A belső földiekkel való találkozás néhány egészen megdöbbentő új információt hozott felszínre, amit talán érdemes lehet nekünk is megismernünk. A tovább után Corey részletes beszámolója következik a fejleményekről és a találkozón szerzett tapasztalatairól
2015.09.26.
Szeptember 3-án Corey és Gonzales alezredes a Titkos Űrprogram Szövetség képviselőiként meghívást kaptak egy belső földi szakadár csoportok részvételével alakult tanács gyűlésére. A találkozón számos eddig ismeretlen dologra derült fény, emellett nem mindennapi események is történtek. A belső földiekkel való találkozás néhány egészen megdöbbentő új információt hozott felszínre, amit talán érdemes lehet nekünk is megismernünk. A tovább után Corey részletes beszámolója következik a fejleményekről és a találkozón szerzett tapasztalatairól.
Az elmúlt 75 év során túlzott alapossággal és óvatossággal eltitkolták az amerikai közönség és a világ nagy része elől egy titkos űrprogram létezését. Amint azt már tudjátok, ha olvastátok ezt az oldalt, vagy nézték a Gaiam TV heti Cosmic Disclosure műsorát, én egy olyan világban nőttem fel, ami messze meghaladja a legtöbb ember képzeletét, és azonnal kitalációnak vélnék a tapasztalataimat. A legtöbb UFO-rajongó úgy hiszi, hogy majdnem 70 éve, az amerikai kormány működő földönkívüli űrhajó birtokába került az 1947-es Roswell baleset során. Sokan még azt is gondolják, hogy ezen hajók technológiáinak sikeres visszafejtésével, megadatott a lehetőség, hogy könnyedén utazhassanak a mi Naprendszerünkben és azon túl. Még a 60-as évek kezdetleges rakéta technológiájával is embert tudtunk küldeni a Holdra, landolni ott, és terepjárót vezetni a felszínén. Mégis, az emberek nem tudják elképzelni, hogy a saját visszafejtett hajóink repültek a Holdra, Marsra és másfelé, és arra kellettek, hogy helyi alapanyagokból ott bázisokat építsenek. Lehetséges-e egy titkos űrprogram létezése a mi tudtunk nélkül? Teljes mértékben.
Az atombomba kifejlesztése a Manhattan Projekt keretében történt. Hét évig dolgoztak rajta több mint 120 ezer emberrel, több titkos épületben szerte az Államokban, és a bomba robbanásáig alig valaki tudhatta a dolgozók közül, hogy mi is az, amin valójában dolgoznak. Emlékezzünk csak, a Manhattan Projekt résztvevői közül senki sem beszélt. Senki. Soha. A megszólalásért járó büntetés elég ijesztő volt ahhoz, hogy teljes engedelmességet biztosítson. Így nagyon is lehetséges egy sokkal nagyobb mértékű, fejlettebb program felállítása, ami a mai napig létezik- a nyilvánosság legkisebb tudta nélkül.
Hadd biztosítsak mindenkit arról, a titkos űrprogram létezése egy abszolút tény. A bázisok odakint léteznek. Hatalmasak mind méretben, mind alkalmazásukban és technológiájukban. A mi bolygónk szétporlad egy nagyobb gazdasági válságban, mert a vagyonunkat elszívták, hogy ilyen óriási bolygóközi infrastruktúrát építhessenek.
Tényleg 209 milliárd dollárba került a NASA-nak, hogy az űrsiklót évente néhány alkalommal fellőjenek? Nem. A lopakodók megépítése darabonként 2 milliárd dollárba került? Nem. A Pentagon valóban 2100 milliárd dollárt elveszített, ahogy Donald Rumsfeld bejelentette egy nappal 9/11 előtt? Nem.
A saját szememmel láttam – fejlett űrhajó ablakából és átlátszó paneljén keresztül - azokat a hatalmas csillogó építményeket, amiket a pénzünkből építettek. Én landoltam ott, és jártam azokban a bázisokban. Találkoztam azokkal az emberekkel, akik ott élnek és dolgoznak. Láttam az arcukat és beszélgettem velük, ahogy most veletek beszélgetek. Több millióan vannak ott, akik a Földön születtek, és megtapasztalták azt, amit én. Sajnos, közülük eddig alig néhányan szólaltak meg – mivel az ilyesmi könnyen halálos fenyegetéssel járhat, és szinte lehetetlen visszatérni a Földre, ha az ember egyszer oda beteszi a lábát. Sok résztvevőnek törölték az emlékeit, és mesterséges emlékeket ültettek a fejükbe, majd visszaküldték őket normális életet élni. Néhányan, akiknek fejéből elrabolták e hihetetlen történések emlékeit és tapasztalatait, a téma legkitartóbb szkeptikusai lettek.
Hamar rájöttünk, hogy a Naprendszerünk hemzseg a különböző eredetű intelligens civilizációktól. Néhányuk jószándékú, néhányuk kifejezetten negatív, míg mások csak látogatóba jöttek, és nem foglalnak állást egyik oldal mellett sem. Az ok, hogy ennyi eltérő UFO-t láttak az az, hogy sok különböző civilizáció működik a légterünkben – és repked a rendelkezésükre álló mindenféle technológiával. A titkos űrprogramot a bolygónkon élők egy nagyon sötét csoportja birtokolta és kontrollálta- melynek eredete egészen a Római Birodalom koráig nyúlik vissza. Sokan ezt a titkos földi kormányzat szindikátusainak nevezik, illetőleg Illuminátusoknak vagy Cabalnak. Fő tevékenységük a hiper-fejlett technológiák előállítása- és ebben elég ügyesek. Bármilyen hihetetlen is, nekem azt mondták, több, mint 900 különböző intelligens civilizációval kereskednek. Ha valaki felbukkan egy új és jobb technológiával, ők gyorsan találnak módot, hogy megszerezzék azt, és tömeggyártásba kezdenek, nem számít, mennyire nem etikus vagy brutális módszereket kell alkalmazniuk. Mivel a titkos földi kormányzat szindikátusait negatív spirituális hiedelem vezérli, végül kikötöttek a leggonoszabb és leghatalmasabb földönkívüli csoport, a hüllő-humanoid fajok szövetsége, vagyis a drákonidák mellett. Szomorú, de pontos tény, hogy a nagy többség, aki csatlakozott a titkos űrprogramhoz olyan brutális és ijesztő szituációkban vett részt, ami garantálja, hogy nem fognak elmenekülni, sem pedig beszélni. Engem személyesen olyan helyzetekbe kényszerítettek, amelyek nagyon nyomasztóak, és örökre megváltoztatták a valóságról alkotott nézőpontomat.
Sok évvel ezelőtt egy szövetség alakult a csoporton belül, hogy helyreállítsa a békét és szabadságot a bolygónkon, és közzétegye az eddig visszatartott bámulatos technológiákat- de tornyosuló akadályokba ütköztek.
Évek óta a hollywoodi filmeket ugyanezen vállalati érdekszférák finanszírozzák, filmről filmre elárasztanak minket a földönkívüli invázióval. Az összes látogató brutális, ijesztő gonosztevőként van ábrázolva, akiket bármi áron el kell pusztítani. Ezek a filmek azért vannak, hogy félelemet és terrort ültessenek a kollektív tudatunkba – idegengyűlöletet minden intelligens civilizáció ellen, ami más, mint a miénk. A terv az volt, hogy végül egy tömeges földönkívüli 9/11 történik visszafejtett hajók armadájával. Ezen esemény alkalmával eltörölték volna a szembenálló területeket és országokat. A főnix, ami a hamvaiból feléledt volna, egy globális "Új Világrend-ként harcolt volna az ún. "földönkívüli" fenyegetés ellen. Természetesen ők maguk birtokolták és irányították volna az egészet. Ez volt a terv. Azonban nem vették észre, hogy a jószándékú földönkívüli civilizációk rövid pórázon tartották őket, és nincs megengedve ilyesféle terv sikeres kivitelezése.
1980-as években egy hatalmas, Neptunusz méretű gömb látogatta meg Naprendszerünk külső bolygóit. A saját embereinkkel találta magát szembe, akik megkérték rá, hogy távozzon, amit meg is tett. A késő 90-es évektől a korai 2000-es évekig még sok ilyen gömb jelentkezett.
Aztán, kb 2012-ben egyszerre 100-nál is több gömb érkezett. Hatalmas méretűek voltak, háromféle méretben, melyek akkorák lehettek, mint a Hold, a Neptunusz és a Jupiter. A lények, melyek a gömbökkel érkeztek, magasan fejlettek. Nem szükséges számukra technológia ahhoz, hogy az univerzumban utazhassanak, vagy bármit is tegyenek, hogy elérjék a céljukat. Még az űrprogramban velünk együtt működő fejlett földönkívüliek számára is egy másik szintet képviseltek- egy sokkal fejlettebbet.
Az űrprogramban úgy hitték, hogy a jószándékú földönkívülieket egy elsődleges irányelv köti meg, mely nem enged számukra beavatkozást. Sok-sok évig ez igaz is volt. Ahogy az kiderült, az elsődleges irányelv a mi védelmünket biztosította- így a negatív csoportok sosem vehették át a teljes hatalmat a bolygónk felett.
David Wilcock a 90-es évek közepe óta azon munkálkodik, hogy minél szélesebb körben elterjedjen a nagyobb kép a valóságunkról, és hogy magas szintű belsős emberekkel kerüljön kontaktusba, akik meglepően sokat tudnak ezen titkos témákról.
Miután felfedtem az ismereteimet előtte, és számtalan kapcsolódást talált mások beszámolóival, előre nem látható események vad hullámvasútja következett számomra, és fel kellett vállalnom a valódi nevemet és identitásomat a világ számára - nagy személyes árat fizetve mindezért. Ezután néhány hónappal, a gömb lények felvették a kapcsolatot a titkos űrprogrammal, és név szerint engem kértek. Akkor már sok éve nem dolgoztam nekik, és ez volt az, ami leginkább megváltoztatta az életemet, amióta először léptem kapcsolatba a Kék Aviánok-kal, kicsit több, mint 4 évvel ezelőtt.
A protokollt és papírmunkát félredobva visszakerültem abba a világba, amivel a 80-as évek óta ritkán és csak alig volt dolgom. Hirtelen arra kértek, hogy a nevükben – a Gömb Szövetség nevében – beszéljek, mint az ő delegáltjuk. Eszerint szólnom kellett a titkos űrprogramhoz csakúgy, mint 40 különböző intelligens civilizációhoz, akik Szuper Föderáció néven ismertek, és mintegy 22 különböző genetikai programot futtatnak az emberiségen már ezred évek óta. Megértem, hogy ez a történet eléggé túlzónak hathat. Hadd emlékeztesselek, hogy mindenemet elvesztettem- beleértve a hatszámjegyű fizetésemet – és semmi bevételem nem volt kilátásban. A Gaiam TV-s munka nem fizet annyit, hogy eltarthassam a családom. Csak a ti felajánlásaitoknak hála, tudom folytatni ezt.
A Titkos Űrprogram Szövetség egyik tagja (akit Gonzales alezredesnek hívnak) 4 éve kapcsolatban áll a Gömb Szövetséggel – nagyjából ugyanannyi ideje, mint én. A titkos űrprogramok Gonzales-t választották delegáltjuknak. Én az ő szemükben kívülállónak számítottam – olyasvalakinek, aki híján van a feladat betöltéséhez szükséges kiképzésnek és szaktudásnak. Ők így gondolkoztam rólam. Ennek a végeredménye az lett, hogy mikor visszakerültem a köreikbe csak nevettek rajtam és ki lettem téve a zaklatásaiknak. A feszültség pedig egyre csak nőtt, hiszen egyfolytában a hibáimat lesték és érdemtelennek találtak arra, hogy egy ilyen szerepkört betöltsek. Azt hiszem, ez az emberi természet velejárója, hogy az embernek mindig a hibáit nézik, különösen akkor, ha valamilyen felelősségteljes pozícióba kerül – akár akarta azt a szerepet, akár nem. Annak érdekében, hogy pontosan megérthessétek a helyzetemet, érdemes elolvasni a régebbi írásaimat, akár ezen az oldalon megjelenteket, vagy pedig megnézni a Cosmic Disclosure sorozat epizódjait.
Meglehetősen fura helyzetben találtam magam az elmúlt hetekben, miután volt néhány felfokozott hangulatú és személyeskedéstől sem mentes találkozóm a Titkos Űrprogram Szövetség Tanácsával. Kertelés nélkül közölték velem, hogy nem akarják, hogy részt vegyek a jövőbeni delegációs találkozóikon – és hogy Gonzales sokkal ügyesebb diplomatának bizonyult nálam. Továbbá elmondták, hogy a Szuper Föderáció néhány tagja erősen megorrolt rájuk, miután részletes információt szolgáltattam e csoportokról a Gaiam TV-n futó Cosmic Disclosure sorozat, egyelőre adásba még nem került epizódjaiban. Világos volt a számomra, hogy el akartak távolítani a pozíciómból és Gonzales-t akarták a helyemre ültetni.
A közelmúltban a Gömblény Szövetség jelezte, hogy nem fogja figyelembe venni a Titkos Űrprogram Szövetség Tanács és a Szuper Föderációs Tanács kérését az eltávolításommal kapcsolatban. Ez pedig végül egy olyan találkozóhoz vezetett, amelyen elszabadultak az indulatok, én is és ők is elvesztettük a fejünket. Kiabálás, agresszió és káromkodás is volt bőséggel. Semmilyen szinten nem vagyok spirituálisan felsőbbrendű ezekhez az emberekhez képest, és ez a találkozó nekem is ugyanannyi feszültséget okozott, mint nekik. Ezt követően sor került néhány újabb találkozóra, amelyre viszont már lenyugodtak a kedélyek és végül kölcsönös bocsánatkéréssel záródtak. Végső soron mindannyian ugyanazt akarjuk – felszabadítani az emberiséget és az egész Naprendszert a korrupt titkos földi kormányzatok szindikátusainak uralma alól, és megszabadulni azoktól a rendkívül gonosz csoportoktól, amelyek ezeket irányítják. Csoportként a titkos űrprogramok most már sokkal konstruktívabb módon osztják meg ötleteiket és iránymutatásaikat, hogy segítsenek formálni nemcsak az én jövőmet, hanem az egész emberiségét is. Én mindössze az első vagyok azon bennfenntesek sorában, akik előlépnek, hogy felfedjék a teljes igazságot arról, hogy mi zajlik a bolygón hosszú idők óta. Ahogy korábban is mondtam, az NSA valóságos kincsként őrzi és elzárva tartja a titkos űrprogramokkal kapcsolatos tengernyi információt, méghozzá zsarolási célzattal. Edward Snowden hősies adatmentése során minden információhoz hozzájutott. Ezeknek a kódolását csak nemrégiben sikerült feltörni. Amint a közvélemény felfigyel erre és elég dühös lesz ahhoz, hogy meghallja az igazság hangját, végül mindennek utóhatásaként egy hatalmas méretű gazdasági összeomlással egybekötve, e dokumentumok egy hihetetlen mértékű közzétételi hullámban nyilvánosság elé lesznek tárva. És ez mindössze néhány nap alatt teljesen át fogja alakítani az általunk ismert valóságot. A nyilvánosságra hozatal utáni társadalom annyira radikálisan különbözni fog minden eddigi filmhez, TV műsorhoz, bloghoz, youtube videóhoz, könyvhöz, cikkekhez és minden máshoz képest, hogy attól fogva minden, ami addig volt, csak fekete-fehér antik némafilmnek fog tűnni, karcos, ugráló zongorahang aláfestéssel. Fel fogjuk ismerni a megtévesztés elképesztő méreteit, amely nemcsak, hogy évszázadok, hanem évezredek óta működött ellenünk. Ez a fájdalom és gyógyulás ideje is lesz egyben, hiszen arra leszünk kényszerítve, hogy elfogadjuk a múltunkat, és figyelmünket egy együttműködésen alapuló, sokkal nagyobb és fényesebb jövő megteremtésére fordítsuk.
Ezen a találkozón azt is megtudtam, hogy Gonzales közben részt vett néhány Szuper Föderációs konferencián, amelyről nekem nem volt tudomásom. Találkozói voltak egy újonnan létrehozott, ősi földi szakadár civilizációkból alakult tanáccsal is. Tisztában voltam vele, hogy a távoli múltban fejlett civilizációk jöttek és mentek a Földünk felszínén. Fejlett technológiáikat arra használták, hogy hatalmas üregeket terraformáljanak a Föld belsejében és saját, minden kényelemmel ellátott otthonaikként rendezzék be őket. Ez védőfalként is szolgált a számukra, mindenféle felszíni ellenséggel szemben, legyen az akár kataklizmikus természeti katasztrófa, akár földönkívüli fenyegetés. Amíg a titkos űrprogramban szolgáltam, hozzáférésem volt az Ipad-hez hasonló ún. okostömbökhöz, amelyeken keresztül információkat tudhattunk meg olyan civilizációkról, amelyek a Föld belsejében élnek és háborúban állnak egymással. Néhányuk hasonlatos volt az emberekhez és ismertek voltak előttünk, míg más csoportok reptiliánok voltak. Az egyik különösen rosszindulatú fajt RAPTOR-nak hívják, ők förtelmes lények, külsejüket tekintve reptiliánok, akiknek egy vékony tollazat fut végig a hátukon. A fentebb említett ősi földi csoportokból alakult tanács tagjai viszont hasonlóak az emberekhez. Tudomásuk volt az egymással szembe álló frakciókról, de eddig nem alkottak egy közös szövetséget. Ezek az emberekhez hasonló csoportok viszont most úgy döntöttek, hogy félreteszik egymással fennálló konfliktusaikat és kényszerűségből szövetséget kötnek egymással, a különböző földalatti csoportokkal való fegyveres konfliktusaik miatt. Informáltak róla, hogy a közeli jövőben nekem is találkozóim lesznek ezzel az ősi földalatti tanáccsal. Ez nagy izgalommal töltött el és felkeltette a kíváncsiságomat. Ugyanakkor ezzel egy időben személyes találkozóim voltak más, különösen negatív csoportokkal, többek közt a drákonidák királyi vérvonalának tagjaival, így aztán érthető módon bizonyos fokú ijedtség fog el, ha ilyen jellegű újonnan jelentkező kihívások elé állítanak. Nem sokkal azután, hogy ezzel az újonnan alakult tanáccsal való találkozó biztossá vált, kapcsolatba léptek velem és megadták a találkozó pontos időpontját. A szokásostól eltérően ezúttal nem közöltek velem semmilyen más információt azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán kivel fogok találkozni és mire számíthatok majd.
A találkozó napján azt vártam, hogy ugyanazzal a kék gömbbel fogok majd utazni, amivel normál esetben az ilyen találkozókra szoktam. Habár meg kell jegyeznem, a titkos űrprogram emberei általában nem ilyen módon szoktak közlekedni. Az én esetemben ugyanis a Gömb Szövetség egy portálrendszert használ, amelynek, mintegy segítőként, része egy élő, tudatos lény - az a bizonyos kék gömb – amely lehetővé teszi az azonnali utazást szinte bárhová. A megadott időre (az éjszaka közepén) megfelelően előkészültem, és vártam az utazásra. Arra számítottam, hogy az egész procedúra a korábbiakhoz hasonló módon fog lezajlani. Aztán eltelt 10 perc és semmi... Átmentem a nappalimba. Újabb pár percet ácsorogtam ott és továbbra sem történt semmi. Korábban is volt már rá példa, hogy meg volt hirdetve egy találkozó, amire aztán végül sosem került sor, és ilyen esetekben csak később értesültem róla, hogy olyan problémák merültek fel, amik az időbeli csúszást szükségessé tették. Úgy döntöttem, hogy ha már ébren vagyok, és a találkozó ezúttal elmarad, bekapcsolom a számítógépet és válaszolgatok az e-mailjeimre illetve facebook bejegyzésekre.
Éppen a heverő mellett álltam, amikor fényes villanásra lettem figyelmes. Egy pillanatra furcsa statikus elektromos jelenséget éreztem, majd azt vettem észre, hogy már nem a saját szobámban vagyok. A szemeimmel egy kissé homályosan láttam, egyrészt a korai időpont, másrészt pedig a váratlanul bekövetkező fényjelenség miatt. Egy boltíves teremben találtam magam, amelynek hatalmas, tökéletesre csiszolt gránit falai voltak. Két ember állt a teremben, mindketten gyönyörű selyem köpenyt és selyem szandált viseltek. Egy boltíves ajtó előtt álltak. Hasonló ajtók voltak a szoba mind a négy falában, mindegyik ajtó előtt két-két ember őrködött. Testalkatra és etnikai hovatartozásra különbözőnek tűntek, emellett egy-egy hatalmas szimbólumokkal díszített arany medált viseltek. Én csak álltam ott és a tekintetem ajtóról ajtóra vándorolt a teremben. Úgy tűnt, senki nem vett tudomást a jelenlétemről, és senki sem tett úgy, mintha egyáltalán észrevette volna, hogy a semmiből egyszer csak megérkeztem a terembe. Csak csendesen ácsorogtam, nem tudtam eldönteni, hogy megszólítsam-e őket. Újfent egy olyan helyzetben találtam magam, amire nem voltam felkészülve és nem kaptam semmilyen eligazítást, hogy mire számítsak, hogyan viszonyuljak a történésekhez.
Nem sokkal ezután az egyik ajtó irányából hallottam, amint emberek jönnek fel a folyosón. Hirtelen öt alak bukkant fel az ajtóban, majd elindultak felém. Ahogy közeledtek, mindannyian hátravetették csuklyájukat. Azonnal megismertem közöttük Gonzales-t, amint mögöttük lépdel egy magas, gyönyörű, ősz hajú nő társaságában. Keskeny arca volt és hatalmas kék szemei, kb 30 évesnek nézett ki. Gonzales arcán széles vigyor ült. Rögtön tudtam, hogy azért vigyorog, mert megfordultak a szerepeink és így én most hozzá képest egy picit előnytelenebb helyzetbe kerültem. Bevett szokás a katonaságnál, hogy extrém körülmények közé vetik a katonákat, akik között bajtársi-haveri kapcsolat alakul ki, ami néha aztán egymás szarkasztikus ugratásában ölt testet, így segítve feloldani a fellépő pszichológiai nyomást. Régebben inkább én kerültem a középpontba és ő ettől egy kicsit háttérbe szorítva érezhette magát. Mostanra viszont fordult a kocka. Én kerültem abba a kényelmetlen helyzetbe, amiben korábban Gonzales volt.
A csoport kb 6 méterre megállt előttem. Gonzales mondott nekik valamit, majd egyedül indult el felém. A nő és a két másik ember megfordultak és visszamentek abba az irányba, amerről jöttek. Mindössze egy férfi maradt hátra, aki kinézetében nagyon hasonlított a nőre. Mikor Gonzales odaért hozzám, kezet fogtunk, majd azután egyet hátralépett. Így szólt hozzám: "Át kell essél egy tisztító szertartáson, amihez át kell öltöztetnünk. Nem akarom, hogy újra meg kelljen ismételnünk ezt a procedúrát". Majd megfordult és elindult a hátramaradt ember felé, és intett, hogy kövessem. Kérdeztem tőle, hogy mi folyik itt. Azt mondta, hogy a helyiek nagyon komolyan veszik ezt a tisztító ceremóniát, és mindenképpen sort kell kerítenünk rá, mielőtt belépnénk "Ízisz méhébe". Próbáltam nem furcsa képet vágni, úgyhogy egyszerűen csak követtem tovább Gonzalest.
Afelé az ajtó felé haladtunk, amelyen korábban ez a csoport benyitott a terembe. Ahogy beléptünk, észrevettem, hogy a boltív tetején az ajtó anyagába egy szimbólum van bevésve szinte lézerpontossággal. Ez a bizonyos szimbólum a helyiség összes ajtajának boltívén megtalálható volt:
Az ajtó egy hosszú, csiszolt folyosóra vezetett, amely ugyanolyan gránitszerű sziklából volt kivésve, mint az előbbi terem. Miközben a folyosón haladtunk, hallani lehetett a vízcsobogást a sziklák között. Mikor kb a folyosó feléhez érkeztünk, bal oldalán egy ajtót vettem észre, ami egy jól megvilágított szobába vezetett, és kiderült, hogy a csobogó víz hangja innen jön. Az ajtó mindkét oldalán egy 8 ágú csillag volt. Egy arany színű csillag volt a bal oldalán, és egy piros színű a jobb oldalán. Az arany színű kicsit nagyobb volt és a pirosnál egy picivel feljebb helyezkedett el.
Az az ember, aki egész idő alatt mögöttünk jött, megállt az ajtónál, majd hátat fordított neki. Beléptünk és egy gyönyörű vízesés tárult a szemem elé, amely egy mennyezeten lévő nyílásból hullott alá. Törtfehér cseppkövek lógtak a tetején és fentről szinte tejfehér színű víz ömlött le egy istennő szoborra. A szoborról lepergő víz egy medencébe hullott, ebben a medencében állt maga a szobor is. Az istennő szobra szemmel láthatólag valamilyen ásványból lett megépítve. A szobrot körülvevő medencének elöl volt egy nyílása, amely egy újabb vízesést hozott létre, és az onnan lecsurgó víz egy még szélesebb, talaj közeli medencébe esett. Miután nagyjából felmértem a látványt, Gonzalesre pillantottam. Mondta, hogy teljesen vetkőzzem le, és tegyem a ruháimat az övé mellé egy kő talapzatra, ami kb 90 cm-re emelkedett ki a kőpadlóból. Észrevettem más talapzatokat is, amiken szintén különböző színű összehajtogatott ruhák voltak. Néhány aranyból készült vékony fejdíszt is láttam a ruhák tetejére letéve.
Ránéztem Gonzales-re és mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy mi a fene folyik itt. Annyira szívesen vettem volna, ha valaki elmagyarázza, mi ez az egész és miért kell levennem a ruháimat. Azt is szerettem volna megtudni, hogy ezután vajon miféle fura dolgokat kérnek még tőlem. Gonzales úgy tűnt, nagyon is élvezi a helyzetet, talán kicsit túlságosan is, méghozzá az én káromra és ez cseppet sem javított a kedélyállapotomon. Aztán mosolygott és mondta, hogy nyugodjak meg. Elmondta, hogy ezek a földalatti csoportok meglehetősen kötődnek a Vénusz bolygóhoz és emellett istennő imádók, számukra ezek a szentélyek a "Föld anyaméhét" jelentik. Ez tehát egy megszentelt terület és nekünk tisztelnünk kell a kultúrájukat és spirituális szokásaikat.
Már egy picit dideregni kezdtem, mivel fekete alsónadrágot és kék pólót viseltem, és ehhez a környezet bizony már elég hidegnek bizonyult. Gonzales látta rajtam, hogy hezitálok és közölte, hogy ne legyek szégyenlős. Azt mondta, elfordul majd, de el kell igazítania engem e tisztító procedúra során. Ha kényelmetlenül érezném magam amiatt, hogy meztelenül lát, akkor ő kimegy és beküldi a másik személyt, aki őt is irányította a procedúra során. Csóváltam a fejem és levetkőztem, majd összehajtogattam a ruháimat és leraktam őket a talapzatra. Teljesen megalázva éreztem magam. Gonzales eközben kuncogott és igyekezett nem nézni rám. Mikor aztán arra gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, jobbról bejött a nő, összehajtogatott ruhákkal, egy szandállal és törülközővel a kezében. Bosszúsan felsóhajtottam és Gonzales-re pillantottam, aki még mindig túlságosan nagy élvezettel nézte a "kínlódásomat". Hátralépett egyet, hogy a nő a közelembe jöhessen.
Mosolygott és a kezembe nyomta a ruhát és a törülközőt. Tiszteletteljesen fejet hajott előttem, majd Gonzales előtt is, ezután elhagyta a szobát. Miután a nő elment, Gonzalesből kitört a nevetés. Viccelődött azon, hogy milyen hideg van a szobában, majd elmondta, hogy mit hogyan kell csinálnom a fürdési és tisztítási folyamat során. A víz jéghideg volt.
Miután megszáradtam és elhelyeztem a köntöst és a szandált a talapzaton, azt mondta nekem, hogy csendben kell maradnom és tiszteletteljesen figyelnem kell majd a hamarosan következő első találkozás alkalmával. Elmondta, hogy ezeket a csoportokat a szükség vitte rá arra, hogy nem sokkal ezelőtt egy tanácsba tömörüljenek. Néhányuknak hosszú és bonyolult történelmük van egymással. Ugyanakkor e csoportok több ezer évre visszamenően még ennél is összetettebb kapcsolatot ápolnak a felszíni emberiséggel. Arról informáltak, hogy nincsenek éppen túlságosan pozitív véleménnyel rólunk. E csoportok gyakran elitista nézőpontból tekintenek ránk és előítéletekkel viseltetnek a felszíni emberek iránt. Gonzales szólt, hogy erről alkotott véleményemet, jobb ha inkább megtartom magamnak...
Meg kellett próbálnom kizárni az egómat a további fejleményekkel kapcsolatban. Ugyanakkor idegileg kicsit kimerülve éreztem magam a nyilvános fürdőzési jelenet után, miközben kinevettek, emellett itt volt Gonzales aggódása is amiatt, hogy nehogy megint elveszítsem a fejem, mint az egyik korábbi, 200-ak Bizottságával lezajlott találkozó alkalmával, amikor is burkoltan megfenyegették a családomat és én akkor ott elveszítettem a fejem. Tudom, hogy Gonzales nem sértésből tette ezt az elővigyázatos megjegyzést, hanem egyszerűen ilyen a személyisége, de néhány korábbi sérülés emléke még túlságosan élénken élt bennem, főleg a Titkos Űrprogram Szövetség Tanácsával lezajlott kemény hangulatú, hangos vitatkozástól sem mentes találkozó miatt. Vettem hát egy mély lélegzetet, kitakarítottam a fejemből ezt a negatív érzelmi csomagot, annál is inkább, mivel vendéglátóink az átlagembernél sokkal fejlettebb intuitív képességekkel rendelkeztek, és igyekeztem elkerülni, hogy ne vegyék észre rajtam e jeleket. Mondtam tehát Gonzales-nek, hogy minden érthető, készen állok a találkozóra. Észrevette rajtam, hogy kicsit megviselt vagyok és aggódva nézett rám, majd még mondott nekem valamit.
Ebben a pillanatban benyitottak a szobába. Az előbbi nő illetve három férfi lépett be és tettek néhány lépést felénk. Fejet hajtottak előttünk, Gonzales elindult feléjük és intett, hogy kövessem én is. Mikor már csak néhány lépés választott el tőlük, megfordultak és elindultak előttünk kifelé az ajtón. Balra fordultak és egy folyosón haladtak lefelé. Ez a folyosó aztán elágazott jobbra majd utunk egy íves folyosón keresztül vitt minket tovább. E folyosó szélesedni kezdett és egy téglalap alakú, magas mennyezetű szobába találtuk magunkat. Egy hatalmas ajtó állt előttünk. Csodálkozva jegyeztem meg magamban, hogy vajon honnan jöhet ez a sok fény. A folyosók rendkívül jól meg voltak világítva, de fényforrásnak semmiféle nyomát nem találtam.
Megálltunk a szobában, senki sem szólt egy szót sem. Körbenéztem, kerestem a fények forrását, mikor egy nő felém fordult és beszélni kezdett nekem. A hangjában egy olyan akcentus véltem felfedezni, amilyet még soha életemben nem hallottam. Angolul beszélt és azt mondta: "a látható fényt frekvenciák segítségével hozzuk létre". Nagyon meglepődtem és rápillantottam a nőre, de mielőtt bármit válaszolhattam volna, egy másik nő lépett be a hatalmas ajtón. Ugyanolyan fehér selyemköntöst viselt és az ő fején is csuklya volt. Ránk nézett, egyesével mindannyiunkkal szemkontaktust létesített, majd megfordult, és minden szó nélkül kiment az ajtón, amelyiken korábban bejött. Valahogyan éreztem, hogy a többiekhez hasonlóan, nekem is fel kell tennem a csuklyámat. Bementünk az ajtón, majd egy íves körlépcsőn lemenve egy szinttel lejjebb haladtunk tovább. A lépcsők aztán balra kanyarodtak. Az aljára érve egy újabb ajtóval találtuk szembe magunkat, és az ajtóív felett ugyanazt a szimbólumot vettük észre.
Folyt. Köv.
Az elmúlt 75 év során túlzott alapossággal és óvatossággal eltitkolták az amerikai közönség és a világ nagy része elől egy titkos űrprogram létezését. Amint azt már tudjátok, ha olvastátok ezt az oldalt, vagy nézték a Gaiam TV heti Cosmic Disclosure műsorát, én egy olyan világban nőttem fel, ami messze meghaladja a legtöbb ember képzeletét, és azonnal kitalációnak vélnék a tapasztalataimat. A legtöbb UFO-rajongó úgy hiszi, hogy majdnem 70 éve, az amerikai kormány működő földönkívüli űrhajó birtokába került az 1947-es Roswell baleset során. Sokan még azt is gondolják, hogy ezen hajók technológiáinak sikeres visszafejtésével, megadatott a lehetőség, hogy könnyedén utazhassanak a mi Naprendszerünkben és azon túl. Még a 60-as évek kezdetleges rakéta technológiájával is embert tudtunk küldeni a Holdra, landolni ott, és terepjárót vezetni a felszínén. Mégis, az emberek nem tudják elképzelni, hogy a saját visszafejtett hajóink repültek a Holdra, Marsra és másfelé, és arra kellettek, hogy helyi alapanyagokból ott bázisokat építsenek. Lehetséges-e egy titkos űrprogram létezése a mi tudtunk nélkül? Teljes mértékben.
Az atombomba kifejlesztése a Manhattan Projekt keretében történt. Hét évig dolgoztak rajta több mint 120 ezer emberrel, több titkos épületben szerte az Államokban, és a bomba robbanásáig alig valaki tudhatta a dolgozók közül, hogy mi is az, amin valójában dolgoznak. Emlékezzünk csak, a Manhattan Projekt résztvevői közül senki sem beszélt. Senki. Soha. A megszólalásért járó büntetés elég ijesztő volt ahhoz, hogy teljes engedelmességet biztosítson. Így nagyon is lehetséges egy sokkal nagyobb mértékű, fejlettebb program felállítása, ami a mai napig létezik- a nyilvánosság legkisebb tudta nélkül.
Hadd biztosítsak mindenkit arról, a titkos űrprogram létezése egy abszolút tény. A bázisok odakint léteznek. Hatalmasak mind méretben, mind alkalmazásukban és technológiájukban. A mi bolygónk szétporlad egy nagyobb gazdasági válságban, mert a vagyonunkat elszívták, hogy ilyen óriási bolygóközi infrastruktúrát építhessenek.
Tényleg 209 milliárd dollárba került a NASA-nak, hogy az űrsiklót évente néhány alkalommal fellőjenek? Nem. A lopakodók megépítése darabonként 2 milliárd dollárba került? Nem. A Pentagon valóban 2100 milliárd dollárt elveszített, ahogy Donald Rumsfeld bejelentette egy nappal 9/11 előtt? Nem.
A saját szememmel láttam – fejlett űrhajó ablakából és átlátszó paneljén keresztül - azokat a hatalmas csillogó építményeket, amiket a pénzünkből építettek. Én landoltam ott, és jártam azokban a bázisokban. Találkoztam azokkal az emberekkel, akik ott élnek és dolgoznak. Láttam az arcukat és beszélgettem velük, ahogy most veletek beszélgetek. Több millióan vannak ott, akik a Földön születtek, és megtapasztalták azt, amit én. Sajnos, közülük eddig alig néhányan szólaltak meg – mivel az ilyesmi könnyen halálos fenyegetéssel járhat, és szinte lehetetlen visszatérni a Földre, ha az ember egyszer oda beteszi a lábát. Sok résztvevőnek törölték az emlékeit, és mesterséges emlékeket ültettek a fejükbe, majd visszaküldték őket normális életet élni. Néhányan, akiknek fejéből elrabolták e hihetetlen történések emlékeit és tapasztalatait, a téma legkitartóbb szkeptikusai lettek.
Hamar rájöttünk, hogy a Naprendszerünk hemzseg a különböző eredetű intelligens civilizációktól. Néhányuk jószándékú, néhányuk kifejezetten negatív, míg mások csak látogatóba jöttek, és nem foglalnak állást egyik oldal mellett sem. Az ok, hogy ennyi eltérő UFO-t láttak az az, hogy sok különböző civilizáció működik a légterünkben – és repked a rendelkezésükre álló mindenféle technológiával. A titkos űrprogramot a bolygónkon élők egy nagyon sötét csoportja birtokolta és kontrollálta- melynek eredete egészen a Római Birodalom koráig nyúlik vissza. Sokan ezt a titkos földi kormányzat szindikátusainak nevezik, illetőleg Illuminátusoknak vagy Cabalnak. Fő tevékenységük a hiper-fejlett technológiák előállítása- és ebben elég ügyesek. Bármilyen hihetetlen is, nekem azt mondták, több, mint 900 különböző intelligens civilizációval kereskednek. Ha valaki felbukkan egy új és jobb technológiával, ők gyorsan találnak módot, hogy megszerezzék azt, és tömeggyártásba kezdenek, nem számít, mennyire nem etikus vagy brutális módszereket kell alkalmazniuk. Mivel a titkos földi kormányzat szindikátusait negatív spirituális hiedelem vezérli, végül kikötöttek a leggonoszabb és leghatalmasabb földönkívüli csoport, a hüllő-humanoid fajok szövetsége, vagyis a drákonidák mellett. Szomorú, de pontos tény, hogy a nagy többség, aki csatlakozott a titkos űrprogramhoz olyan brutális és ijesztő szituációkban vett részt, ami garantálja, hogy nem fognak elmenekülni, sem pedig beszélni. Engem személyesen olyan helyzetekbe kényszerítettek, amelyek nagyon nyomasztóak, és örökre megváltoztatták a valóságról alkotott nézőpontomat.
Sok évvel ezelőtt egy szövetség alakult a csoporton belül, hogy helyreállítsa a békét és szabadságot a bolygónkon, és közzétegye az eddig visszatartott bámulatos technológiákat- de tornyosuló akadályokba ütköztek.
Évek óta a hollywoodi filmeket ugyanezen vállalati érdekszférák finanszírozzák, filmről filmre elárasztanak minket a földönkívüli invázióval. Az összes látogató brutális, ijesztő gonosztevőként van ábrázolva, akiket bármi áron el kell pusztítani. Ezek a filmek azért vannak, hogy félelemet és terrort ültessenek a kollektív tudatunkba – idegengyűlöletet minden intelligens civilizáció ellen, ami más, mint a miénk. A terv az volt, hogy végül egy tömeges földönkívüli 9/11 történik visszafejtett hajók armadájával. Ezen esemény alkalmával eltörölték volna a szembenálló területeket és országokat. A főnix, ami a hamvaiból feléledt volna, egy globális "Új Világrend-ként harcolt volna az ún. "földönkívüli" fenyegetés ellen. Természetesen ők maguk birtokolták és irányították volna az egészet. Ez volt a terv. Azonban nem vették észre, hogy a jószándékú földönkívüli civilizációk rövid pórázon tartották őket, és nincs megengedve ilyesféle terv sikeres kivitelezése.
1980-as években egy hatalmas, Neptunusz méretű gömb látogatta meg Naprendszerünk külső bolygóit. A saját embereinkkel találta magát szembe, akik megkérték rá, hogy távozzon, amit meg is tett. A késő 90-es évektől a korai 2000-es évekig még sok ilyen gömb jelentkezett.
Aztán, kb 2012-ben egyszerre 100-nál is több gömb érkezett. Hatalmas méretűek voltak, háromféle méretben, melyek akkorák lehettek, mint a Hold, a Neptunusz és a Jupiter. A lények, melyek a gömbökkel érkeztek, magasan fejlettek. Nem szükséges számukra technológia ahhoz, hogy az univerzumban utazhassanak, vagy bármit is tegyenek, hogy elérjék a céljukat. Még az űrprogramban velünk együtt működő fejlett földönkívüliek számára is egy másik szintet képviseltek- egy sokkal fejlettebbet.
Az űrprogramban úgy hitték, hogy a jószándékú földönkívülieket egy elsődleges irányelv köti meg, mely nem enged számukra beavatkozást. Sok-sok évig ez igaz is volt. Ahogy az kiderült, az elsődleges irányelv a mi védelmünket biztosította- így a negatív csoportok sosem vehették át a teljes hatalmat a bolygónk felett.
David Wilcock a 90-es évek közepe óta azon munkálkodik, hogy minél szélesebb körben elterjedjen a nagyobb kép a valóságunkról, és hogy magas szintű belsős emberekkel kerüljön kontaktusba, akik meglepően sokat tudnak ezen titkos témákról.
Miután felfedtem az ismereteimet előtte, és számtalan kapcsolódást talált mások beszámolóival, előre nem látható események vad hullámvasútja következett számomra, és fel kellett vállalnom a valódi nevemet és identitásomat a világ számára - nagy személyes árat fizetve mindezért. Ezután néhány hónappal, a gömb lények felvették a kapcsolatot a titkos űrprogrammal, és név szerint engem kértek. Akkor már sok éve nem dolgoztam nekik, és ez volt az, ami leginkább megváltoztatta az életemet, amióta először léptem kapcsolatba a Kék Aviánok-kal, kicsit több, mint 4 évvel ezelőtt.
A protokollt és papírmunkát félredobva visszakerültem abba a világba, amivel a 80-as évek óta ritkán és csak alig volt dolgom. Hirtelen arra kértek, hogy a nevükben – a Gömb Szövetség nevében – beszéljek, mint az ő delegáltjuk. Eszerint szólnom kellett a titkos űrprogramhoz csakúgy, mint 40 különböző intelligens civilizációhoz, akik Szuper Föderáció néven ismertek, és mintegy 22 különböző genetikai programot futtatnak az emberiségen már ezred évek óta. Megértem, hogy ez a történet eléggé túlzónak hathat. Hadd emlékeztesselek, hogy mindenemet elvesztettem- beleértve a hatszámjegyű fizetésemet – és semmi bevételem nem volt kilátásban. A Gaiam TV-s munka nem fizet annyit, hogy eltarthassam a családom. Csak a ti felajánlásaitoknak hála, tudom folytatni ezt.
A Titkos Űrprogram Szövetség egyik tagja (akit Gonzales alezredesnek hívnak) 4 éve kapcsolatban áll a Gömb Szövetséggel – nagyjából ugyanannyi ideje, mint én. A titkos űrprogramok Gonzales-t választották delegáltjuknak. Én az ő szemükben kívülállónak számítottam – olyasvalakinek, aki híján van a feladat betöltéséhez szükséges kiképzésnek és szaktudásnak. Ők így gondolkoztam rólam. Ennek a végeredménye az lett, hogy mikor visszakerültem a köreikbe csak nevettek rajtam és ki lettem téve a zaklatásaiknak. A feszültség pedig egyre csak nőtt, hiszen egyfolytában a hibáimat lesték és érdemtelennek találtak arra, hogy egy ilyen szerepkört betöltsek. Azt hiszem, ez az emberi természet velejárója, hogy az embernek mindig a hibáit nézik, különösen akkor, ha valamilyen felelősségteljes pozícióba kerül – akár akarta azt a szerepet, akár nem. Annak érdekében, hogy pontosan megérthessétek a helyzetemet, érdemes elolvasni a régebbi írásaimat, akár ezen az oldalon megjelenteket, vagy pedig megnézni a Cosmic Disclosure sorozat epizódjait.
Meglehetősen fura helyzetben találtam magam az elmúlt hetekben, miután volt néhány felfokozott hangulatú és személyeskedéstől sem mentes találkozóm a Titkos Űrprogram Szövetség Tanácsával. Kertelés nélkül közölték velem, hogy nem akarják, hogy részt vegyek a jövőbeni delegációs találkozóikon – és hogy Gonzales sokkal ügyesebb diplomatának bizonyult nálam. Továbbá elmondták, hogy a Szuper Föderáció néhány tagja erősen megorrolt rájuk, miután részletes információt szolgáltattam e csoportokról a Gaiam TV-n futó Cosmic Disclosure sorozat, egyelőre adásba még nem került epizódjaiban. Világos volt a számomra, hogy el akartak távolítani a pozíciómból és Gonzales-t akarták a helyemre ültetni.
A közelmúltban a Gömblény Szövetség jelezte, hogy nem fogja figyelembe venni a Titkos Űrprogram Szövetség Tanács és a Szuper Föderációs Tanács kérését az eltávolításommal kapcsolatban. Ez pedig végül egy olyan találkozóhoz vezetett, amelyen elszabadultak az indulatok, én is és ők is elvesztettük a fejünket. Kiabálás, agresszió és káromkodás is volt bőséggel. Semmilyen szinten nem vagyok spirituálisan felsőbbrendű ezekhez az emberekhez képest, és ez a találkozó nekem is ugyanannyi feszültséget okozott, mint nekik. Ezt követően sor került néhány újabb találkozóra, amelyre viszont már lenyugodtak a kedélyek és végül kölcsönös bocsánatkéréssel záródtak. Végső soron mindannyian ugyanazt akarjuk – felszabadítani az emberiséget és az egész Naprendszert a korrupt titkos földi kormányzatok szindikátusainak uralma alól, és megszabadulni azoktól a rendkívül gonosz csoportoktól, amelyek ezeket irányítják. Csoportként a titkos űrprogramok most már sokkal konstruktívabb módon osztják meg ötleteiket és iránymutatásaikat, hogy segítsenek formálni nemcsak az én jövőmet, hanem az egész emberiségét is. Én mindössze az első vagyok azon bennfenntesek sorában, akik előlépnek, hogy felfedjék a teljes igazságot arról, hogy mi zajlik a bolygón hosszú idők óta. Ahogy korábban is mondtam, az NSA valóságos kincsként őrzi és elzárva tartja a titkos űrprogramokkal kapcsolatos tengernyi információt, méghozzá zsarolási célzattal. Edward Snowden hősies adatmentése során minden információhoz hozzájutott. Ezeknek a kódolását csak nemrégiben sikerült feltörni. Amint a közvélemény felfigyel erre és elég dühös lesz ahhoz, hogy meghallja az igazság hangját, végül mindennek utóhatásaként egy hatalmas méretű gazdasági összeomlással egybekötve, e dokumentumok egy hihetetlen mértékű közzétételi hullámban nyilvánosság elé lesznek tárva. És ez mindössze néhány nap alatt teljesen át fogja alakítani az általunk ismert valóságot. A nyilvánosságra hozatal utáni társadalom annyira radikálisan különbözni fog minden eddigi filmhez, TV műsorhoz, bloghoz, youtube videóhoz, könyvhöz, cikkekhez és minden máshoz képest, hogy attól fogva minden, ami addig volt, csak fekete-fehér antik némafilmnek fog tűnni, karcos, ugráló zongorahang aláfestéssel. Fel fogjuk ismerni a megtévesztés elképesztő méreteit, amely nemcsak, hogy évszázadok, hanem évezredek óta működött ellenünk. Ez a fájdalom és gyógyulás ideje is lesz egyben, hiszen arra leszünk kényszerítve, hogy elfogadjuk a múltunkat, és figyelmünket egy együttműködésen alapuló, sokkal nagyobb és fényesebb jövő megteremtésére fordítsuk.
Ezen a találkozón azt is megtudtam, hogy Gonzales közben részt vett néhány Szuper Föderációs konferencián, amelyről nekem nem volt tudomásom. Találkozói voltak egy újonnan létrehozott, ősi földi szakadár civilizációkból alakult tanáccsal is. Tisztában voltam vele, hogy a távoli múltban fejlett civilizációk jöttek és mentek a Földünk felszínén. Fejlett technológiáikat arra használták, hogy hatalmas üregeket terraformáljanak a Föld belsejében és saját, minden kényelemmel ellátott otthonaikként rendezzék be őket. Ez védőfalként is szolgált a számukra, mindenféle felszíni ellenséggel szemben, legyen az akár kataklizmikus természeti katasztrófa, akár földönkívüli fenyegetés. Amíg a titkos űrprogramban szolgáltam, hozzáférésem volt az Ipad-hez hasonló ún. okostömbökhöz, amelyeken keresztül információkat tudhattunk meg olyan civilizációkról, amelyek a Föld belsejében élnek és háborúban állnak egymással. Néhányuk hasonlatos volt az emberekhez és ismertek voltak előttünk, míg más csoportok reptiliánok voltak. Az egyik különösen rosszindulatú fajt RAPTOR-nak hívják, ők förtelmes lények, külsejüket tekintve reptiliánok, akiknek egy vékony tollazat fut végig a hátukon. A fentebb említett ősi földi csoportokból alakult tanács tagjai viszont hasonlóak az emberekhez. Tudomásuk volt az egymással szembe álló frakciókról, de eddig nem alkottak egy közös szövetséget. Ezek az emberekhez hasonló csoportok viszont most úgy döntöttek, hogy félreteszik egymással fennálló konfliktusaikat és kényszerűségből szövetséget kötnek egymással, a különböző földalatti csoportokkal való fegyveres konfliktusaik miatt. Informáltak róla, hogy a közeli jövőben nekem is találkozóim lesznek ezzel az ősi földalatti tanáccsal. Ez nagy izgalommal töltött el és felkeltette a kíváncsiságomat. Ugyanakkor ezzel egy időben személyes találkozóim voltak más, különösen negatív csoportokkal, többek közt a drákonidák királyi vérvonalának tagjaival, így aztán érthető módon bizonyos fokú ijedtség fog el, ha ilyen jellegű újonnan jelentkező kihívások elé állítanak. Nem sokkal azután, hogy ezzel az újonnan alakult tanáccsal való találkozó biztossá vált, kapcsolatba léptek velem és megadták a találkozó pontos időpontját. A szokásostól eltérően ezúttal nem közöltek velem semmilyen más információt azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán kivel fogok találkozni és mire számíthatok majd.
A találkozó napján azt vártam, hogy ugyanazzal a kék gömbbel fogok majd utazni, amivel normál esetben az ilyen találkozókra szoktam. Habár meg kell jegyeznem, a titkos űrprogram emberei általában nem ilyen módon szoktak közlekedni. Az én esetemben ugyanis a Gömb Szövetség egy portálrendszert használ, amelynek, mintegy segítőként, része egy élő, tudatos lény - az a bizonyos kék gömb – amely lehetővé teszi az azonnali utazást szinte bárhová. A megadott időre (az éjszaka közepén) megfelelően előkészültem, és vártam az utazásra. Arra számítottam, hogy az egész procedúra a korábbiakhoz hasonló módon fog lezajlani. Aztán eltelt 10 perc és semmi... Átmentem a nappalimba. Újabb pár percet ácsorogtam ott és továbbra sem történt semmi. Korábban is volt már rá példa, hogy meg volt hirdetve egy találkozó, amire aztán végül sosem került sor, és ilyen esetekben csak később értesültem róla, hogy olyan problémák merültek fel, amik az időbeli csúszást szükségessé tették. Úgy döntöttem, hogy ha már ébren vagyok, és a találkozó ezúttal elmarad, bekapcsolom a számítógépet és válaszolgatok az e-mailjeimre illetve facebook bejegyzésekre.
Éppen a heverő mellett álltam, amikor fényes villanásra lettem figyelmes. Egy pillanatra furcsa statikus elektromos jelenséget éreztem, majd azt vettem észre, hogy már nem a saját szobámban vagyok. A szemeimmel egy kissé homályosan láttam, egyrészt a korai időpont, másrészt pedig a váratlanul bekövetkező fényjelenség miatt. Egy boltíves teremben találtam magam, amelynek hatalmas, tökéletesre csiszolt gránit falai voltak. Két ember állt a teremben, mindketten gyönyörű selyem köpenyt és selyem szandált viseltek. Egy boltíves ajtó előtt álltak. Hasonló ajtók voltak a szoba mind a négy falában, mindegyik ajtó előtt két-két ember őrködött. Testalkatra és etnikai hovatartozásra különbözőnek tűntek, emellett egy-egy hatalmas szimbólumokkal díszített arany medált viseltek. Én csak álltam ott és a tekintetem ajtóról ajtóra vándorolt a teremben. Úgy tűnt, senki nem vett tudomást a jelenlétemről, és senki sem tett úgy, mintha egyáltalán észrevette volna, hogy a semmiből egyszer csak megérkeztem a terembe. Csak csendesen ácsorogtam, nem tudtam eldönteni, hogy megszólítsam-e őket. Újfent egy olyan helyzetben találtam magam, amire nem voltam felkészülve és nem kaptam semmilyen eligazítást, hogy mire számítsak, hogyan viszonyuljak a történésekhez.
Nem sokkal ezután az egyik ajtó irányából hallottam, amint emberek jönnek fel a folyosón. Hirtelen öt alak bukkant fel az ajtóban, majd elindultak felém. Ahogy közeledtek, mindannyian hátravetették csuklyájukat. Azonnal megismertem közöttük Gonzales-t, amint mögöttük lépdel egy magas, gyönyörű, ősz hajú nő társaságában. Keskeny arca volt és hatalmas kék szemei, kb 30 évesnek nézett ki. Gonzales arcán széles vigyor ült. Rögtön tudtam, hogy azért vigyorog, mert megfordultak a szerepeink és így én most hozzá képest egy picit előnytelenebb helyzetbe kerültem. Bevett szokás a katonaságnál, hogy extrém körülmények közé vetik a katonákat, akik között bajtársi-haveri kapcsolat alakul ki, ami néha aztán egymás szarkasztikus ugratásában ölt testet, így segítve feloldani a fellépő pszichológiai nyomást. Régebben inkább én kerültem a középpontba és ő ettől egy kicsit háttérbe szorítva érezhette magát. Mostanra viszont fordult a kocka. Én kerültem abba a kényelmetlen helyzetbe, amiben korábban Gonzales volt.
A csoport kb 6 méterre megállt előttem. Gonzales mondott nekik valamit, majd egyedül indult el felém. A nő és a két másik ember megfordultak és visszamentek abba az irányba, amerről jöttek. Mindössze egy férfi maradt hátra, aki kinézetében nagyon hasonlított a nőre. Mikor Gonzales odaért hozzám, kezet fogtunk, majd azután egyet hátralépett. Így szólt hozzám: "Át kell essél egy tisztító szertartáson, amihez át kell öltöztetnünk. Nem akarom, hogy újra meg kelljen ismételnünk ezt a procedúrát". Majd megfordult és elindult a hátramaradt ember felé, és intett, hogy kövessem. Kérdeztem tőle, hogy mi folyik itt. Azt mondta, hogy a helyiek nagyon komolyan veszik ezt a tisztító ceremóniát, és mindenképpen sort kell kerítenünk rá, mielőtt belépnénk "Ízisz méhébe". Próbáltam nem furcsa képet vágni, úgyhogy egyszerűen csak követtem tovább Gonzalest.
Afelé az ajtó felé haladtunk, amelyen korábban ez a csoport benyitott a terembe. Ahogy beléptünk, észrevettem, hogy a boltív tetején az ajtó anyagába egy szimbólum van bevésve szinte lézerpontossággal. Ez a bizonyos szimbólum a helyiség összes ajtajának boltívén megtalálható volt:
Az ajtó egy hosszú, csiszolt folyosóra vezetett, amely ugyanolyan gránitszerű sziklából volt kivésve, mint az előbbi terem. Miközben a folyosón haladtunk, hallani lehetett a vízcsobogást a sziklák között. Mikor kb a folyosó feléhez érkeztünk, bal oldalán egy ajtót vettem észre, ami egy jól megvilágított szobába vezetett, és kiderült, hogy a csobogó víz hangja innen jön. Az ajtó mindkét oldalán egy 8 ágú csillag volt. Egy arany színű csillag volt a bal oldalán, és egy piros színű a jobb oldalán. Az arany színű kicsit nagyobb volt és a pirosnál egy picivel feljebb helyezkedett el.
Az az ember, aki egész idő alatt mögöttünk jött, megállt az ajtónál, majd hátat fordított neki. Beléptünk és egy gyönyörű vízesés tárult a szemem elé, amely egy mennyezeten lévő nyílásból hullott alá. Törtfehér cseppkövek lógtak a tetején és fentről szinte tejfehér színű víz ömlött le egy istennő szoborra. A szoborról lepergő víz egy medencébe hullott, ebben a medencében állt maga a szobor is. Az istennő szobra szemmel láthatólag valamilyen ásványból lett megépítve. A szobrot körülvevő medencének elöl volt egy nyílása, amely egy újabb vízesést hozott létre, és az onnan lecsurgó víz egy még szélesebb, talaj közeli medencébe esett. Miután nagyjából felmértem a látványt, Gonzalesre pillantottam. Mondta, hogy teljesen vetkőzzem le, és tegyem a ruháimat az övé mellé egy kő talapzatra, ami kb 90 cm-re emelkedett ki a kőpadlóból. Észrevettem más talapzatokat is, amiken szintén különböző színű összehajtogatott ruhák voltak. Néhány aranyból készült vékony fejdíszt is láttam a ruhák tetejére letéve.
Ránéztem Gonzales-re és mondtam, hogy fogalmam sincs, hogy mi a fene folyik itt. Annyira szívesen vettem volna, ha valaki elmagyarázza, mi ez az egész és miért kell levennem a ruháimat. Azt is szerettem volna megtudni, hogy ezután vajon miféle fura dolgokat kérnek még tőlem. Gonzales úgy tűnt, nagyon is élvezi a helyzetet, talán kicsit túlságosan is, méghozzá az én káromra és ez cseppet sem javított a kedélyállapotomon. Aztán mosolygott és mondta, hogy nyugodjak meg. Elmondta, hogy ezek a földalatti csoportok meglehetősen kötődnek a Vénusz bolygóhoz és emellett istennő imádók, számukra ezek a szentélyek a "Föld anyaméhét" jelentik. Ez tehát egy megszentelt terület és nekünk tisztelnünk kell a kultúrájukat és spirituális szokásaikat.
Már egy picit dideregni kezdtem, mivel fekete alsónadrágot és kék pólót viseltem, és ehhez a környezet bizony már elég hidegnek bizonyult. Gonzales látta rajtam, hogy hezitálok és közölte, hogy ne legyek szégyenlős. Azt mondta, elfordul majd, de el kell igazítania engem e tisztító procedúra során. Ha kényelmetlenül érezném magam amiatt, hogy meztelenül lát, akkor ő kimegy és beküldi a másik személyt, aki őt is irányította a procedúra során. Csóváltam a fejem és levetkőztem, majd összehajtogattam a ruháimat és leraktam őket a talapzatra. Teljesen megalázva éreztem magam. Gonzales eközben kuncogott és igyekezett nem nézni rám. Mikor aztán arra gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, jobbról bejött a nő, összehajtogatott ruhákkal, egy szandállal és törülközővel a kezében. Bosszúsan felsóhajtottam és Gonzales-re pillantottam, aki még mindig túlságosan nagy élvezettel nézte a "kínlódásomat". Hátralépett egyet, hogy a nő a közelembe jöhessen.
Mosolygott és a kezembe nyomta a ruhát és a törülközőt. Tiszteletteljesen fejet hajott előttem, majd Gonzales előtt is, ezután elhagyta a szobát. Miután a nő elment, Gonzalesből kitört a nevetés. Viccelődött azon, hogy milyen hideg van a szobában, majd elmondta, hogy mit hogyan kell csinálnom a fürdési és tisztítási folyamat során. A víz jéghideg volt.
Miután megszáradtam és elhelyeztem a köntöst és a szandált a talapzaton, azt mondta nekem, hogy csendben kell maradnom és tiszteletteljesen figyelnem kell majd a hamarosan következő első találkozás alkalmával. Elmondta, hogy ezeket a csoportokat a szükség vitte rá arra, hogy nem sokkal ezelőtt egy tanácsba tömörüljenek. Néhányuknak hosszú és bonyolult történelmük van egymással. Ugyanakkor e csoportok több ezer évre visszamenően még ennél is összetettebb kapcsolatot ápolnak a felszíni emberiséggel. Arról informáltak, hogy nincsenek éppen túlságosan pozitív véleménnyel rólunk. E csoportok gyakran elitista nézőpontból tekintenek ránk és előítéletekkel viseltetnek a felszíni emberek iránt. Gonzales szólt, hogy erről alkotott véleményemet, jobb ha inkább megtartom magamnak...
Meg kellett próbálnom kizárni az egómat a további fejleményekkel kapcsolatban. Ugyanakkor idegileg kicsit kimerülve éreztem magam a nyilvános fürdőzési jelenet után, miközben kinevettek, emellett itt volt Gonzales aggódása is amiatt, hogy nehogy megint elveszítsem a fejem, mint az egyik korábbi, 200-ak Bizottságával lezajlott találkozó alkalmával, amikor is burkoltan megfenyegették a családomat és én akkor ott elveszítettem a fejem. Tudom, hogy Gonzales nem sértésből tette ezt az elővigyázatos megjegyzést, hanem egyszerűen ilyen a személyisége, de néhány korábbi sérülés emléke még túlságosan élénken élt bennem, főleg a Titkos Űrprogram Szövetség Tanácsával lezajlott kemény hangulatú, hangos vitatkozástól sem mentes találkozó miatt. Vettem hát egy mély lélegzetet, kitakarítottam a fejemből ezt a negatív érzelmi csomagot, annál is inkább, mivel vendéglátóink az átlagembernél sokkal fejlettebb intuitív képességekkel rendelkeztek, és igyekeztem elkerülni, hogy ne vegyék észre rajtam e jeleket. Mondtam tehát Gonzales-nek, hogy minden érthető, készen állok a találkozóra. Észrevette rajtam, hogy kicsit megviselt vagyok és aggódva nézett rám, majd még mondott nekem valamit.
Ebben a pillanatban benyitottak a szobába. Az előbbi nő illetve három férfi lépett be és tettek néhány lépést felénk. Fejet hajtottak előttünk, Gonzales elindult feléjük és intett, hogy kövessem én is. Mikor már csak néhány lépés választott el tőlük, megfordultak és elindultak előttünk kifelé az ajtón. Balra fordultak és egy folyosón haladtak lefelé. Ez a folyosó aztán elágazott jobbra majd utunk egy íves folyosón keresztül vitt minket tovább. E folyosó szélesedni kezdett és egy téglalap alakú, magas mennyezetű szobába találtuk magunkat. Egy hatalmas ajtó állt előttünk. Csodálkozva jegyeztem meg magamban, hogy vajon honnan jöhet ez a sok fény. A folyosók rendkívül jól meg voltak világítva, de fényforrásnak semmiféle nyomát nem találtam.
Megálltunk a szobában, senki sem szólt egy szót sem. Körbenéztem, kerestem a fények forrását, mikor egy nő felém fordult és beszélni kezdett nekem. A hangjában egy olyan akcentus véltem felfedezni, amilyet még soha életemben nem hallottam. Angolul beszélt és azt mondta: "a látható fényt frekvenciák segítségével hozzuk létre". Nagyon meglepődtem és rápillantottam a nőre, de mielőtt bármit válaszolhattam volna, egy másik nő lépett be a hatalmas ajtón. Ugyanolyan fehér selyemköntöst viselt és az ő fején is csuklya volt. Ránk nézett, egyesével mindannyiunkkal szemkontaktust létesített, majd megfordult, és minden szó nélkül kiment az ajtón, amelyiken korábban bejött. Valahogyan éreztem, hogy a többiekhez hasonlóan, nekem is fel kell tennem a csuklyámat. Bementünk az ajtón, majd egy íves körlépcsőn lemenve egy szinttel lejjebb haladtunk tovább. A lépcsők aztán balra kanyarodtak. Az aljára érve egy újabb ajtóval találtuk szembe magunkat, és az ajtóív felett ugyanazt a szimbólumot vettük észre.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése