Edét is felkértek vegyen részt. (Teller Ede kitüntetést kapott Magyarországon nem régen. Megérdemelte! Mit csinált még, amivel többet árthatott az emberiségnek, mint az atombomba és az ebben az ügyben való részvétellel? – A ford.)

Dr. Zbigniew Brzezinski volt a tanulmányi igazgató az első 18 hónapban. (Nagyon sok helyen főszerepet játszik a mai napig a világpolitikában, érthető módon miért. Ezek az emberek viszik mindenhol a prímet! 2002-ben már jól látható a képezés eredménye. A ford.)

Dr. Henry Kissingert választották a csoport igazgatójául a második 18 hónapra, mely 1955 novemberében indult.
Nelson Rockefeller gyakori vendég volt a tanulmányok alatt.

A tanuló csoport tagjai:

Gordon Dean elnök
1. csoport: Dr. Zbigniew Brzezinski, tanulmányi igazgató Dr. Edwart Teller; Maj. Gen Richard; C. Lindsay; Hanson W. Baldwin; Lloyd V. Berkner; Frank C. Nash; Paul H. Nitze; Charles P. Noyes; Frank Pace Jun.; James A. Perkins; Don K. Price; David Rockefeller; Oscar M. Ruebhausen; Lt. Gen. James M. Gavin; James T. Hill Jun.; Joseph E. Johnson; Mervin J Kelly.

2. csoport: Dr. Henry Kissinger, tanulmányi igazgató; Frank Altschul; Hamilton Fish Armstrong; Maj. Gen. James McCormack Jun.; Robert R. Bowie; George Bundy; William A. M. Burden; John C. Campbell; Thomas K. Finletter; George S. Franklin Jun.; I. I. Rabi; Roswell L. Gilpatric; N.E. Halaby; Gen. Walter Bedell Smith; Shields Warren; Caroll L. Wilson; Arnold Wolfers.
A gyűlések második fázisa szintén a virginiai Quantico tengeralattjáró támaszponton volt és a csoport a Quantico II. alatt vált ismertté. Nelson Rockefeller épített egy menedékhelyet, valahol Marylandben, amely könnyen elérhető volt repülővel. Így az MJ-12, a tanulócsoport, és a tanuló bizottság könnyedén és biztonságban találkozott távol a nyilvánosságtól. A titkos találkozások helye “The Country Club” (Vidéki klub) név alatt szerepelt. Teljes felszerelt életfeltételekkel. Könyvtár, étkezési, pihenési és gyűlési termek voltak a területén.

A tanulmányi csoportot “nyilvánosan” lezárták 1956 végén, és Henry Kissinger 1957-ben kiadta az “Nuclear Weapons and Foreign Policy” (Atomfegyverek és a külpolitika) c. könyvet, mely ennek az időszaknak a hivatalos eredménye. Író Henry Kissinger, kiadta a Harper & Brothers, New York, a Council of Foreign Relations (Külföldi Kapcsolatok Tanácsa) számára. Az igazság az, hogy a kézirat 80%-a már készen volt, még amikor Kissinger a Harwardon tanult. A tanulmányi csoport munkája titokban folytatódott, függönyök mögött. A titkolózás lényege, a jelentésben megtalálható. Kissinger, felesége és barátai szerint, – ahogy legtöbbjük ki is jelentette, hogy Henry minden reggel nagyon korán távozott otthonról, és nagyon későn tért vissza anélkül, hogy szólt volna bárkihez, vagy válaszolt volna bárkinek. Úgy nézett ki, mintha egy másik világban élt volna, melyben senki más számára nem volt hely.
Ezek a kijelentések nagyon leleplezők. Leleplezése a földönkívüliek jelenlétének és részvételének a tanulás alatt, mely feltétlen nagy megrázkódtatás kellett legyen. Henry Kissinger határozottan ki volt fordulva önmagából ezekben a “gyűlések” körüli időkben. Semmiféle hatást nem gyakorolt rá ebben a lelkiállapotban semmi, legyen az bármilyen, későbbiekre kihatással lévő esemény. Nagyon sokszor dolgozott késő éjszakáig azok után, hogy az egész napot munkával töltötte. Ez a viselkedése végül is válásához vezetett.

A földönkívüliekkel való közös tanulmányok legnagyobb eredményét (természetesen) nem mondták meg a nyilvánosságnak, mert azt tervezték, hogy legnagyobb biztonsággal a gazdasági-, vallási felépítés összeomlásához és nemzeti pánikhoz vezet, mely anarchiába végződhet. A titkolózás folytatódott. Ennek az eredménynek egyik elágazása volt, hogy ha a nagyközönséggel nem közölhető, akkor magával a Kongresszussal sem közölhető, így a munkához és a kutatásokhoz
AZ ANYAGI ALAP A KORMÁNYON KÍVÜLRŐL KELL, JÖJJÖN.

Közben a pénzt kezdtek szerezni a katonai költségvetésből és a CIA titkos, nem kisajátított alapjából.

A legnagyobb felfedezés volt, hogy a földönkívüliek embereket és állatokat használtak kiválasztó mirigyek, enzimek, kiválasztó hormonok és vér forrásául, valamint iszonyú genetikai kísérletekhez. A földönkívüliek megmagyarázták, hogy ezek a műveletek fontosak az ő túlélésükhöz. Genetikai felépítésük elbomlott és nem képesek többé a szaporodásra. Megállapították, hogy amennyiben nem képesek fejleszteni a genetikai felépítésüket, fajuk kihal. A legnagyobb gyanakvással figyeltük magyarázataikat. Amióta kiderült, hogy a fegyvereink szó szerint használhatatlanok voltak a földönkívüliek ellen, az MJ-12 úgy döntött, hogy folytatja a barátságos diplomáciai kapcsolatot velük, addig az időig, amíg olyan szintre fejlesztjük fel technikánkat, hogy alkalmasak legyünk ellenük katonai akcióra. Baráti gesztust lehet tenni a Szovjet Unió és más államok felé (az írás megjelenésekor a SZU még fennállt! A ford.) az erők egyesítésére, az emberiség túlélése érdekében. Időközben terveket fejlesztettek, kutatásokat végeztek, hogy felépítsenek 2 fegyverrendszert a hagyományos és nukleáris technológia felhasználásával, amely remélhetőleg egyenlőséget eredményez számunkra a földönkívüliek fegyvereivel szemben.

A kutatások eredménye a Joshua és az Excalibur terv volt.
A Joshua a nemetektől zsákmányolt fegyver volt, amely a maga idejében képes volt 10 cm (4 inch) vastagságú fémen átütni, kb. 3,300 méter (2 mérföld) körzetben, alacsony célpontot használva, alacsony frekvenciájú hanghullámon, és azt hitték, hogy ez a fegyver hatásos lesz a földönkívüliek űrhajói és sugár fegyverei ellen.

Az Excalibur rakétafegyver volt, 30.000 láb (10 km) magasságból a lövedéke célpontot talált kevesebb, mint 50 m hatósugarú eltéréssel; 1 km mélységben ment a föld alá 1 megatonnás robbanófejjel, olyan kemény tufába mint amilyen Új Mexikóban található. A földönkívüliek földalatti támaszponton történő megsemmisítésére kívánták használni. A Joshuat sikeresen kifejlesztették, de legjobb tudomásom szerint soha nem használták. Az Excaliburt nem erőltették mostanáig, de most példa nélkül álló igyekezettel dolgoznak ezen a fegyveren.

 

 

3. rész

Az eltelt idő eseményei

Fatima

A XX. század elején észlelt fatimai jelenéseket nagyon alaposan vizsgálták. Az egyik gyanú a földönkívüliek manipulációja volt és kémhálózatot hoztak mozgásba az egész ügy titokban tartására. Az Egyesült Államok kihasználta a vatikáni kémeket, akiket besoroztak és dédelgettek a Második Világháború alatt, mely ténykedés megalapozta a vatikáni tanulmányokat beleértve a jóslatokat is.

(Ez is bizonyítja, hogy a huszadik század közepén magas körökben igen is tudtak arról, hogy földönkívüliek tartózkodnak a Földön és Föld közelben, de akkor meg az emberiség számára segítőkész humanoid, a szíriuszi földönkívüliek voltak csak itt, akiktől az óriási technikai fejlődést kaptuk a XIX. sz. vége óta. De beigazolódott, hogy a földi ember nem elég intelligens a kapott technika megfelelő alkalmazásához, mert eddig csak egymást gyilkolni, leigázni, és általában rombolni tudott vele! A ford.) Ezek a jóslatok megállapították, hogy ha az ember (az emberiség) nem fordul el az ördögtől (a negatív erőktől) és nem borul Krisztus lábaihoz, az egész planéta elpusztítja önmagát, és a Bibliában leírt események valóban meg fognak történni.
A jóslatok közölték, hogy egy gyermek fog születni, aki egyesíteni fogja a világot a szeretetben, és egy új, hamis vallás fog indulni 1992-ben. 1995-ben az emberek előtt világossá válik, hogy az új vallás vezetője(i) maga az ördög és valódi Anti-Krisztus. A Harmadik Világháború a Közel-Keleten indul az Egyesült Arab nemzetek izraeli lerohanásával, hagyományos fegyverekkel kezdve, majd atom fegyverekkel, az emberiség tömegpusztításában kiteljesedve. Akkor az élet legnagyobb része a bolygón nyomorultul el fog pusztulni. Krisztus visszatérését 2011-re teszi.

Amikor ezt a földönkívüliek elé tárták, azok megerősítették, hogy igaz. Megmagyarázták, hogy földönkívüliek kreáltak minket saját génkeresztezéssel, és manipulálták az emberiséget valláson, sátánizmuson, boszorkányságon, mágián és elvont tudományokon keresztül.

A továbbiakban elmagyarázták, hogy képesek időutazásra és ennek eredményként a múltat meg lehet jeleníteni. Később az Egyesült Államok és a Szovjetunió kihasználva a földönkívüliek magasabb technikáját, az igénybe vett időutazáson keresztül megerősítették a jóslatokat. A földönkívüliek filmfelvételt mutattak Krisztus keresztre feszítéséről, melyet az amerikai kormány lefilmezett.

Azt sem tudtuk higgyünk-e nekik vagy sem. A természetes hitre épített valláson keresztül manipuláltak, vagy eleve a vallásunkkal manipuláltak minket örök időktől fogva? Vagy ez volt az IDŐK VÉGE kezdetének forgatókönyve, és Krisztus visszatérése, ami a Bibliában megjósoltatott?
Senki nem tudta a választ.

* * *
Konferenciát tartottak 1957-ben, melyen jelen volt néhány „tudós” koponya. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a planétánk nem sokkal 2000 után elpusztítja önmagát a földönkívüliek vagy Isten segítsége nélkül, – túlnépesedéssel kizsigerelve a környezetet.

Így döntöttek, s elfogadtatták a konferenciával.

(Kérdés, a konferencia részvevői között hányan tudtak arról, hogy akkor már beindították a földönkívüliek a Föld átvételét?)

Folytatjuk

Forrás:  http://emberiseg.wordpress.com