Ufók,Vimanák, Védák - II-III. rész

 

UFO - Vimana - Védák - India II-rész

Régi indiai repülőgép-technológia, az anti-gravitáció kézikönyvből

Az UFO rejtély sok kutatója hajlamos arra, hogy figyelmen kívül hagyjon egy nagyon fontos dolgot. Feltételezik, hogy a legtöbb repülő csészealj idegen, vagy talán katonai eredetű, származhatnak az UFO-k a régi Indiából és Atlantiszból is. Amit a régi indiai repülőgépekről tudunk, az a régi indiai forrásokból származik; írott szövegekből, amelyeket ránk hagyományoztak a régi századok. Nem kétséges, hogy a legtöbb szöveg hiteles; köztük vannak a jól ismert eposzok, de szó szerint több száz ilyen van. A legtöbbet még le sem fordították angolra a régi szanszkritból.

Az indiai Asóka császár alapította meg a "Kilenc ismeretlen ember titkos társaságát": ezek nagy indiai tudósok voltak, az volt a dolguk, hogy katalogizálják a tudományokat. Asóka titokban tartotta a működésüket, mert attól félt, hogy a régi indiai forrásokból szerzett ismereteket a háború gonosz céljaira használják fel; Asóka pedig nagyon ellenezte a háborút, miután véres csatában győzött le egy ellenséges sereget, és áttért a buddhizmusra. A "kilenc ismeretlen ember" összesen kilenc könyvet írt, feltehetően mindenki egyet. Az első könyv címe: "A gravitáció titkai." A történészek hallottak erről a könyvről, bár nem látták. Főleg a "gravitáció ellenőrzésével" foglalkozik. Feltehetően még megvan valahol, India, Tibet egy titkos könyvtárában, vagy másutt (talán éppen Észak-Amerikában). Érthető, hogy Asóka ezt az ismeretet titokban akarta tartani, már amennyiben létezik.

Asóka tudta, hogy ilyen és más „futurisztikus” fegyvereket használó háborúk pusztították el Ráma birodalmát, sok évezreddel azelőtt. A kínaiak csak néhány évvel ezelőtt találtak szanszkrit dokumentumokat a tibeti Lhaszában, és azokat elküldték a csandigarhi egyetemre, hogy fordítsák le. Dr. Ruth Reyna egyetemi professzor azt mondta, a dokumentumok a csillagközi űrhajók építési utasításait tartalmazzák. Meghajtási módszerük „anti-gravitációs” volt, a laghimához, az ember fiziológiai alkatában létező ismeretlen erőhöz hasonló rendszeren alapult, amely "centrifugális erő, és elég hatalmas ahhoz, hogy leküzdje a gravitációt." A jógik szerint ez a laghima teszi lehetővé a levitációt.

Dr. Reyna azt mondta, a sok ezer évesnek vélt szövegekben astráknak nevezett gépeken a régi indiaiak egész hadsereget küldhettek bármelyik bolygóra. Más titkokat is feltárnak a kéziratok, úgymint anima (láthatatlanná tevő süveg), és garima (hogyan váljunk olyan nehézzé, mint egy ólomhegy). Az indiai tudósok persze nem vették ezeket a szövegeket nagyon komolyan, de jobban értékelték, amikor a kínaiak bejelentették, hogy egyes adatokat az űrprogramjukban fognak tanulmányozni. Egyike az elsőknek ez a kormány, amely elismeri, hogy az anti-gravitációt vizsgálja.

A kéziratok nem mondják meg határozottan, történt-e valaha is bolygóközi utazás. Említenek egy holdra tervezett utazást, bár nem világos, hogy a terv megvalósult-e. Az egyik nagy indiai eposz, a Rámájana azonban részletesen elmondja hogyan utaztak el a holdra egy vimánán (vagy astrán), sőt harcoltak a holdon egy Asvin (vagy atlantiszi) űrhajóval. Ez csak az egyik újabb bizonyság arra, hogy az indiaiak használták az anti-gravitáció és aerospace technológiát.

 

UFO - Vimana - Védák - India III-rész

Régi indiai repülőgép-technológia, az anti-gravitáció kézikönyvből

Még messzebb kell visszamennünk az időben, hogy a technológiát igazán megértsük. Ráma birodalma legalább 15,000 évvel ezelőtt jött létre Észak-Indiában és a mai Pakisztánban. Sok nagyvárosa volt, némelyiket megtalálták Pakisztán sivatagjaiban, Észak- és Nyugat-Indiában. Úgy látszik, Ráma kortársa volt az atlantiszi civilizációnak, amelyben megvilágosult papkirályok uralkodtak.

Ráma hét legnagyobb városát a klasszikus hindu szövegek a hét rsi városainak nevezik. A régi indiai szövegek szerint az embereknek vimánáknak nevezett légi járműveik voltak. A vimána két fedélzetes, kerek légi jármű, kerek ablakokkal és kupolával, majdnem olyan, ahogyan a repülő csészealjat elképzeljük. A "szél sebességével" repült, és "dallamos hangot" adott. Legalább négy különféle vimánatípus volt: csészealj formájúak, hosszú hengerek ("szivaralakú úrhajók"). Nagyon sok régi szöveg beszél a vimánákról, több kötetet kitennének. A gyártók repülési kézikönyveket írtak a különféle vimánák vezérléséről, némelyik ránk maradt, sőt le is fordították angolra.

A Szamara Szútradhara tudományos értekezés, a vimánában történő légi utazás minden szempontjával foglalkozik. 230 párvers beszél a megépítéséről, a felszállásról, ezer mérföldes repülésről, normál- és kényszerleszállásokról, még a madarakkal való esetleges összeütközésekről is. A Vaimánika Sásztrát 1875-ben találták meg egy indiai templomban. Ezt a Kr.e. 4. században írta a bölcs Bháradvádzsa, aki még régebbi szövegeket használt forrásként. A szöveg témái a vimánák üzemeltetése, vezérlés, óvintézkedések hosszú utazások esetén, a repülőgép vihar- és villámvédelme, valamint hogyan lehet átkapcsolni „napenergiára” egy szabad energiaforrásról, amely „antigravitációként” hangzik. 8 fejezetében ábrák vannak, háromféle repülőgépet mutat be, olyan készülékekkel együtt, amelyek tűzbiztosak és nem törnek el. Felsorolja a járművek 31 lényeges részét és a 16 anyagot, amelyekből készülnek, és amelyek abszorbeálják a fényt és a hőt; ezért tartották alkalmasnak a vimánák építéséhez.

Ezt a dokumentumot lefordították angolra, és beszerezhető a kiadónál: Vaimánika Sásztra, szerzője Mahársi Bháradvádzsa, angolra fordította, szerkesztette és kiadta G. R.Josyer, Mysore, India, 1979.  Mr. Josyer a majszuri nemzetközi szanszkrit kutatás akadémiájának igazgatója. Nem tűnik kétségesnek, hogy a vimánákat, valamiféle „anti-gravitáció” hajtotta. Függőlegesen emelkedtek föl, lebegtek az égen, mint a modern helikopter. Bháradvádzsa nem kevesebb, mint 70 régi tekintélyre és tíz repülőút-szakértőre hivatkozik.

Ezek a források elvesztek. A vimánákat a vimána-grhában, egyfajta hangárban tárolták. Néha azt mondják, egy sárgásfehér folyadék volt az üzemanyag, máskor valamilyen higanyvegyület, bár erről elég zavarosan írnak. Nagyon valószínű, hogy a későbbi szerzők megfigyelőkként írtak, régebbi szövegekből idéztek, és érthető módon maguk sem ismerték a meghajtás elvét. A "sárgás-fehér folyadék" gyanúsan úgy hangzik, mint a gazolin, és talán többféle meghajtási mód volt, köztük belső égésű, sőt "pulse-jet" motorok. Érdekes megjegyezni, hogy a nácik az első pulse-jet motorjaikat a V-8 rakétáka bombákhoz fejlesztették ki. Hitlert és a nácikat kivételesen érdekelte a régi India és Tibet, évente küldtek ezekre a helyekre expedíciókat, a 30-as évektől kezdve. Ezoterikus információt gyűjtöttek, és talán innen is szereztek tudományos ismereteket.

A Dróna Parva (Mahábhárata) és a Rámájana szerint az egyik fajta vimána gömb formájú volt, nagy sebességgel haladt a higannyal generált széláramlatban. Olyan volt a mozgása, mint egy UFO-é, föl, le, előre-hátra, ahogyan a pilóta akarta. Egy másik indiai forrásban, a Szamarában a vimánák „sima és jól összeállított vas gépek, higanytöltéssel, amely hátul zajos láng formájában csapott ki." Egy másik írás, a Szamaranganaszútradhara leírja, hogyan építették a járműveket. Lehetséges, hogy a higanynak van valami köze a meghajtáshoz, vagy a vezérlési rendszerhez. Már a szovjet tudósok fölfedeztek valamit Turkesztán és a Gobi sivatag barlangjaiban, amit ők "nagyon régi, űrhajók navigálásához használt műszereknek" neveztek. A "műszerek" félgömb alakú üveg vagy porcelán tárgyak, kúpban végződnek, amelyben egy csepp higany van

http://govinda.blogter.hu/177533/ufo_-_vimana_-_vedak_-_india__iii-resz