Corey Goode a nyilvánosság elé lép 06.18.

Michael Salla kérdezte életéről, a MILAB programban és a titkos űrprogramokban töltött éveiről, kiképzéséről, és személyes életútjáról.

2015. június 18. 20:47 - GoodET Hungary

Corey Goode a nyilvánosság elé lép



COREY VÉGRE NYILVÁNOSSÁG ELÉ LÉP! Azt az embert, akinek már oly sok írását közzétettük, és aki korábban GoodETxSG álnéven írt különböző internetes fórumokon, valójában Corey Goode-nak hívják. Az anonimitásnak tehát ezennel vége. Mostantól arccal és névvel vállalja feladatát, amit mi őszinte és bátor felvállalásnak tartunk tőle.



Személyes megjegyzésként meg kell említenünk, hogy a blog szerkesztői kb 1 hónappal ezelőtt levelet kaptak Corey-tól. Mivel a néhány hete létrehozott blogunk címe nagyon hasonlított Corey „álnevére”, ezért felkeltette a figyelmét (igaz, korábban már értesítettük őt), hogy lesz egy ilyen kezdeményezés, hogy magyar nyelvre lefordítanánk a jövőben megjelenő írásait. Ebből adódott egy kis félreértés, mert ő mindeközben véletlenül azt hitte, hogy mi bizony már az általa említett dezinformációs/félretájékoztatós hadművelet első fecskéi vagyunk. Rögtön írtunk neki és tisztáztuk a helyzetet. Ő megköszönte a tájékoztatást és méltányolta igyekezetünket. Azóta már több más ország is követte a példánkat, mostanra sok más nyelven is olvashatók Corey információi.



Ebben az írásban szeretnénk végre részletesen bemutatni őt. Michael Salla kérdezte életéről, a MILAB programban és a titkos űrprogramokban töltött éveiről, kiképzéséről, és személyes életútjáról. Reméljük, ezek az információk hozzátesznek majd valamicskét és talán hitelesebbé is teszik egy kicsit a Corey által korábban elmondottakat. Mi elsősorban a bátorságot díjazzuk, amivel volt mersze a nyilvánosság elé lépni az egyre nehezedő körülmények dacára. Az alábbi képek mindegyikén Corey Goode látható (mindet ő maga tette közzé).



Corey/GoodETxSG álnév mögött tehát mindez idáig valójában Corey Goode rejtőzött. Jelenleg Floridában él feleségével, Christine-nel és 2 kisgyermek édesapja. Megtudtuk róla, hogy származását tekintve indián vér iscsörgedezik ereiben (bizonyára sokan tudják, hogy az amerikai őslakosok különleges génekkel rendelkeznek, amit az „Elit” a különböző programjai során igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani. Ezért Corey-n kívül még sok más indián származású egyén lett ilyen programok résztvevői közé besorozva)



Corey karrierjének rövid áttekintése:



Elsősorban technológiai vonalon tevékenykedett. Képzettségét tekintve „különleges műveletek ellátására szakosodott specialista” (aki elsősorban különleges hozzáférésű programokban dolgozott). Magáncégeknél is megfordult. 20 éves pályafutása során védelmi és hálózati biztonsági szakértőként, később pedig kommunikációs/számítógépes területen dolgozott a bankszektorban (a Federal Reserve dallas-i irodájában). Cyberbűnözök ellen kifejlesztett biztonsági/elhárító rendszerek fejlesztésében (countersurveillance) vett részt illetve kockázatelemző feladatokat látott el.



Katonai pályafutása:



- C4i programok: MILAB (1976 és 1986/87 között)



- Közel 20 éves szolgálatát különböző Fekete Projektekben és Titkos Űrprogramokban végezte (1986-2007 között), majd „visszafiatalítási” eljáráson esett át



- Intuitív empataként különböző Földi Delegációk kiegészítő személyzetének tagjaként részt vett nem-evilági Föderációs Konferenciákon, amelyek földönkívüliek részvételével zajlottak.



- 6 évre áthelyezték a Titkos Űrprogramból különböző nem-katonai célú kutatás-fejlesztési feladatokat ellátó űrhajókra. Csillagközi űrhajókon töltött szolgálata a „különleges kiegészítő űrkutatás” tudományterületéhez kapcsolódott.



- Emellett részt vett egy földönkívüli behatolók elfogásával és kihallgatásával foglalkozó programban is.



És akkor mostantól a szó Corey-é, aki Michael Salla kérdéseire válaszol:



AZONOSÍTÁS INTUITÍV EMPATAKÉNT, KÜLÖNLEGES KÉPESSÉGEK, KIKÉPZÉS A TITKOS ŰRPROGRAMOKBAN



Nagyon korán kiderült rólam, hogy intuitív empata vagyok és ezért már gyerekkoromban elhelyeztek a MILAB programban. 6 éves koromban hallottam először, hogy az „intuitív empata” kifejezést emlegették velem kapcsolatban. Nagyon sok általános, pszichológiai, fizikai és szellemi teszten kellett átmennem, ezen kívül több ún. „szcenárió teszten” („hogyan reagálok adott körülmények között”), melyek elsősorban arra szolgáltak, hogy megállapítsák a természet adta „tehetségemet”, és más képességeimet, amiket aztán később a programokban elkezdhettek fejleszteni, kibontakoztatni. Úgy hiszem, a programot futtató emberek (akik többnyire szociopaták voltak) már gyerekkorunkban elkezdték nézegetni és megvizsgálni a dossziéinkat, és fontolgathatták, hogy melyik programba szánnak minket: a Titkos Űrprogramba, a Titkos Földi Kormányzat csoportjaiba, Különleges Katonai Egységekbe, vagy esetleg más programokba. Nem tudom, hogy pontosan mikor született döntés arról, hogy én a Titkos Űrprogramba kerüljek, illetve Intuitív Empataként földi delegátusokban kell majd részt vennem. Teljesen világos, hogy azokat a gyerekeket, akik ilyen képességekkel rendelkeznek, igyekeznek mindenáron felkutatni. Gyakran az általános iskolai kérdőíveket használják arra, hogy segítségükre legyenek az ilyen gyerekek (csillagmagok) felkutatásában és azonosításában.



A KIKÉPZÉS – MIKOR KEZDŐDÖTT, A SZÜLEIM REAKCIÓJA



A szüleim nem tudtak róla. A családomban mindig is nagy volt a titkolózás, már ami a mélyreható kérdéseket illeti. A családom történetével, származási vonalával, vagy a felmenők kutatásával kapcsolatban soha nem szabadott kérdeznem. Eddig soha nem beszéltem velük ilyen kérdésekről, mivel nagyon szigorú, konzervatív keresztény családról van szó (legalábbis most, korábban ugyanis egyáltalán nem voltak azok). Most, hogy a teljes nevem és lakóhelyem kiderült, nagyon negatív reakciókra számítok tőlük. Mondjuk ki, soha többé nem mehetek hozzájuk normális karácsonyi vagy hálaadás napi ebédre. Arra is számítanom kell, hogy valamiféle beavatkozás várható majd a részükről, pl templomi mise után meghívnak ebédre magukhoz és ott áll majd velem szemben a családom szigorú tekintettel, a helyi pap és egy pszichiáter társaságában (és most sajnos nem viccelek...)



A kiképzésem kezdetén az éjszaka közepén bizonyos alakok értem jöttek és elvittek az otthonomból, illetve amikor általános iskolába jártam, suli után egy fehér furgon jött értem és elvitt a Légierő helyi bázisára (amit akkor Carswell Légibázis-nak hívták, most Fort Worth-i Haditengerészeti Légibázis), vagy az otthonunkhoz közeli lezárt bevásárlóközpontok épületeibe, vagy hatalmas vállalati létesítményekbe. Az iskolából csak szórványosan vittek el (kb 2-szer 1 héten) és gyakran hetek teltek el ilyen „tanulmányi kirándulás” nélkül. Általában mindig ugyanaz a 300 különböző korú gyermek volt jelen abban a létesítményben, ahová vittek. Ez attól is függött, hogy milyen kiképzés volt éppen. Minden tréning során ún. „vegyi kezelést” is kaptunk, vagyis beadtak nekünk egy adag szert (kaptunk egy „löketet”), majd elvégeztük az aznapi tréninget, és utána át kellett essünk egy bizonyos eljáráson (ún. „blank slate /üres lap” eljárás), amikor is kitörölték az emlékeinket és más emlékképeket ültettek a helyükre – ezzel betömték a hiányzó/kiesett időintervallum okozta lyukakat és az események helyét, amik később esetleg problémát okozhattak volna az emlékképek és a tudattalan között (ami persze gyakran előfordult, és így ezek csak éjjelente, álmainkban jöttek elő újra)



A KIKÉPZÉS MENETE ÉS A SZOLGÁLATUNK KEZDETE



Nem volt „diplomaosztó” vagy évzáró ünnepség. Ahogy vége lett a kiképzésünknek, azonnal munkába álltunk. Az intuitív empata tréning java része éles bevetés vagy szimuláció volt. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a meglévő, természetes intuitív empata adottságainkat, távolbalátó, távolba ható képességeinket fejlesszük különböző kemikáliák és technológiák használata révén. Kiképzéskor nem csupán egy adott képességet fejlesztettek. A többletképességekre is nagy hangsúlyt fektettek, fegyveres, taktikai, túlélő, kommunikációs, technikai és más típusú tréningjeink is voltak.



A képzésünk során nagyon sokféle technológiát használtunk. Volt pl Virtuális Valóság tréning, ami annyira ÉLETHŰ volt, hogy senki sem tudta volna megkülönböztetni, vagy eldönteni, hogy igazi-e, vagy sem. (Ezt e technológiát sok minden másra is használták). A Virtuális Valóság környezetet számtalan pszichológiai teszt során alkalmazták, pl megparancsolták, hogy öljünk, vagy mindenféle leírhatatlan dolgot tegyünk állatokkal (hogy ezáltal leteszteljék az erkölcseinket, és lássák, mennyire megyünk messzire az élőlényekkel való bánásmódban). Aztán voltak harcászati tréningek is e Virtuális Valóságon belül. A teszt végén volt egy olyan feladat, amely során el kellett döntenünk, hogy amit látunk, az csak szimuláció, vagy valóság. „Harctéri”, éles tréningek is voltak, továbbá a Virtuális Valóság által teremtett mesterséges környezetben és helyszíneken is voltak feladataink. Voltak ún. „adatletöltési” technológiák, amik során akár éveken át tartó kiképzések anyagát és „könyveket” töltöttek le közvetlenül a fejünkbe.



20 ÉVES SZOLGÁLATOM KEZDETE ÉS A TITOKTARTÁSI MEGÁLLAPODÁS



Azt mondták nekem, hogy titoktartási szerződést kell aláírnom, majd ezután 20 évet fogok szolgálni a Föld bolygótól távol. Szolgálatom ideje alatt semmiféle kapcsolatom nem volt a bolygóval, semmilyen információ nem érkezett és nem is tudtam, mi zajlik eközben a Földön. Szolgálatom végeztével „visszafiatalítottak” és kitörölték az emlékezetemet (ugyancsak a „blank slate” eljárás során), és visszahelyeztek az időben oda, amikor mindez elkezdődött. Elmondták nekem, hogy a küldetés, amiben részt veszek nagyon fontos, és visszatérésem után jutalomként, nagyon könnyű életet kapok majd. Jó munkát ígértek, 6 számjegyű fizetéssel (dollárban persze – szerk.), hatalmas nyugdíjjal, és hogy egész hátralévő életemet boldog tudatlanságban élhetem majd le. Ezekből az ígéretekből semmi sem valósult meg.



Technikai értelemben csaknem 21 évig szolgáltam, 1986-ba (16 éves koromban), egy rövid távú program keretében kezdtem meg a szolgálatom, majd átadtak a LOC bázisnak (Hold Műveleti Parancsnokság), ahol fizikailag „felerősítettek”, feljavítottak. Eredetileg kisnövésű voltam és nagyon fiatalnak néztem ki, ami előnyt jelentett a számukra ebben az első programban, mert az akarták, hogy a többiek alábecsüljenek engem. Valódi szolgálatom 17 éves koromban vette kezdetét, ugyanis ekkor helyeztek át a Titkos Űrprogramba. Ahogy korábban említettem, először egy kutatási feladatokat ellátó űrhajón szolgáltam kb 6 évet, mielőtt más programokban kerültem volna át, amelyek már a Fekete Projektek részét képezték és ezekben nagyon nehéz és kemény feladataink voltak.



VISSZAFIATALÍTÁS, VISSZATÉRÉS A FÖLDRE



Akkor már jó ideje nem űrhajókon szolgáltam, hanem más titkos űrprogram projektekhez lettem beosztva. Volt egy ünnepség, amelyen olyan más, titkos űrprogram kötelékébe tartozó csoportok is részt vettek, akiket én sosem láttam korábban, majd beinjekcióztak valamilyen kemikáliával és mialatt én e szer hatása alatt voltam, egy hosszú eligazítás következett. Ezután különböző orvosi teszteket végezek rajtam, én pedig eközben egy formanyomtatványt olvastam, amit egy másik embertől kaptam, akik úgy tűnt, mintha félig megjegyezte volna az egészet. Emlékeztetett az eskümre, a titoktartásra, a szolgálatomra, és azokra, akiket szolgálok, illetve a küldetésem fontosságára. Ezután újból alá kellett írnom egy csomó papírt, majd lementünk egy orvosi szobába, amit még soha nem láttam korábban. Begyógyszereztek és lekötöztek a „visszafiatalítási eljárás” folyamatához (ugyanis nagyon fontos, hogy e folyamat során teljesen mozdulatlanok maradjunk). Ezután visszatértem az otthonomba, ugyanoda, ahonnan 20 évvel „korábban”, szinte pontosan ugyanabban az időben elvittek. Iszonyúan zavart voltam, kimerült, kivert a láz és emlékszem, hogy utána néhány napot ágyban is kellett töltenem. Ezután visszatértem a saját „normál” életembe, befejeztem aközépiskolát, stb... Azon a nyáron akkorát nőttem, hogy lehagytam az osztálytársaimat. Nemcsak hogy utolértem őket, de magasabb is lettem olyan srácoknál, akik 1 évvel korábban még 1 fejjel magasodtak fölém. Kb 185 cm magas voltam a középiskola befejezésekor.



A VISSZAFIATALÍTÓ TECHNOLÓGIA MŰKÖDÉSÉRŐL



A visszafiatalítás ideje alatt erősen be voltam gyógyszerezve, és mikor ezzel a művelettel végeztek rajtam, utána mindezt egy „idővisszaforgatás” is követte. Nem voltam eszméletemnél, mikor ezt végezték, és csak arra emlékszem, hogy bemegyek a szobába, és fekszem egy asztalon, ahol kartonszerű panelek vesznek körbe, és erősen ki vagyok kötözve (és be vagyok gyógyszerezve), így aztán nem tudok mozogni. Tökéletes csendben kellett maradnom és egyáltalán nem mozdulhattam az eljárás során. Ez minden, amire emlékszem.



AZ EMLÉKEK KITÖRLÉSÉNEK FOLYAMATA



Az emlékeket eltüntető technológiák és protokollok nagy változáson mentek át az évek során. Ma már többnyire különböző technológiát használnak ehhez. Az én időmben főként vegyi anyagok és technológia együttes alkalmazásával végezték, de volt amit „emberi beavatkozás” révén műveltek, pl különböző típusú hipnózisban emlékképeket illesztettek be vagy különböző triggereket építettek be, aminek hatására egy pillanat alatt előhívódtak ezek a „hamis/beprogramozott emlékek”. Hamar rájöttek azonban arra, hogy azok a személyek, akik az „ezoterikusabb” programokban vettek részt (pl intuitív empaták), vagy bizonyos személyiségtípusokhoz tartoztak, azok természetes módon ellenálltak ennek a fajta programozásnak. Arra is rájöttek, hogy nem minden emlékünk tárolódik az agyunkban, úgy mint mondjuk egy winchester esetében. Rájöttek ugyanis, hogy bizonyos képek az emberek „energia mezejében” vagyis a lélekben tárolódnak és ahogy egyre többet és többet tudtak meg arról, hogy miként képes egy ember visszaemlékezni előző életeire, rájöttek, hogy ez bizony problémás lesz a számukra. Amikor az „ezoterikus” programokban részt vevők kerültek sorra (akik erős kapcsolatot ápoltak a felsőbb énjükkel, és nem pusztán az egojukkal azonosították magukat), azoknál az emlékek kitörlése és helyettesítése jóval nagyobb problémát jelentett. Az egyetlen dolog, ami ilyenkor tehettek, hogy időről időre újra elvitték ezeket az embereket (Re-abduct), és újra kitörölték az emlékeiket, és ha ez sikertelennek bizonyult, akkor végső esetben megölték, vagy ha a későbbiek során még szükségük volt rájuk, akkor szigorú megfigyelés alá helyezték őket. Amikor kiderült, hogy egy személynek teljesen vagy részlegesen visszatért az emlékezete, akkor általában ezeket az embereket valamilyen szinten újra visszavették a régi projektjeikbe. Mindenkinek minden földi jót beígértek, amit végül soha nem tartottak be. Egyáltalán nem létezett náluk kollegialitás. A résztvevőknek nem járt könnyű élet, 6 számjegyű fizetés, és jó nyugdíj... semmit sem tartottak be abból, amit megígértek.



ÁTJÁRÁS A KÉT IDŐVONAL KÖZÖTT?



Ha az a kérdés, hogy megtudhattunk-e olyan információkat a mi idővonalunkon 1999-ben, hogy mi fog történni a visszaforgatott idővonalon majd a 2000-es évben, akkor a válaszom, hogy semmi esély nem volt pl tőzsdei adatokról, lottószámokról, vagy sportmérkőzések végeredményeiről tudomást szereznünk (az Elit azonban szinte biztos, hogy megtett ilyen dolgokat). Általános értelemben véve nem törölték ki a tudatunkat, hanem biztonsági okokból lettek végül elhomályosítva az emlékeink. Semmiféle kommunikációnk nem volt a Föld bolygóval, (és senki sem tudott arról, hogy mi ez idő alatt nem voltunk a bolygón). Nem láttunk TV híradót, nem voltak telefonbeszélgetések, e-mailek, internet sem (mi egyszerűen nem léteztük a földiek számára). Teljes mértékben izoláltak minket a saját „valóságbuborékunkba”. Családi fotók sem lógtak a falakon. Elfogadtuk, hogy a földi téren és időn kívül létezünk. Így aztán a „kirándulás” végén nem voltak kompromittáló információk sem. Mindannyian tudtuk, hogy az emlékeinket kitörlik, visszaforgatják az időt, visszatérünk majd a saját eredeti idővonalunkba, állítólag jól meg fognak fizetni érte (6 számjegyű fizetés vár ránk) és egyenes út vezet majd a főiskolára...



A TITKOS ŰRPROGRAMBAN TÖLTÖTT ÉVEIM ÉS AZ EMLÉKEIM VISSZATÉRÉSE



Tulajdonképpen mindig is emlékeztem a MILAB programban szerzett élményeimre, és töredékesen néhány, a titkos űrprogramban szerzett tapasztalatom is előttem volt a kezdetektől fogva. Tehát nekem soha sem kellett újra „előbányásznom” ezeket az emlékeimet. Ugyanakkor ezek annyira nyugtalanítók és zavarba ejtőek voltak, hogy mélyre eltemettem magamban őket, remélve, hogy a családommal normális életet élhetek majd ezután. Néhány alkalommal, amikor katonai körökben mozgó emberekkel találkoztam, emlegették nekem, hogy „ugye te tudod, hogy benne voltál a programban”... Mindig letagadtam és soha nem akartam nyíltan beismerni, mivel nem tudtam megítélni, hogy mivel jár majd az, ha rám sütik a „MILAB” címkét és a stigmát, ami ezzel járt volna. Szóval a külvilág felé egy jó darabig tagadtam mindent.



Azonban a rengeteg flashback és visszatérő álom miatt (amik közben gyakran kiáltoztam éjjelente), végül a feleségem megsejtette, hogy valami mégiscsak történtvelem. Akkortájt ő még nem volt elég „felébredt” állapotban ahhoz, hogy elkezdjek vele ilyen dolgokról részletesenbeszélni. Ez azonban megváltozott az elmúlt évek során és nagyon nagy segítséget jelentett nekem. Megvoltak tehát ezek az emlékeim és hozzájuk tudtam férni, de valami elzárta előlem annak a lehetőségét, hogy folyamatában össze tudjam illeszteni őket egy egész képpé. Ahhoz hasonlított, mint amikor minden megvan a merevlemezen, de mindenhez csak töredékes formában férhetek hozzá, és nem tudtam összerakni őket, csak kb 70%-ban. Mikor azonban hangosan ki akartam fejezni, beszélni róla, akkor egyszeriben nem voltam képes rá, egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Egyszer azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljam meg távolba látás segítségével elérni a saját fénytestemet, és e kísérlet közben véletlenül belebotlottam egy „entitásba”, aki magát „Kapuőrzőnek” nevezte. Végül is, mivel keresztény háttérrel rendelkezem, Jézust hívtam segítségül és a nevében megszabadultam ettől az entitástól és azon más entitásoktól is, akiket a MILAB program emberei illetve más nem evilági lények helyeztek el bennem (ők az ilyen lényeket gyakran eszközként használják és irányítják). Ezután képes voltam teljes mértékben hozzáférni minden emlékemhez és képes voltam hangosan beszélni ezekről Christine-nek, a feleségemnek.



Aztán volt egy retinaleválásom, kb egy évvel azelőtt, mielőtt ezt a bizonyos lényt sikerült volna leválasztanom magamról. 3 műtét kellett ahhoz, hogy teljesen rendbe hozzák a szemem, és később elmondták, hogy ami nekem volt, azt tulajdonképpen „űrhajós szemnek” hívják (astronaut eye),ráadásul annak már késői előrehaladott szakaszában jártam. Az utolsó műtét után, a lábadozásom alatt, elkezdtem a nővéreknek és orvosoknak beszélni a Titkos Űrprogram során velem történt mindenféle bizarr élményemről, amitől természetesen ők halálra rémültek és ez nagyon kényelmetlenné tette az azt követő találkozásaimat velük. Mindez 2013 elején történt.

Tehát ettől a ponttól kezdve teljes rálátásom van a program legbizarabb, legszörnyűségesebb részleteire is, és a velem történt eseményekre. (Szerk. megjegyezés - többször nem szeretnénk majd felhozni ezt a témát a blogon, mert nem szeretnénk félelmet kelteni, de hogy jobban megértsük, most mégis idekívánkozik: a MILAB program nem leányálom, a résztevők brutális kínzása, pl. reptiliánok általi megerőszakolása, különböző alsó világból érkező lények és dzsinn-támadások egyaránt a repertoáron vannak, sőt a résztvevő gyerekek egy részét a kiképzés során a többiek okulására ki is végzik (a "tanító néni" egyszerűen fejbe lövi, vagy harci kutyákkal tépeti szét őket, a többieknek pedig végi kell ezt nézniük – mindezt kisgyermekként... Sokuk pici gyerekkorban kerül be a programba, sőt van, akiket a földönkívüliek már magzatkorukban kivesznek az anyaméhből egy kis genetikai játszadozás céljából. - szerk. megjegyzés vége) A felszínre kerülő emlékek hatására olyan szinten depresszióba estem, hogy a feleségem komolyan aggódni kezdett értem. Ekkor kapcsolatba lépett velem egy ember a Titkos Űrprogramból és segítséget ajánlott. Ez a „segítség” egy dél-amerikai ősi szakadár civilizációtól érkezett (a maja űrprogramról van szó), amely egy rendkívül fejlett csoport. Elkezdtek velem dolgozni és azt mondták nekem, hogy mivel nincs gyakorlati haszna annak, hogy én ezekkel a gonosz és traumatikus emlékekkel rendelkezem, ezért ők elvégeznek rajtam egy olyan eljárást, aminek eredményeképp saját szabad akaratomból sorról sorra leválasztják a traumatikus emlékeimet a lélekkomplexumomról. Még mindig vannak ilyen emlékeim, de a borzalmas érzelmi kötődés, az eleven érzelmi viszonyulás és az élénken élő részletek nélkül. Ez lehetővé tette a számomra, hogy újra produktív életet éljek, és megbocsássak magamnak azokért a dolgokért, amelyekben részem volt. Ugyancsak lehetővé tette, hogy tovább lépjek, és felvehessem a kapcsolatot a Kék Avian-okkal, amit ők már 1-2 évvel korábban kezdeményeztek velem. Ettől a ponttól kezdve a dolgok újra virágozni kezdtek körülöttem.



FIZIKAI TALÁLKOZÁS A KÉK AVIANOKKAL



A találkozás minden esetben szemtől-szembe, fizikai találkozást jelent, mind a Titkos Űrprogram Szövetség tagjaival, mind a Gömb Szövetséggel (Kék Avian-okkal) és más földönkívülikkel a Föderációs Konferenciák alkalmával. A gömb, amely általában felvesz engem, megjelenik a szobámban kb golflabda méretben, köröz-cikázik egy darabig, amíg felállok, ezzel jelzem, hogy készen állok az utazásra. Ekkor a gömb megáll a mellkasom előtt kb 45-50 cm-nyire és hatalmasra növeli a méretét, és így én „súlytalanul” a gömb belsejébe kerülök. Ezt követően szupergyorsan elhagyjuk a szobát és szinte egy szempillantás alatt megjelenünk a célállomáson.



Ez legtöbbször a kora reggeli órákban történik, ilyenkor delegáltként részt veszek különböző földönkívüliekkel zajló konferenciákon, majd sokszor utána egy gömb egyenesen a Kék Avaian-okhoz repít, általában kimondottan egy Avian-nal szoktam találkozni és megbeszélést folytatni, őt Raw-Tear-Eir-nek hívják. A megbeszélés végén ugyanilyen módon szoktam visszajutni az otthonomba. Ha felpillantok az órára, akkor szinte semennyi idő nem telik el a távozásom és az érkezésem között, vagy max 1-3 perc (ez akkor is így van, ha konferenciák kb 3 napnak megfelelő ideig tartanak -4 órakor visznek el és 4 óra 1 perckor érek haza)



Íme néhány kép amelyet egy nagyon tehetséges grafikussal készíttettem:








Kb így helyezkednek el a gömbök a Naprendszerünkben és a Föld körül. Ez egy fantáziakép, de nagyon élethűen mutatja be az űrbéli állapotokat.








Ez egy nagyszerű kép arról, hogy milyen az, amikor egy gömb lény „átszállít” engem az otthonomból a Hold Műveleti Parancsnokságra (LOC). Egy villanás és egy elmosódott fény jelenik meg, amint átvágunk az égen. Amikor ez a fény felvesz engem az otthonomban, akkor egyenesen átsüvítünk a falon keresztül. Maga az utazás szinte egy pillanat alatt történik meg és olyan érzés, mintha az idő/tér elhomályosulna az „elvitel” első pillanatában.



A Hold egyébként egy ősi „készülék”, egy űrállomás, amit egy ősi „Építő Faj” hozott létre. A több ezer lábnyi összegyűjtött törmelék alatt a Hold belül üreges. Tökéletes hely arra, hogy különböző földönkívüli fajok figyelemmel kísérhessék a Földön zajló „Nagy Kísérletet”.








Ez egy Hold-méretű gömb a Naprendszerünkben, amely szétszórja és sugározza a beáramló kozmikus energiát és egy gömb lény, amint a belsejében éppen egy embert szállít (vagyis engem)








Ezen a képen az látható, amint a több ezer Hold-méretű gömb szétsugározza a Naprendszerben a hatalmas mennyiségű beáramló kozmikus energia cunami-szerű hullámait, így az nem terheli túl a Napot, a mágneses portálokat, a növényeket, állatokat és élőlényeket, akik alkalmazkodnak ezekhez a hatalmas energia hullámokhoz, melyek végül átváltoztatnak majd minket és felemelnek a 4-ik denzitásba.




Elég nagy árat fizettem már mindenért, sok kapcsolatom, barátaim és a családom bánta, emellett jelentős anyagi veszteséggel is járt mindaz, amin keresztülmentem mióta a Kék Avian-ok közvetlenül felvették velem a kapcsolatot (ugyanis azóta elveszítettem a munkámat). Ezeknek az információknak a napvilágra hozatala azonban megéri az áldozatot, ugyanis ezekről az információkról az emberiségnek tudnia kell. Eljött az idő, hogy mindenki elég bátor legyen és elkezdjen saját magán dolgozni, hogy végre katalizátora legyen annak a változásnak, amire mindannyian várunk. Te vállalnád a veszélyét, hogy kitedd magad ennek?



Mert én igen, hamarosan videó-interjúkat fogok adni, és nem bujkálok többé álnevek mögé bújva. Egy bizonyos fokú védelmet kapok ehhez odaföntről egészen addig, amíg saját tetteim okán rászolgálok erre.

http://goodethungary.blog.hu/2015/06/18/corey_goode_a_nyilvanossag_ele_lep