H102EarthAura4-5x7

 Üdvözlet az Arktúriai Csoporttól!
Annyi fény áramlik az emberiségből, mint még sohasem. Ez a kiáradó fény folyamatosan növekszik és összhangban van minden egyes személy kibontakozó tudatosságával. Vannak néhányan, akik korábban képtelenek voltak egy mosolyt is csalni az arcukra, amikor egy idegennel találkoztak, viszont közülük már sokan örömmel megteszik ezt… ezek az egyszerű tettek mind személyes, mind pedig globális elmozdulást is mutatnak. A fény kifejezésének képessége az adott személy tudatállapotától függ, így kérünk, hogy ne ítéljetek meg egyes embereket, ha esetleg spirituálisabbak másoknál. Mindenki a saját, legfelsőbb tudatosságában létezik, és ahogy ezt teszi, egyre több dolog nyilvánul meg belőle.
A világi harcok és fájdalmak visszatükrözik az emberiség régiből az újba történő utazását, és felfedik a hosszú idők óta bizonyos helyeken és személyekben lakozó, sűrű energiákat. Azok, akik nyitottak és fogékonyak rá, minden nap észreveszik, hogy az igazság még sosem látott mélységekben bontakozik ki bennük és többé nem rezegnek együtt az őket korábban még érdeklő dolgokkal. Figyeljetek az intuíciótokra, drágáink, mivel általa iránymutatást kaptok! Próbáljátok meg kiszabadítani magatokat az univerzális, harmadik dimenziós világ-tudatosságból, mely jó vagy rossz utat tulajdonít minden egyes helyzetnek!
Sose adjatok hatalmat semminek… ez a kulcs! Csupán EGY HATALOM van, és csupán ez VAN! Az emberiség színpadán van jó és rossz – ez a dualitás és szeparáció világtudatosságának külső kifejezése. Vegyétek észre, hogy a jó képek többé nem valóságosabbak, mint a rosszak, mivel mindkettő a dualitást tükrözi vissza, drágáink! És mindkettő csupán egy-egy véglete a dualitásnak.
Az emberek nagyon sokat dolgoznak azért, hogy a „jó” oldalukat mutassák, de előbb vagy utóbb kiderül a másik oldal is, mivel amíg létezik a dualitás és elkülönülés tudatossága, addig ez meg fog nyilvánulni – nincs olyan tudatosság, mely ne nyilvánulna meg! Teremtők vagytok, drágáink! Nem alacsonyrendű emberek, mint ahogyan azt veletek régóta elhitetik!
Szeretnénk beszélni nektek a veszteségről, amely kíméletlen és fájdalmas megtapasztalás lehet azok számára, akik olyan nagyon ragaszkodnak a kényelmesen kialakított életükhöz. A veszteség magában hordozza a puszta szomorúságát annak, hogy valami vagy valaki nem lesz többé… legalábbis nem úgy, mint korábban. A veszteséget általában sajnálattal, szomorúsággal, frusztrációval és reménytelenséggel kísérve tapasztaljátok meg és gyakran eszeveszett kereséssel akarjátok visszahozni azt, ami elveszett. A visszatekintés és a bizonyos helyek, emberek és elmúlt megtapasztalások utáni vágyakozás lelassítja a spirituális felébredést, mivel az új igazságok nem tudnak behatolni a tudatosságba, hiszen az nem nyitott és telve van még a régi dolgokkal.
A feledés fátyla, mely az inkarnációval együtt jár, sokaknál azt jelenti, hogy csak abban hisznek, amit látnak, hallanak, ízlelnek, érintenek vagy szagolnak, és így nagyon erősen ragaszkodnak bármihez, mely reményt, gyönyört, kényelmet vagy örömöt ad.
Fontosnak tartjuk megemlíteni itt, hogy a régi energiák megtisztításának folyamata tudatos emlékezést ad sok régi eseményre. Ez nem ugyanaz, mintha sóvárognánk az után, hogy ezek újra visszatérjenek! A tisztítási folyamatban érezhetitek a szomorúság vagy veszteség érzését, de el is akarjátok ezeket engedni és ki akarjátok szabadítani belőletek… ne próbáljátok meg újrateremteni vagy fenntartani a múltat, ha az jó volt és ne próbáljatok meg megszabadulni tőle, ha rossz volt! Mindenféle veszteség megnyilvánul mostanság, mivel az az energia, mely ezeket megteremtette és fenntartotta, eltűnőben van!
A földi élet célja a tanulás és a fejlődés! Nem jelenti azt, hogy örökké fenn kell maradni! Annak célja, hogy a földi megtapasztalást választottátok az, hogy az igazság tudatosságának lehető legmélyebb rétegeit érjétek el a megtapasztalások segítségével. A növekedés tudat alatt történik a kezdők (fiatalabbak) számára, de azok, akik ezt az üzenetet olvassák, nem fiatal lelkek és ők megpróbálják a tapasztalatokat leckékként felfogni. Ők ezt kérdezik maguktól: „Mit kell ebből megtanulnom? Milyen meggyőződést vagy tévhitet tartok még a tudatosságomban fenn, mely ilyen megtapasztalásként nyilvánult meg?”
A földi tapasztalatok nem mindig bonyolultak és szomorúak, mivel az öröm az az érzés, mely a legközelebb áll Istenhez és ez a benneteket születésetektől fogva megillető jogotok! A harmadik dimenziós hitrendszerben eonok óta tartó tudatlanság miatt gondoljátok azt, hogy olyan sok fájdalmas esemény teremtetett. Vannak olyanok, akik még nem engedik meg maguknak az öröm megtapasztalását amiatt a téves meggyőződés miatt, hogy az embernek szenvednie kell és meg kell vonnia magától dolgokat ahhoz, hogy spirituálissá váljon. Ez nonszensz… a túlzott vallásosság fecsegése! Keressétek meg azokat a dolgokat, melyek örömöt és vidámságot hoznak az életetekbe és élvezzétek, miközben megpróbáltok nem figyelni arra, hogy egy idő után ezek elmúlnak! Ahhoz, hogy egy új és magasabb rendű dolog meg tudjon nyilvánulni, el kell engedni másokat!
A veszteséggel járó fájdalmak normálisak és nem kell nekik ellenállni, mivel ha valaminek ellenálltok, akkor annak erőt (hatalmat) adtok! A komoly spirituális tanítványok hibát követhetnek el, amikor azt mondják: „Ó, nem szabad erre gondolnom! Nem szabad ezt éreznem… ez nem valóság, ez csupán illúzió!” Amikor megtapasztaljátok a veszteséget és az azzal járó érzelmeket, engedjétek, hogy megnyilvánuljanak, érezzétek át őket és fogadjátok el, amit megtapasztaltok! A spiritualitás sosem a megtagadásról szól! Megtapasztaljátok majd, hogy valójában semmit sem kell megtagadnotok! Aztán elkezdtek emlékezni arra, hogy a külső megnyilvánulások csupán ideiglenesek és valójában semmi sem választhat el benneteket attól, amik, és akik vagytok! A fájdalom csökken és elmúlik, aztán folytatjátok az utatokat – de most már mélyebb szintű tudatosságban!
Itt az idő, hogy vállaljátok az isteni mivoltotokat és felelősséget vállaljatok az általatok teremtett dolgokért! Egy olyan ponton vagytok, ahonnét a tudatosság egy mélyebb rétegébe tudtok elmozdulni. Erre sokan készen állnak, de egyesek nem hajlandók ezt megtenni, mivel néhányaknak meg kell tapasztalniuk a veszteség érzését annak érdekében, hogy az a komfort zónájukon kívülre zökkentse őket. Azért szükséges bizonyos emberek, javak és korábban kényelmes, valamint örömteli tapasztalatok elvesztése hogy az adott személyt a következő fejlődési szakaszába mozdítsa el. A veszteség megtapasztalása egy adott személyt arra késztet, hogy felfedezzen és megteremtsen új, gyakran magasabb szintű örömöket, békét és fényt… ez által visszatükrözve azt, ami már készen áll belül, de még nem lett felfedezve.
A veszteség egy érzékelhető megtapasztalás. Semmi valóságosat nem lehet elveszíteni annál fogva, hogy a törvény szerint az Isteni Tudatosságban az végtelen módon megmarad. Nem vagytok egyek az Isteni Tudatossággal! Ti vagytok az Isteni Tudatosság! (Nem az emberi mivoltotokban, hanem a valódi esszenciátokban!) Ez válik a ti új tudatállapototokká… annak az utazásnak az eredménye, melynek során a teljes elkülönülés érzetéből elérkeztek az egység felfedezéséig. Emberi nézőpontból úgy tűnhet, hogy ez egy nagyon hosszú időt vesz igénybe, de valójában sok különböző ösvény van és mind ugyanarra a hegyre vezet… van, amelyik kanyargós, van, amelyik viharos és van, amelyik egyenes.
Amint csak lehet, vegyetek észre és engedjetek el mindenféle veszteséget kísérő félelmet, mivel ami már egyszer meg lett teremtve, az újra is teremthető, és ha spirituálisan éberek vagytok, akkor az egy magasabb és jobb formában fog megnyilvánulni a későbbiekben. A félelem az egyik legnagyobb korlátja az éberség kibontakozásának, legyen az akár az ismeretlentől, akár valami kézzel fogható dologtól való félelem. A félelem egy nagyon alacsony rezgésű energiát hordoz és visszatükrözi a szeparációban való meggyőződést… elkülönülés a jótól (az Istentől) vagy bármitől, amit az kifejez nektek!
A mai lecke arról szólt, hogy el kell engedni minden belső és külső függőséget. Az emberiség arra teremetetett, hogy használja és élvezze a földi dolgokat, de tévesen arra a következtetésre jutott, hogy azt képzeli, ezek nélkül nem tudja túlélni. Mindig jusson eszetekbe az, hogy minden külsőség a mélyebb spirituális valóság materiális részét mutatja (úgy, ahogyan az elme azt értelmezi).
Éljetek, szeressetek, örüljetek, énekeljetek, táncoljatok, játsszatok, tanítsatok, tanuljatok, szolgáljatok, engedjétek, hogy benneteket is szolgáljanak, de sose feledjétek el, kik vagytok!
Mi vagyunk az Arktúriai Csoport
Csatornázta: Marilyn Raffaele
Magyar nyelvű fordítás: Vénusz